...legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban... (Fil 2,15)

A református templomok tornyán levő csillag arra emlékeztet, hogy a napkeleti bölcsek egy csillag fényét követve találtak oda a gyermek Jézushoz. Mai igénk pedig arra biztat, hogy mi magunk legyünk csillagokká. Mit jelent ez?

Mit tesznek a csillagok? Egy kicsit világítanak, s nem mondják, hogy ilyen sötétségben nincs értelme ennyi fényt adni. De ennél is fontosabb, hogy a csillagokhoz igazodni lehet. Amikor még nem voltak műszerek, a hajósok a csillagok állása alapján állapították meg, merre kell menniük.

Isten akarata az, hogy minden hívő ember ilyen útmutató „csillag" legyen. Ezen a világon nagy sötétség van. Az emberek szívében, fejében sok sötét indulat, gondolat lakik. Az önzés, gyűlölet, durvaság, hazugság világában Isten gyermekeinek mutatniuk kell a Jézus Krisztushoz vezető utat, és azt, hogy másképpen is lehet élni. Hogyan történik ez?
Egy gyárban az egyik munkás javasolta, hogy a karácsony előtti utolsó munkanapon mindenki hozzon egy üveg bort, és csinálnak egy nagy murit. Ekkor valaki azt mondta: tudjátok, mi van a Bélával. (Mindenki tudta: Béla négy ujját levágta a gép, most egyedül van otthon, s nem tudja, tud-e majd dolgozni.) Jó lenne, ha mindenki elhozná egy fél üveg bor árát, és vinnénk neki valami ajándékot karácsonyra együtt. Nem könnyen, de ráálltak. A sötétben felragyogott egy kis fény, csillaggá lett valaki.

Jézus Krisztus eljövetelével maga a nap kelt fel. Ő a világ világossága, tőle kaphatunk fényt mindnyájan.

Ma a legrövidebb a nappal, és leghosszabb az éjszaka. Mától kezdve nőni fog a világosság, és csökken a sötétség. Legyen ez így a mi életünkben is!