...magamnál szerettem volna tartani... Döntésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni... (Filém 12-14)

A Filemonhoz írt levél Pál apostol legrövidebb levele. Három szereplője van, ismerjük meg őket közelebbről!

Filemon kolosséi keresztény volt, valószínűleg az ő házánál jöttek össze a hívők. Onézimosz az ő rabszolgája volt, aki meglopta és megszökött. Valahogyan elkerült Pál apostolhoz, akiről hallhatott korábban, s aki akkor éppen börtönben volt. Pál mellett hívővé lett. Az apostol visszaküldi őt gazdájához, Filemonhoz, de ennek a levélnek a védelme alatt.

Három egymástól életkorban, társadalmi helyzetben, műveltségben teljesen különböző ember. De mindhármuk jellemében Jézusi tulajdonságok kezdenek megmutatkozni. Ebben az egyben közösek: Jézus Krisztus tanítványai lettek, s eszerint is akarnak élni.

Pál a börtönben is „szül". Ezt írja Onézimoszról: fiam, akit fogságban szültem. Nem önmagát sajnálja, nem is sajnáltatja, nem fogva tartóit vádolja, hanem ott is hivatása magaslatán áll: őrei közül többeket s ezt a rabszolgafiút is Jézushoz vezeti. Mi hogyan viseljük a nehézségekelt? Vannak-e lelki gyermekeink?

Ebben a helyzetben nagyon jól jött neki Onézimosz segítsége. Még sem tartja magánál, hanem visszaküldi tulajdonosához, Filemonhoz. Írja. hogy joga lenne ott tartani, de nem él ezzel, betartja a rendet. Mennyi békétlenség forrása az, amikor emberek mindenáron érvényesítik jogaikat, s csak ennek a jegyében cselekszenek. Milyen sok otthoni békétlenség oka ez: nekem ez jár, én nem vagyok a család cselédje vagy bolondja. Jézus nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, őt a szeretete vezette, nem a jogai.

És Pál kötelezvényt ír, hogy megtéríti az Onézimosz által okozott kárt. Kéri, hogy úgy fogadja őt vissza Filemon, mintha maga Pál menne hozzá. Jézus is kifizette a mi adósságunkat, ezért mehetünk Istenhez bizalommal (Kol 2,14).