„... jöjjön el a te országod...” (Mt 6,10)

Isten országának eljövetele a személyes életünkben akkor kezdődik, amikor egészen gyakorlati módon Isten akarata szerint kezdünk el élni. Az ilyen ember azért is olvassa naponta a Bibliát, hogy egyre jobban megismerje: mi Isten akarata életünk különböző kérdéseit illetően. S ha ez az ismeret cselekedetté válik, akkor ott megvalósult Isten királyi uralma.

Aki azonban a Szentlélek vezetésével Isten akarata szerint akar élni, azonnal elkezd munkálkodni azon, hogy általa is terjedjen Isten országa, mások életében is megvalósuljon Isten királyi uralma. Mihelyt tapasztalja ennek áldásait, felelősség ébred benne mások iránt. Már tudja, mi a különbség a bűn rabsága és az Isten gyermekeinek szabadsága között, ezért szeretné, ha minél többen eljutnának erre a szabadságra.

Ez az imakérés az ilyen ember ajkán egyben a misszió eszköze is. Ugyanakkor készség is arra: Uram, használj engem, hogy általam is terjedjen országod! A lélekmentés felelősségét is táplálja tehát ez a kérés: jöjjön el a te országod!

Éppen ezért könyörögjünk buzgón még nem hívő rokonainkért, ismerőseinkért, könyörögjünk a miénknél sokkal nehezebb körülmények között szolgáló misszionáriusokért, s azokért, akik az ő szavukra hisznek majd Jézusban! Legyünk készek mi is beszélni másoknak Isten királyi uralmáról, s szavaink mögött álljon ott hitelesítő pecsétként megszentelt, Isten igéjéhez igazodó, neki engedelmes életünk! Így nemcsak bennünk, hanem általunk is egyre jobban megvalósul Isten királyi uralma.

Szívügyem-e a misszió, emberek megmenekülése, új életre jutása? Megteszek-e ezért mindent, amit csak tehetek?