Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei,... és nem féltek a király parancsától. (Zsid 11,23)

A nép még szolgasorban szenvedett, de Isten már készítette a szabadítást, és annak emberi eszközét is, Mózest.

A kis Mózesnek meg kellett volna halnia, mihelyt megszületett, mert a fáraó parancsára minden fiúgyermeket meg kellett ölni. Csakhogy Isten olyan hatalmas, hogy akivel ő jót akar, annak az ellenségeit is jóakaróivá teszi (Péld 16,7). Mózes szülei hittek a mindenható Istenben, ezért vállalták gyermeküket, Isten pedig úgy irányította az eseményeket s az embereket, hogy Mózes éppen az oroszlán barlangjában, a fáraó udvarában nevelkedjék, mert ott volt a legnagyobb biztonságban. (Ennek a részleteit érdemes elolvasnunk a 2Móz 2. fejezetéből, megfigyelve, hogyan időzít és rendez Isten mindent az ő jó célja érdekében. Minden éppen akkor és éppen úgy történik, hogy ez a cél megvalósuljon. Ennyi „véletlenre" nincs más magyarázat, mint az ő mindenhatósága.)

Mózes szülei nem féltek, a mindenható Istenre bízták gyermeküket, amikor megtartották, amikor kitették a sásba, elengedték az ellenség udvarába, s nem voltak tele aggodalommal, mint mi gyakran. Pedig minden bizonytalan volt vele kapcsolatban. Abban azonban bizonyosak voltak, hogy Isten kezében jó helyen van Mózes, és Isten megbízható. Ők megtették, ami az ő feladatuk volt, s tudták, hogy Isten is megteszi, amit akar.

Amikor minket is sok bizonytalanság vesz körül, merjük-e hinni, hogy Isten ma is mindenható? Ő ura a történelemnek, úr minden ember érzelmei, gondolatai, akarata felett, s a benne bízók életét végtelen bölcsességgel, másnál nem tapasztalható szeretettel, ellenállhatatlan hatalommal irányítja, s hatalmát mindig jóra, a mi javukra használja.

Boldog az az ember, aki egészen rá meri bízni magát, szeretteit, népét, egyházát a mindenható Istenre.