„...legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is... ” (Mt 6,10)

Ez a kérés egyenesen következik az előzőből: Isten királyi uralma ott valósul meg, ahol az ő akaratát cselekszik. Ennek viszont mi vagyunk a legfőbb akadályai, mert a bűnbe esett ember szakadatlanul szembeszegül Isten akaratával. Vagy nyíltan, mert a maga ura akar lenni, vagy vallásos módon: megpróbálja rávenni Istent, hogy segítse megvalósulni az ember akaratát, vagy kénytelen-kelletlen beletörődik Isten akaratába.

Aki azonban így kezdi az imádságát: Atyám, és őszintén kérte, hogy valósuljon meg életében Isten királyi uralma, az kész minden kérése után odatenni Jézus kiegészítését: „mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te." (Mt 26,39) Az ilyen embernek Dávid kérése lesz a szíve vágya: „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!" (Zsolt 143,10)

Aki ezt őszintén kéri, az már nem a maga istene akar lenni, hanem azzal szenteli meg Isten nevét, hogy feltétel nélkül bízik benne, s látatlanban igent mond az ő akaratára. Bizonyos abban, hogy Isten akarata mindig jobb, mint a mienk, mert egyedül ő tudja, mi jó valóban nekünk.

Itt a bűnös ember maga ellen imádkozik. Ebbe a magunk hiúságának, büszkeségének, önzésének, akaratosságának bele kell halnia. De baj az? Hát nem ezek miatt tör ki minden veszekedés és békétlenség? Aki szívből kéri: legyen meg a te akaratod, az a mennyet kéri le a földre, amit mi oly gyakran pokollá teszünk az akaratok állandó ütközése miatt.

Jézus egyszer ezt mondta: „aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám." (Mt 12,50) Jézus testvére leszel, ha Isten akaratát cselekszed. Lehet ennél nagyobb kiváltság?

Kérdezd őt, miben mi az ő akarata, és kezdj el még ma valami konkrét dologban engedelmeskedni neki!