Ezért maga az ÚR ad jelt nektek: Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuelnek nevezik őt. (Ézs 7,14)

Kodály Zoltán Adventi ének című műve egy középkori himnusz feldolgozása. Ez a himnusz Ézsaiás könyvének négy Messiás-jövendölését sorolja fel, így ragyogtatja fel az eljövendő Krisztus nagyságát.

Immánuel ezt jelenti: velünk az Isten. Karácsony, Jézus testté létele azt bizonyítja, hogy Isten nem ellensége az embernek, nem is közönyösen nézi, hogyan „forog keserű levében", hanem utánanyúl, kiemeli abból a szakadékból, amelyből önerejéből nem tud kijönni. A testté lett Krisztusban Isten ezt a mentő szeretetét kínálja nekünk.

A Jessze vesszeje (Ézs 11,1) kifejezés arra utal, hogy mivel Jézus Isainak (ennek másik alakja a Jessze), Dávid apjának a leszármazottja, benne teljesednek be mindazok a próféciák, amelyeket Isten az eljövendő Messiásról kijelentett.

Ő a „napkelet", a felkelő nap is, aki az Istentől elszakadt világ lelki sötétségébe olyan fényt hozott, ami leleplez, útbaigazít, segít tájékozódni, sőt kivezet a halálból az életbe (Ézs 9,1; Károli: 9,2).

És ő a Dávid kulcsa (Ézs 22,22), aki megnyitotta minden benne hívő előtt a mennyország kapuját, lehetővé tette a bűnös embernek az élő Istennel való találkozást, ezért hasadt ketté halálakor a templom kárpitja. Erre egyedül ő volt képes.

A himnusz utolsó verse pedig Adonájnak nevezi őt, ami a mindenható és örökkévaló Isten megszólítása, személyes hitvallás: Uram. Ne csináljunk ebből a hatalmas Úrból „kis Jézuskát", mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ő már testté lételekor is ilyen hatalmas Isten volt, és így jelenik majd meg második eljövetelekor is nagy hatalommal és dicsőséggel.

Kodály Zoltán Adventi ének 

Jövel, jövel Emmánuel,
Csak téded áhít Izrael
És hozzád sóhajt untalan,
Mert Isten híján hontalan.
Meglásd, meglásd! Ó Izrael,
hogy eljövend Emmánuel.

Jövel, ó Jessze vesszeje,
És állj a rossznak ellene.
A mélyből, mely már eltemet,
S a tűzből mentsd ki hívedet.
Meglásd, meglásd! Ó Izrael,
hogy eljövend Emmánuel.

Jövel, jövel ó napkelet,
Ím árva néped költöget;
Törd át a sűrű éj ködét
És oszlasd gyászát szerteszét,
Meglásd, meglásd! Ó Izrael,
hogy eljövend Emmánuel.

Jövel, ó Dávid adta kulcs,
Hogy fényességes napra gyújts;
A mennyországba tárj utat
És rekeszd el a poklokat.
Meglásd, meglásd! Ó Izrael,
hogy eljövend Emmánuel.

Jövel, jövel ó Adonáj,
Ki Sinaj hegyről szólalál,
Hogy törvényt lássál népeden,
Jöjj fenségednek teljiben.
Meglásd, meglásd! Ó Izrael,
hogy eljövend Emmánuel.

Amen.

Könyv kereszthivatkozásai ehhez: 12.18 Immánuel