Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok. (Filém 21)

Filemonnak sem volt ez könnyű lecke. Meglopta és otthagyta a rabszolgája, s most beállít Pál apostol levelével. Teljesen igaza lenne, ha példásan megbüntetné.

Igen ám, csakhogy Filemon is teljes bocsánatot és kegyelmet kapott, amikor Isten befogadta őt gyermekei közé. És azóta ezt az evangéliumot hirdeti másoknak is. Hogyan lesz ebből a tanból gyakorlat a hétköznapokban? Valóban keresztény testvérként kell visszafogadnia ezt a gyereket? Vagy esetleg fel is kell szabadítania? És mit szólnak ehhez mások? Szokatlan szituáció. A Krisztusban kapott szeretet új törvénye belülről repeszti szét a rabszolga-társadalom és minden társadalom hamisságait „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad..." (Gal 3,28)

És Filemon lemond az igazáról, tudomásul veszi ezt a nagy változást, amelyet Jézus hozott ebbe a velejéig romlott világba. Így jelenik meg Krisztus ebben a világban a benne hívő, új életet kapott tanítványain keresztül. Egy művelt rabbi, aki éppen börtönben van Krisztusért, egy jómódú pogány gazda, egy nincstelen, komisz rabszolgafiú - akik testvérek a Krisztusban, és őérette mindhárman Isten gyermekei lettek. Így megtanulnak bocsánatot kérni és bocsánatot adni, ahogy Isten is megbocsátott nekik Krisztusért.

Készek vagyunk-e valóban a krisztusi szeretet törvénye szerint élni ebben a világban? Lehetséges-e ez egyáltalán? Megpróbáltuk már? Valóban Krisztus él bennünk, vagy csak mi próbálunk egy kicsit őhozzá hasonlóan cselekedni? Az ő természete bontakozik ki bennünk, vagy ez még a miénk, javított kiadásban, egy kis humanista vagy vallásos díszítéssel? Akiben ő él, az többet is tesz annál, mint ami az alsó határ, mert nem ragaszkodik a maga igazához, hanem mindig Krisztushoz.