Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. (Lk 23,9)

Jézus Krisztus születésekor Nagy Heródes volt Galilea fejedelme, halála idején a fia, Heródes Antipász. Feltűnő, hogy amikor nagypénteken Pilátus átküldte Jézust Heródeshez kihallgatásra, Jézus egyetlen szót sem szólt hozzá. Vajon miért?

Heródes többször hallotta Isten igéjét Keresztelő Jánostól, de nem vette komolyan. János nagy erővel prédikált, nevén nevezte az emberek bűneit, és bűnbánatra, megtérésre hívta őket. Heródesnek is megmondta: „Nem szabad a testvéred feleségével együtt élned." Emiatt az említett asszony elérte, hogy Jánost börtönbe vessék. Heródes ezután is tisztelte őt, Isten prófétájának tartotta, de annak, amit mondott, nem engedelmeskedett. Márpedig aki megveti Isten igéjét, az Istent veti meg. A végén - akarata ellenére - Keresztelő János gyilkosa lett Heródes, lefejeztette őt. Egy alkalommal Jézust is figyelmeztették, hogy Heródes meg akarja öletni (Lk 13,31). Aki megöli magában Isten igéjét, az képes mások életét is kioltani.

Most mégis örül Heródes, hogy látja Jézust, mert „azt remélte, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára". Most sem igét akar hallani, ami segíthetne rajta, hanem mutatványt akar látni. Jézus azonban nem mutatványos, hanem Szabadító. S aki a korábban elhangzott igét semmibe vette, nem kap újat addig, míg annak nem engedelmeskedik. És Jézus hallgat.

Mit teszünk mi a hallott igékkel? Nagy kegyelem, ha Isten szól hozzánk a Biblián vagy szolgáin keresztül. Mi az az egy bűn, amivel talán még mindig nem szakítottunk, mint Heródes? Mi lehet az oka, ha nem szól Isten? Hálásak vagyunk-e, amikor szól? Tudjuk-e, hogy egyszer utoljára fog szólni?