Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle... (Mk 5,30)

Egy zsinagógai elöljáró a súlyos beteg lányához hívta Jézust. Ő azonnal indult is, de a sok embertől csak lassan tudott haladni. Ráadásul meg is állt útközben, és ezt kérdezte: ki érintette a ruhámat? Egy sokaságban ezt nehéz megállapítani, de ő érezte, hogy erő áradt ki belőle. Kiderült, hogy egy gyógyíthatatlanul beteg asszony ért hozzá azzal a hittel, hogy így meggyógyul. S úgy is történt.

Közben azonban a kislány meghalt, Jézus nem zavartatta magát, szerinte nem halt meg, csak alszik. Volt, aki sírt, volt, aki emiatt kinevette Jézust. Ő pedig feltámasztotta a halott leányt.

Bármerre járt, ez a mennyei erő áradt belőle. Ennek birtokában ura maradt minden helyzetnek, semmitől nem jött zavarba, minden nyomorúságra készen volt nála a megoldás. Egyszerűen igaznak bizonyult az, hogy isteni teljhatalmával neki minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. Neki mindegy volt, hogy egy alvó gyermeket kell felébreszteni, vagy a halálból kell visszahozni valakit az életbe. Mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön.

De ki tapasztalhatta meg ezt az erőáradást? Aki komolyan vette, hogy Jézus az, akinek mondta magát, vagyis aki hitt benne. Ez az asszony hittel lopakodott Jézus közelébe, és próbált segítséget kapni tőle. Jézus ereje ma is abba az irányba árad, ahonnan hittel közelít hozzá valaki.

Lehet, hogy nem azonnal segít, megvárakoztat. Néha engedi, hogy még súlyosabb legyen a baj. Ne essünk kétségbe! Aki hittel kéri őt, azt számon tartja. Bízzunk benne, és bízzuk rá mindig a megoldást!

Bár késik a segítség,
És nem találsz vigaszt:
Eloszlik gond és kétség
Előbb, mint véled azt.

(Paul Gerhardt)