Dávid újra megkérdezte az Istent, és az Isten azt felelte neki... Dávid úgy tett, ahogyan az Isten megparancsolta neki... (1Krón 14,13-17)

Dávid királynak nagyon sokat kellett hadakoznia, különösen a filiszteusok támadták gyakran az országot. Ő tapasztalt katona volt, mégis minden ütközet előtt megkérdezte Istent, hogy mit tegyen. Mindig úgy cselekedett, ahogyan Isten tanácsolta, és sok győzelmet aratott, olykor nagy túlerővel szemben is.

Hogyan történt vele az, hogy megértette Isten vezetését, és aszerinl járt el? Kit vezet Isten, és ki értheti meg a vezetést?

Az érti Isten vezetését, aki kérdezi őt. Sokan vágynak arra, hogy kapjanak tanácsot, de kevesen jutnak el oda, hogy meg is kérdezzék. Ehhez tudniillik már hit kell. Az a reménység, hogy Isten válaszolni fog, s ők azt meg is érthetik. Sokszor éppen a hitetlenség az akadálya annak, hogy ez megtörténjék, mert eleve kételkedik sok ember abban, hogy Isten felel. Mert hogyan fogja megmondani, és hogyan értem majd meg? Ezt bízzuk őrá! A "hogyan" az ő titka. Az én feladatom, hogy higgyem: őt érdemes megkérdezni, és megérthetem válaszát. Hit nélkül ez nem működik.

És vevőkészülék nélkül sem, mert Isten Lelke nélkül senki sem értheti meg Isten gondolatait (1Kor 2). Az újjászületett ember képes azt érteni is, cselekedni is.

Csak az érti Isten vezetését, aki nemcsak kivételes alkalmakkor igényli, hanem mindig. Hétköznapi helyzetekben is, sorsdöntő kérdésekben is. Eközben fejlődik ki a hívő ehhez szükséges lelki érzékszerve is.

És az érti Isten vezetését, aki látatlanban kész annak engedelmeskedni. Aki csak úgy tekint Istenre, mint egyik tanácsadójára a sok közül, akit meghallgat, de majd eldönti, hogy hallgat-e rá, nem fogja megérteni őt.

Dávid újra és újra alázatosan kérdezte, és teljes bizalommal engedelmeskedett, így tapasztalta meg, hogy Isten valóban vezette őt. Éljünk ezzel a nagy lehetőséggel, s kérjük el ennek a feltételeit is az Úrtól!