PÉNTEK HÚSVÉT VII. HETÉBEN
N A P K Ö Z I I M A Ó R A
Az imaóra kezdése
Istenem, hallgass hívásomra! Uram, siess segítségemre! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Alleluja!
Himnusz Propr. Mon. S. M.
Ujjongó szolgák, jöjjetek,
A kő, lássátok, nincs helyén!
Egy gyolcslepel s egy szemfedő:
Feltámadt Krisztus! – hirdetik.
2. Üres sír, áldott, szent tanú,
Tebenned virradt új napunk,
Halálunk ősi láncain
Tebenned győzött Krisztusunk.
3. Ó add, hogy mint a sziklakő,
Üres sír, vagy mint gyolcslepel:
Mi is lehessünk, jó Urunk,
Feltámadásod szent jele!
4. Dicsérjük most a jó Atyát,
Bűntől megváltó szent Fiát,
S a Lelket is, ki egy velük,
Ujjongva áldja hű szívünk. Ámen.
Antifóna
Alleluja, alleluja, alleluja.
39. zsoltár (2-14.17-18)
[A karvezetőnek: Dávid zsoltára.]
Bízva bíztam az Úrban, * lehajolt hozzám és meghallotta kiáltásom.
Kimentett a pusztulás verméből, * a mocsár iszapjából.
Sziklára állította lábamat, * és szilárddá tette léptemet.
Új éneket adott ajkamra, * hogy magasztaljam Istenünket.
Sokan látják ezt majd és félik az Urat, * és benne remélnek.
Boldog ember, aki bízik az Úrban, * s nem tart a gőgös és hazug emberrel.
Mily számosak csodás tetteid, Uram, Istenem, * gondoskodásodban nincs hozzád hasonló.
Ha hirdetni és elmondani akarnám, * több annál, hogy fel tudnám sorolni.
Véres vagy ételáldozatban nem leled kedved, * de megnyitottad hallásra fülemet.
Égő, és engesztelő áldozatot nem kívánsz, * így szólok hát hozzád: íme, itt vagyok.
A könyvtekercsben írva van rólam, † hogy akaratod betöltsem, * örömmel hordom szívemben parancsod, Istenem.
A nagy gyülekezetben igazságodat hirdetem, * tudod, Uram, hogy nem hallgat ajkam.
Igazságodat nem rejtem szívembe, * elbeszélem hűséged és üdvösséged.
Kegyelmedről nem hallgatok, * a nagy gyülekezet előtt nem titkolom hűséged.
Irgalmadat, Uram, ne tagadd meg tőlem, * kegyelmed és hűséged őrizzen szüntelen!
Mert számtalan baj vett körül engem, * elborított gonoszságom, hogy nem is látok.
Számosabbak, mint fejemen a hajszál, * cserben hagyott minden erőm.
Légy hozzám kegyelmes, Uram, és ments meg, * Uram, siess, segíts meg engem! ...
Ujjongjanak és örüljenek benned mindazok, * akik hűségesen keresnek téged!
Hirdessék mindig: „Dicsőség az Úrnak!” * mind, akik várják üdvösséged.
Én azonban nyomorult vagyok és szegény, * de az Úr gondot visel reám.
Te vagy szabadítóm és gyámolom, * ne késlekedj immár, Istenem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön örökké. Ámen.
70. zsoltár • Uram, ifjúkorom óta te vagy reményem
Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban! – Róm 12,12
Uram, benned van reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
Igazságodban ments meg és szabadíts meg engem, * fordítsd felém füled és segíts meg!
Légy erős sziklám, * menedéket adó váram!
Ígéreted szerint szabadíts meg engem, * mert te vagy kősziklám és menedékem!
Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, * a hatalmaskodók és a gonoszok öklétől!
Mert te vagy bizodalmam, Uram, Istenem, * ifjúságom óta te vagy reményem.
Anyám méhétől fogva rád hagyatkozom, † születésem óta te vagy támaszom, * szüntelen téged dicsérlek.
Gúny tárgya lettem sokak szemében, * de nekem te vagy erős gyámolom.
Dicséreted tölti el számat, * magasztalásod egész napomat.
Öregkoromban se vess el engem, * ne hagyj el, ha elfogy erőm!
Mert ellenségeim megszólnak engem, * szemmel tartanak, s a tanácskozásban rólam beszélnek.
Azt mondják: „Elhagyta őt az Isten, * üldözzétek, fogjátok el, mert nincs, aki megmentse!”
Istenem, ne maradj távol tőlem, * Istenem, siess, segíts meg engem!
Valljanak szégyent és vesszenek el, akik ellenem támadnak, * szégyen és gyalázat szálljon azokra, akik vesztemre törnek!
Én pedig mindenkor benned remélek, * napról-napra jobban dicsérlek.
Ajkam hirdesse igazságodat, † jótetteidről beszéljen egész nap, * mert megszámlálni nem tudom őket!
Uramnak, Istenemnek templomához járulok, * egyedül igazságodra gondolok, Uram.
Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, * még ma is hirdetem csodás tetteid.
De öregkoromra, aggságomra se hagyj el, Istenem, * hogy hirdessem az eljövendő nemzedéknek karod erejét!
Istenem, hatalmad és igazságod fölér az egekig, † nagy dolgokat vittél végbe; * Istenem, ki hasonló hozzád?
Mily sok és nehéz gyötrelmet raktál rám, † de te új életre keltesz, * és felhozol a földnek mélyéből.
Állítsd helyre régi rangomat, * fordulj felém, és adj vigaszt nékem!
Én pedig hárfával magasztallak hűségedért, Istenem, * citerával zsoltározok néked, Izrael Szentje.
Ujjong az ajkam, amikor énekelek néked, * örvend a lelkem, mert te vagy megváltóm.
Igazságodat áldja nyelvem naphosszat, * mert szégyen és gyalázat érte azokat, kik vesztemre törtek.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Antifóna
Alleluja, alleluja, alleluja.
Olvasmány Gal 3,27-28
Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindnyájan eggyé lettetek Krisztus Jézusban.
V Istenben bízott szívem, és ő megsegített,
R És újjáéledt testem. Zsolt 27,7
Zárókönyörgés
Istenünk, rendelésedből megünnepeltük Urunk föltámadását és mennybemenetelét. Add meg, kérünk, híveidnek, hogy megtisztult lélekkel elnyerhessük az eljövendő Szentlélek kegyelmét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Az imaóra befejezése
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!