HÉTFŐ
L A U D E S
Az imaóra kezdése
Istenem, hallgass hívásomra! Uram, siess segítségemre! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Alleluja!
Himnusz. Brev. Maur.
Dicsérő szónkra nem szorulsz,
De minket, jó Atyánk, szeretsz,
És törvényt adtál: ég kegyét
Imánkkal esdjük szüntelen.
2. Szándékod rejtett titkait
Dalolja néma éjszaka,
Irgalmad fényes útjait
Tündöklő nappal hirdeti.
3. Ámulva nézzük sok csodád
– Elfárad elme, szó akad –,
Hallgatni mégse tud szívünk:
Szerelmed ég benn lángolón.
4. Csendüljön szívünk éneke,
Teremtő jó Atyánk, neked!
Te földi bajban enyhülést
S örök jutalmat bőven adsz.
5. Szívünket vágya készteti,
De gyönge testünk visszatart:
Az úton, mely hozzád vezet,
Vezérünk légy, ó Jézusunk!
6. Atyának s véle egyszülött
Fiának, s Lélek, néked is,
Örökkön élő Istenünk:
Dicsőség, hála, tisztelet! Ámen.
1. antifóna Zsolt 76,3
Az Úrhoz kiáltok, * szavam hozzá száll, s ő meghallgat engem gyötrelmem napján.
76. zsoltár • Emlékezés az Úr nagy tetteire
Áldott legyen az Isten, aki megvigasztal minket minden szomorúságunkban. – 2Kor 1,3
Hangos szóval az Úrhoz kiáltok, * Istenhez száll szavam, és ő meghallgat engem.
♦ Szorongatásom napján Istent keresem, † éjszaka szüntelen hozzá emelem kezem, * vigasztalódni nem akar szívem.
Ha Istenre gondolok, egyre csak sóhajtok, * ha rá emlékezem, elcsügged bennem a lélek.
Szememet ébren tartod, * nyugtalan vagyok, szólni sem tudok.
A régi napokra gondolok, * emlékezem a régmúlt évekre.
Egész éjjel töprengek szívemben, * gondolkodom és ezt fürkészi lelkem:
Vajon az Isten örökre elvet, * s nem lesz többé hozzánk kegyelmes?
Vajon végleg elfogyott irgalma, * nemzedékről nemzedékre megszűnt igéje?
Könyörülni az Isten elfeledt, * haragjában megvonja tőlünk irgalmát?
S így szólok: „Az az én fájdalmam, * hogy megváltozott a Fölséges jobbja!”
Tetteidre, Uram, visszagondolok, * emlékezem csodáidra, melyeket kezdettől műveltél.
Megfontolom minden tettedet, * végiggondolom nagyszerű műveid.
Szent a te utad, Istenem! * Van-e oly nagy isten, mint a mi Istenünk?
Te vagy az Isten, aki csodákat művelsz, * megmutattad hatalmad a népek között.
Megszabadítottad karoddal népedet, * Jákob és József fiait.
Láttak a vizek, Isten, téged, † láttak a vizek és remegtek, * megrendült a tenger mélye.
A felhőkből vizek ömöltek, † megdördültek a magas fellegek, * és nyilaid szerteröpültek.
Dörgésedtől zúgott a förgeteg, † villámaid bevilágították az egész földet, * megrendült a föld és remegett.
Tengernek vetted utadat, † a nagy vizeken át vezetett ösvényed, * s lépteid nyomát senki sem látta.
Néped vezetted mint a nyájat * Mózes és Áron keze által.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
1. antifóna Zsolt 76,3
Az Úrhoz kiáltok, * szavam hozzá száll, s ő meghallgat engem gyötrelmem napján.
2. antifóna Jón 2,8.10c
Mikor elcsüggedt a lelkem, * az Úrra gondoltam, mert az Úrtól várom szabadulásom.
Ószövetségi ének (Jón 2,2-10)
[Jónás így imádkozott az Úrhoz a hal gyomrában:]
Gyötrelmemben az Úrhoz fordultam, * és ő meghallgatott engem.
Hozzá kiáltottam a halál torkából, * és ő meghallotta hangomat.
A mélységbe vetettél, a tenger mélyére, † körülvett engem az áradat, * örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem.
Így szóltam: † Elvetettél színed elől, Uram, * bárcsak újra megláthatnám szent templomod!
Egészen a torkomig hatoltak a vizek, † bekerített engem a mélység, * hínár borítja fejemet.
Leszálltam a föld alatti országba, * a régmúlt idők népei közé,
De kimentetted életem a sírból, * Uram, én Istenem!
Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, * és imám eljutott szent templomodba, színed elé.
Akik hitvány bálványokat szolgálnak, * elhagyják az irgalmat.
Én azonban hálaéneket zengve áldozom majd néked, † és teljesítem, amit fogadtam, * mert szabadulásom az Úrtól várom.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben, most és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.
2. antifóna Jón 2,8.10c
Mikor elcsüggedt a lelkem, * az Úrra gondoltam, mert az Úrtól várom szabadulásom.
3. antifóna Zsolt 135,26
Dícsérjétek az égnek Istenét, * mert irgalma örökkévaló!
Dicsérjétek az Urat, mert jó, * ℞ Mert irgalma örökkévaló!
Dicsérjétek az Istenek Istenét, * ℞
Dicsérjétek az uraknak Urát, * ℞
Ki egymaga tett csodadolgokat, * ℞ Mert irgalma örökkévaló.
Ki az egeket bölcsen alkotta, * ℞
Ki a vizek fölött megszilárdította a földet, * ℞
Ki nagy világítókat alkotott, * ℞
Napot, hogy legyen úr a nappalon, * ℞
Holdat, csillagot, hogy uralkodjanak az éjszakán, * ℞
Ki Egyiptom elsőszülötteire lesújtott, * ℞ Mert irgalma örökkévaló.
Kivezette közülük Izraelt, * ℞
Hatalmas kézzel és kinyújtott karral, * ℞
Aki kettészelte a Vörös-tengert, * ℞
És átvezette közepén Izraelt, * ℞
Ki a fáraót s hadát tengerbe vetette, * ℞
Ki a pusztában vezérelte népét, * ℞
Aki lesújtott nagy királyokat, * ℞ Mert irgalma örökkévaló.
És megölt erős királyokat, * ℞
Szichont, az amoriták királyát, * ℞
És Ogot, Básán királyát, * ℞
Földjüket átadta birtokul, * ℞
Örökségül szolgájának, Izraelnek, * ℞
Ki megalázottságunkban megemlékezett rólunk, * ℞ Mert irgalma örökkévaló.
Ki megszabadított ellenségeinktől minket, * ℞
Ki eledelt ad minden testnek, * ℞
Dicsérjétek az égnek Istenét, * ℞
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. * ℞
Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. * ℞
3. antifóna Zsolt 135,26
Dícsérjétek az égnek Istenét, * mert irgalma örökkévaló!
Olvasmány IV. hét Jud 8, 21b-23
Jusson eszetekbe: kísértést szenvedtek atyáink is, hogy bebizonyíthassák, vajon igazán tisztelik-e Istenünket. Emlékezzetek rá, hogyan ment át a próbatételen atyánk, Ábrahám is, és sok nyomorúság elszenvedése árán lett Isten barátja. Hasonlóképpen Izsák, Jákob és Mózes, meg mindnyájan, akik kedvesek voltak Isten előtt, sok sanyargatás által bizonyultak hűségesnek.
Válaszos ének Zsolt 76,14
Szent a te utad, Istenünk! * Ki olyan Isten, mint Te, Urunk? Te vagy az Isten, aki csodákat művelsz, feltártad hatalmad a népeknek. Ki olyan Isten... Dicsőség... Szent a te utad...
4. antifóna Ef 2,4
Megmutatta az irgalmas Isten * irántunk való nagy szeretetét; bár bűneink miatt holtak voltunk, de életre keltett Krisztussal minket.
Evangéliumi ének (Jn 1,1.3.4.9.10.11.14.16) • Az Ige megtestesülésének himnusza
Kezdetben volt az Ige, * az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Őáltala lett minden, * nélküle semmi sem lett, ami lett.
Benne élet volt, * s az élet volt az emberek világossága.
Az Ige volt az igazi világosság, † amely megvilágosít minden embert; * ő jött el a világba.
A világban volt, és mégsem ismerte fel a világ; * tulajdonába jött, de övéi be nem fogadták.
És az Ige testté lett és közöttünk lakott, * kegyelem és igazság tölti be.
Az ő teljességéből kaptunk mindnyájan * kegyelemre kegyelmet.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
4. antifóna Ef 2,4
Megmutatta az irgalmas Isten * irántunk való nagy szeretetét; bár bűneink miatt holtak voltunk, de életre keltett Krisztussal minket.
Könyörgések IV. hét
Hangos szóval kérjük Krisztus Urunkat, aki meghallgatja és üdvösségre vezeti a benne reménykedőket:
Téged dicsérünk, Urunk; / tebenned remélünk!
Hálát adunk neked, irgalmasságban gazdag Urunk, túláradó szeretetedért,
– amellyel szeretsz bennünket!
Aki mindig együtt munkálkodol a világban az Atyával,
– újíts meg mindeneket a Szentlélek ereje által!
Nyisd meg testvéreink szemét és a mi szemünket is,
– hogy a mai napon is meglássuk, milyen csodálatosak műveid!
Te hívsz bennünket (és a névnapját ünneplő N. testvért/atyát) a mai napon is szolgálatodra,
– tégy mindannyiunkat méltóvá arra,
hogy testvéreinknek közvetítsük kegyelmed bőségét!
Az Úr imádsága
Testvérek! Könyörögjünk, amint az Úr tanított minket imádkozni!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.
Zárókönyörgés IV. hét
Istenünk, te miránk, emberekre bíztad a földet, hogy őrizzük és gondosan műveljük; te alkottad a Napot, hogy javunkat szolgálja. Add, hogy a mai napon kegyelmed adományából hűségesen munkálkodjunk a te dicsőségedre és embertársaink javára. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké
Áldás IV. hét
Isten áldásával szolgáljatok egymásnak azzal a kegyelmi ajándékkal, amit nyertetek, mint Isten sokféle kegyelmének hűséges közvetítői!
A mindenható Istennek: az Atyának, a Fiúnak † és a Szentléleknek áldása szálljon le rátok és maradjon veletek mindörökké!
Az imaóra befejezése
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!