HÉTFŐ
L A U D E S
Az imaóra kezdése
Istenem, hallgass hívásomra! Uram, siess segítségemre! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Alleluja!
Himnusz. Brev. Maur.
Dicsérő szónkra nem szorulsz,
De minket, jó Atyánk, szeretsz,
És törvényt adtál: ég kegyét
Imánkkal esdjük szüntelen.
2. Szándékod rejtett titkait
Dalolja néma éjszaka,
Irgalmad fényes útjait
Tündöklő nappal hirdeti.
3. Ámulva nézzük sok csodád
– Elfárad elme, szó akad –,
Hallgatni mégse tud szívünk:
Szerelmed ég benn lángolón.
4. Csendüljön szívünk éneke,
Teremtő jó Atyánk, neked!
Te földi bajban enyhülést
S örök jutalmat bőven adsz.
5. Szívünket vágya készteti,
De gyönge testünk visszatart:
Az úton, mely hozzád vezet,
Vezérünk légy, ó Jézusunk!
6. Atyának s véle egyszülött
Fiának, s Lélek, néked is,
Örökkön élő Istenünk:
Dicsőség, hála, tisztelet! Ámen.
1. antifóna Zsolt 76,3
Az Úrhoz kiáltok, * szavam hozzá száll, s ő meghallgat engem gyötrelmem napján.
76. zsoltár • Emlékezés az Úr nagy tetteire
Áldott legyen az Isten, aki megvigasztal minket minden szomorúságunkban. – 2Kor 1,3
Hangos szóval az Úrhoz kiáltok, * Istenhez száll szavam, és ő meghallgat engem.
♦ Szorongatásom napján Istent keresem, † éjszaka szüntelen hozzá emelem kezem, * vigasztalódni nem akar szívem.
Ha Istenre gondolok, egyre csak sóhajtok, * ha rá emlékezem, elcsügged bennem a lélek.
Szememet ébren tartod, * nyugtalan vagyok, szólni sem tudok.
A régi napokra gondolok, * emlékezem a régmúlt évekre.
Egész éjjel töprengek szívemben, * gondolkodom és ezt fürkészi lelkem:
Vajon az Isten örökre elvet, * s nem lesz többé hozzánk kegyelmes?
Vajon végleg elfogyott irgalma, * nemzedékről nemzedékre megszűnt igéje?
Könyörülni az Isten elfeledt, * haragjában megvonja tőlünk irgalmát?
S így szólok: „Az az én fájdalmam, * hogy megváltozott a Fölséges jobbja!”
Tetteidre, Uram, visszagondolok, * emlékezem csodáidra, melyeket kezdettől műveltél.
Megfontolom minden tettedet, * végiggondolom nagyszerű műveid.
Szent a te utad, Istenem! * Van-e oly nagy isten, mint a mi Istenünk?
Te vagy az Isten, aki csodákat művelsz, * megmutattad hatalmad a népek között.
Megszabadítottad karoddal népedet, * Jákob és József fiait.
Láttak a vizek, Isten, téged, † láttak a vizek és remegtek, * megrendült a tenger mélye.
A felhőkből vizek ömöltek, † megdördültek a magas fellegek, * és nyilaid szerteröpültek.
Dörgésedtől zúgott a förgeteg, † villámaid bevilágították az egész földet, * megrendült a föld és remegett.
Tengernek vetted utadat, † a nagy vizeken át vezetett ösvényed, * s lépteid nyomát senki sem látta.
Néped vezetted mint a nyájat * Mózes és Áron keze által.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
1. antifóna Zsolt 76,3
Az Úrhoz kiáltok, * szavam hozzá száll, s ő meghallgat engem gyötrelmem napján.
2. antifóna Jón 2,8.10c
Mikor elcsüggedt a lelkem, * az Úrra gondoltam, mert az Úrtól várom szabadulásom.
Ószövetségi ének (Jón 2,2-10)
[Jónás így imádkozott az Úrhoz a hal gyomrában:]
Gyötrelmemben az Úrhoz fordultam, * és ő meghallgatott engem.
Hozzá kiáltottam a halál torkából, * és ő meghallotta hangomat.
A mélységbe vetettél, a tenger mélyére, † körülvett engem az áradat, * örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem.
Így szóltam: † Elvetettél színed elől, Uram, * bárcsak újra megláthatnám szent templomod!
Egészen a torkomig hatoltak a vizek, † bekerített engem a mélység, * hínár borítja fejemet.
Leszálltam a föld alatti országba, * a régmúlt idők népei közé,
De kimentetted életem a sírból, * Uram, én Istenem!
Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, * és imám eljutott szent templomodba, színed elé.
Akik hitvány bálványokat szolgálnak, * elhagyják az irgalmat.
Én azonban hálaéneket zengve áldozom majd néked, † és teljesítem, amit fogadtam, * mert szabadulásom az Úrtól várom.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben, most és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.
2. antifóna Jón 2,8.10c
Mikor elcsüggedt a lelkem, * az Úrra gondoltam, mert az Úrtól várom szabadulásom.
3. antifóna Zsolt 135,26
Dícsérjétek az égnek Istenét, * mert irgalma örökkévaló!
Dicsérjétek az Urat, mert jó, * ℞ Mert irgalma örökkévaló!
Dicsérjétek az Istenek Istenét, * ℞
Dicsérjétek az uraknak Urát, * ℞
Ki egymaga tett csodadolgokat, * ℞ Mert irgalma örökkévaló.
Ki az egeket bölcsen alkotta, * ℞
Ki a vizek fölött megszilárdította a földet, * ℞
Ki nagy világítókat alkotott, * ℞
Napot, hogy legyen úr a nappalon, * ℞
Holdat, csillagot, hogy uralkodjanak az éjszakán, * ℞
Ki Egyiptom elsőszülötteire lesújtott, * ℞ Mert irgalma örökkévaló.
Kivezette közülük Izraelt, * ℞
Hatalmas kézzel és kinyújtott karral, * ℞
Aki kettészelte a Vörös-tengert, * ℞
És átvezette közepén Izraelt, * ℞
Ki a fáraót s hadát tengerbe vetette, * ℞
Ki a pusztában vezérelte népét, * ℞
Aki lesújtott nagy királyokat, * ℞ Mert irgalma örökkévaló.
És megölt erős királyokat, * ℞
Szichont, az amoriták királyát, * ℞
És Ogot, Básán királyát, * ℞
Földjüket átadta birtokul, * ℞
Örökségül szolgájának, Izraelnek, * ℞
Ki megalázottságunkban megemlékezett rólunk, * ℞ Mert irgalma örökkévaló.
Ki megszabadított ellenségeinktől minket, * ℞
Ki eledelt ad minden testnek, * ℞
Dicsérjétek az égnek Istenét, * ℞
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. * ℞
Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. * ℞
3. antifóna Zsolt 135,26
Dícsérjétek az égnek Istenét, * mert irgalma örökkévaló!
Olvasmány II. hét Jer 15,16
Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem őket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek. Mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene!
Válaszos ének Zsolt 76,14
Szent a te utad, Istenünk! * Ki olyan Isten, mint Te, Urunk? Te vagy az Isten, aki csodákat művelsz, feltártad hatalmad a népeknek. Ki olyan Isten... Dicsőség... Szent a te utad...
4. antifóna Ef 2,4
Megmutatta az irgalmas Isten * irántunk való nagy szeretetét; bár bűneink miatt holtak voltunk, de életre keltett Krisztussal minket.
Evangéliumi ének (Jn 1,1.3.4.9.10.11.14.16) • Az Ige megtestesülésének himnusza
Kezdetben volt az Ige, * az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Őáltala lett minden, * nélküle semmi sem lett, ami lett.
Benne élet volt, * s az élet volt az emberek világossága.
Az Ige volt az igazi világosság, † amely megvilágosít minden embert; * ő jött el a világba.
A világban volt, és mégsem ismerte fel a világ; * tulajdonába jött, de övéi be nem fogadták.
És az Ige testté lett és közöttünk lakott, * kegyelem és igazság tölti be.
Az ő teljességéből kaptunk mindnyájan * kegyelemre kegyelmet.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
4. antifóna Ef 2,4
Megmutatta az irgalmas Isten * irántunk való nagy szeretetét; bár bűneink miatt holtak voltunk, de életre keltett Krisztussal minket.
Könyörgések II. hét
Hálás szívvel kérjük Megváltónkat, aki országává és papjaivá tett bennünket, hogy kedves áldozatot mutassunk be Istennek:
Őrizz meg bennünket / szolgálatodban, Urunk!
Krisztusunk, örök Főpapunk, te népedet szent papságban részesítetted;
– engedd, hogy mindig kedves lelki áldozatot mutassunk be Istennek!
Öntsd belénk bőségesen Lelked gyümölcseit:
– a szelídséget, türelmet és jóságot!
Add, hogy szeressünk és szeretetben birtokoljunk téged;
– engedd, hogy életünk is téged dicsérjen!
Add, hogy azt keressük, ami testvéreinknek jó,
– hogy (a névnapját ünneplő N. testvérrel/atyával együtt)
eljussunk a boldog örök életre!
Az Úr imádsága
Testvérek! Könyörögjünk, amint az Úr tanított minket imádkozni!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.
Zárókönyörgés II. hét
Urunk, mindenható Istenünk, te elvezettél minket ennek a napnak a kezdetére. Védj meg isteni erőddel, hogy ma semmi bűnre el ne hajoljunk, hanem arra irányuljon minden szavunk, gondolatunk és cselekedetünk, hogy megtegyük igazságodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Áldás II. hét
Tartsatok ki egymás szeretetében, szolgáljatok egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének hű közvetítői!
A mindenható Istennek: az Atyának, a Fiúnak † és a Szentléleknek áldása szálljon le rátok és maradjon veletek mindörökké!
Az imaóra befejezése
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!