L A U D E S

Istenem, hallgass hívásomra! Uram, siess segítségemre! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Alleluja!

 

Himnusz I. Brev. Maur.

A hajnal míg új fényeit

Árasztja szét a föld színén,

A győztes Bárány ünnepén

A föld daloljon diadalt!

 

2. A nép gyalázta esztelen,

Míg függött szégyenben a fán:

„Szálljon le és mi – így kiált –

Isten Fiának valljuk őt.”

 

3. Ám mindhalálig benned él

A törvény, mit szabott Atyád;

Véred kiontva bűneink

Lemostad mint pap, áldozat.

 

4. Nem szállt keresztről földre ő,

Többet tett: a halál után

Sírjából fölkelt fényesen,

Higgyétek: Isten egy Fia.

 

5. Add, véledhalnunk, Krisztusunk,

És föltámadnunk is dicsőn;

Megvessünk minden földi jót

És hadd szeressük az eget.

 

6. Most áldunk téged, jó Atyánk,

S Fiú, ki minket mint vezér

Halálon győzve égbe hívsz,

És áldunk, Lélek, téged is. Ámen.

 

1. antifóna Zsolt 16,15

Uram, igaz voltomban látlak meg, * örömmel töltöd el lelkemet, mikor fölébredve színed látom.

 

[Ima Dávidtól.]

 

Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, * figyelj könyörgő szavamra!

 

Imádságom fogadd füledbe, * mert ajkamon nincsen hamisság.

 

Ítéletemet arcodtól várom, * mivel látja az igazat szemed.

 

Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, † s ha kipróbálsz is tűzben engem, * álnokságot nem találsz bennem.

 

Nem vétkeztem szavamban, mint emberek szoktak, * megtartottam ajkad igéit.

 

Parancsaid útján szilárdan járok, * ösvényeiden lábam meg nem inog.

 

Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Uram, * hajtsd füled hozzám, hallgasd meg szavam!

 

Csodálatos irgalmadat mutasd meg nékem, * mert megmented mindazt, aki jobbodhoz menekül.

 

Oltalmazz, mint szemed fényét, † szárnyad árnyékába rejts el engem * a gonoszok elől, kik erőszakkal törnek ellenem!

 

Ellenségeim körülrajzanak engem, † elzárták konok szívüket, * szájukból kevély szó árad.

 

Sarkamban vannak, már körül is fognak, * rám szegezik szemüket, hogy földre verjenek.

 

Olyanok, mint a zsákmányra éhes oroszlán, * mint a rejtekben lapuló fiatal oroszlán.

 

Kelj föl, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre! * Ments meg kardoddal a bűnöstől engem!

 

Szabadíts meg ezektől az emberektől karoddal, Uram, * akik ettől az élettől várnak mindent.

 

Töltsd el testüket azzal, amit nekik szántál, † lakjanak jól ők és fiaik, * és hagyják gyermekeikre, ami megmaradt.

 

De én igaz voltomban látlak meg, Uram, téged, * mikor fölébredek, színed látása tölt el engem.

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön örökké. Ámen.

 

1. antifóna Zsolt 16,15

Uram, igaz voltomban látlak meg, * örömmel töltöd el lelkemet, mikor fölébredve színed látom.

 

2. antifóna Hab 3,18-19

Örvendezem az Úrban, * ujjongok megváltó Istenemben mert Isten az Úr, az erősségem.

 

Ószövetségi ének (Hab 3,1-4.13-14.16-19) • Habakuk éneke

Emeljétek fel fejeteket, mert elérkezett megváltástok. – Lk 21,28

 

Uram, híred eljutott hozzám, * megrendítettek, Uram, tetteid.

 

A mi időnkben is vidd végbe műveid, † a mi időnkben is add tudtul őket, * gondolj az irgalomra haragod idején.

 

Közeledik az Isten Támán felől, * és a Szent Fárán hegyéről.

 

Dicsősége elborítja az egeket, * betölti a földet fölsége.

 

Ragyogása olyan, mint a napfény, * sugarak törnek elő kezéből, abban van ereje.

 

Kivonulsz, hogy megszabadítsad népedet, * hogy szabadulást nyerjen Fölkented.

 

Rombadöntöd a gonosz házát, * felforgatod a szikláig alapját.

 

Dárdáddal átszegezted harcosainak vezérét, * akik örömujjongással körüljártak, hogy minket széjjelszórjanak.

 

Amikor ezt hallottam, megrendült a bensőm, * megremegtek hangjától ajkaim.

 

Fájdalom járja át csontjaim, * reszkető léptekkel járok.

 

Bár nyugodt lehetnék a szorongatás napján, * amely eljön a minket elnyomó népre.

 

Mert nem virágzik majd akkor a fügefa, * és nem fakad rügy a szőlőkben.

 

Elpusztul az olajfa termése, * s a szántóföldek nem hoznak élelmet.

 

Kivész a juh az akolból, * s ökör nem lesz a jászlaknál.

 

Én azonban örvendezem az Úrban, * ujjongok megváltó Istenemben.

 

Isten az Úr, az erősségem, † olyanná teszi lábamat, mint a szarvasét, * és a magasságokba visz föl engem.

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor, * és mindörökkön-örökké. Ámen.

 

2. antifóna Hab 3,18-19

Örvendezem az Úrban, * ujjongok megváltó Istenemben mert Isten az Úr, az erősségem.

 

3. antifóna Zsolt 149,2

Alleluja. Örvendjen Izrael népe * és ujjongva ünnepelje Teremtő Istenét. ℞ Alleluja, alleluja.

 

 

Új dalt énekeljetek az Úrnak, * a szentek közösségében zengő dicséretet!

 

Örvendezzék Teremtőjén Izrael népe, * és ünnepeljék királyukat Sion lakói! ℞

 

Körtánccal dicsérjék nevét, * dobon és hárfán zengjék énekét,

 

Mert népét az Úr szeretettel áldja, * s a magát megalázót győzelem koronázza. ℞

 

Ujjongjanak dicsőségükön a szentek, * vigadozzanak nyugvóhelyükön!

 

Isten magasztalása legyen nyelvükön, * kétélű kard a kezükben, ℞

 

Hogy megtorolják a nemzetek vétkét * és megfenyítsék a népeket.

 

Hogy királyokat verjenek bilincsbe, * fejedelmeket vasláncra. ℞

 

A megszabott ítéletet rajtuk így betöltsék; * ez lesz dicsőségére minden szentjének! ℞

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön örökké. Ámen. ℞

 

3. antifóna Zsolt 149,2

Alleluja. Örvendjen Izrael népe * és ujjongva ünnepelje Teremtő Istenét. ℞ Alleluja, alleluja.

 

Ha Krisztussal föltámadtatok, keressétek, ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Arra irányuljon figyelmetek, ami odafönn van, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve. Amikor Krisztus, a mi életünk, megjelenik, ti is megjelentek a dicsőségben.

 

Én vagyok az Első és az Utolsó, én vagyok az Élő. * Alleluja, alleluja. Halott voltam, de most örökké élek, nálam van az alvilág kulcsa * Alleluja... Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Én vagyok...

 

4. antifóna Róm 4,25

Urunk Krisztus Jézus * vétkeinkért kínhalált szenvedett, de üdvösségünkért föltámadt, alleluja, alleluja.

 

Áldalak téged, Atyám, * mennynek és földnek ura,

 

Mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, * és kijelentetted a kicsinyeknek.

 

Igen, Atyám, * így tetszett neked.

 

Mindent átadott nekem Atyám: * senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya.

 

És az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, * és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.

 

Jöjjetek hozzám mindnyájan, † akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: * én felüdítlek titeket.

 

Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, † mert szelíd vagyok és alázatos szívű, * és megtaláljátok lelketek nyugalmát.

 

Az én igám édes, * az én terhem könnyű.

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

 

4. antifóna Róm 4,25

Urunk Krisztus Jézus * vétkeinkért kínhalált szenvedett, de üdvösségünkért föltámadt, alleluja, alleluja.

 

Húsvét nyolcadában, III. és V. hetében

Testvérek, könyörögve kérjük Istent, az Atyát, aki Krisztus föltámadása által új életet adott nekünk:

 

Istenünk, te műveidben kinyilatkoztattad örök tervedet, megteremtetted a földet és hűséges vagy minden nemzedékhez;

– kegyelmes Atyánk, hallgass meg minket!

Tisztíts meg bennünket igazságod tisztaságában, irányítsd lépteinket a szív szentségében,

– hogy azt tegyük, ami helyes és előtted kedves!

Ragyogtasd fel fölöttünk arcodat,

– hogy a bűntől megszabadulva házad javaival teljünk el!

Te Krisztus által kiengesztelődtél velünk,

– add nekünk és a földön élő minden embernek békédet!

(Erősítsd meg a névnapos N. testvért/atyát feltámadásod örömében és hitében,

– erősítsd benne és mindnyájunkban eljöveteled reményét!)

 

Testvérek! Könyörögjünk, amint az Úr tanított minket imádkozni!

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.

 

Kérünk, Urunk, add meg nekünk, hogy húsvét szent titkai úgy alakítsák életünket, hogy amit most örömmel ünnepelünk, az védjen és üdvözítsen bennünket örök erejével. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Húsvét nyolcadában, III. és V. hetében

Istenünk, aki föltámasztotta Jézust a halálból, Jézus Krisztus által adja meg nektek mindazt, amire szükségtek van!

A mindenható Istennek: az Atyának, a Fiúnak † és a Szentléleknek áldása szálljon le rátok és maradjon veletek mindörökké!

 

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

V E S P E R Á S

Istenem, hallgass hívásomra! Uram, siess segítségemre! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Alleluja!

 

Himnusz I. Brev. Maur.
Az égből hű kéz pártfogolt,
És átvágtunk mély tengeren,
A kínzó rabság véget ért,
Jármát széttörtük végre már.

2. Ezért víg áldás zengje most
Megváltást szerző Istenünk,
S a Bárány húsvét-asztalát
Álljuk fényes díszben körül.

3. A mi pászkánk már Krisztusunk,
Szeplőtlen bárány-áldozat,
A bosszú ártó angyalát
Vérével térítette el.

4. Ó, éghez méltó áldozat,
Haláltól váltó győzelem!
A poklok zárát széttörő
Rég rablott zsákmányt visszavesz.

5. Add véled halnunk, Krisztusunk,
És föltámadnunk is veled,
Test vágyán győznünk megsegíts,
És hadd vágyódjunk ég felé.

6. Téged szép áldás zeng, Atyánk,
S a sírból feltámadt Fiút,
Ki földről fénylőn égbe hív,
S Lélek, áldás szól néked is. Ámen.

 

1. antifóna Zsolt 138,7

Fölém emelted kezed, Uram, * hová fussak, Istenem, színedtől?

 

138. zsoltár (1-12) • Isten mindentudása és jelenléte

Ki foghatja fel az Úr gondolatait? Ki adhatott valaha tanácsot neki? – Róm 11,34

 

Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem: † tudod, ha leülök vagy ha felállok, * messziről is észreveszed szándékom.

 

Járásom és pihenésem szemmel tartod, * gondod van minden utamra.

 

Még ajkamra sem jött a szó, * Uram, te máris ismered.

 

Minden felől körülfogtál engem, Uram, * kezedet rajtam tartod.

 

Csodálatos ez a tudás nékem, * olyan magas, hogy meg nem érthetem.

 

Hova meneküljek lelked elől, * hova rejtőzzem színed elől?

 

Ha az egekbe szállnék: ott is jelen vagy! * Holtak közt vessem ágyam: odalenn vagy!

 

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, * és a tenger szélein ha laknék,

 

Oda is csak a te karod vezet, * s ott is csak jobbod tart engemet.

 

Ha azt gondolnám: „Elnyel a sötétség, * és éjszakává lesz körülöttem a világosság”,

 

Az éj sötétje nem sötét előtted, † s az éjszaka fényes napvilág, * fény és sötét ugyanaz néked.

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

 

1. antifóna Zsolt 138,7

Fölém emelted kezed, Uram, * hová fussak, Istenem, színedtől?

 

2. antifóna Zsolt 138,23

Tégy próbára engem, Istenem, * és vizsgáld meg szívemet, ismerj meg engem és lásd meg minden gondom.

 

138. zsoltár (13-18.23-24) • Isten mindentudása és jelenléte

 

Uram, te alkottad, egész bensőmet, * anyám méhében te formáltál engem.

 

Áldalak, amiért csodálatosan alkottál engem, * és amiért csodálatos minden műved.

 

Lelkem teljesen ismered, * csontjaim nem voltak rejtve előtted,

 

Mikor megalkottál a rejtek ölében, * amikor formáltál a föld mélyében.

 

Szemed már látott, mielőtt megszülettem, † s könyvedben minden fel volt írva rólam, * megszabtad napjaimat, mielőtt egy is lett volna belőlük.

 

Mily drágák szándékaid számomra, Istenem, * mily hatalmas azoknak száma!

 

Ha megszámlálnám: több a homokszemeknél, * s ha végére érnék, az csak kezdet volna. ...

 

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet, * tégy próbára engem és ismerd meg minden ösvényem!

 

Figyelj meg, nem járok-e téves úton, * vezess engem az örökkévalóság útján!

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

 

2. antifóna Zsolt 138,23

Tégy próbára engem, Istenem, * és vizsgáld meg szívemet, ismerj meg engem és lásd meg minden gondom.

 

3. antifóna Fil 2,11

Jézus Krisztus nevére * hajoljon meg minden térd égen-földön, minden nyelv vallja meg, hogy Jézus az Úr az Atyaisten dicsőségére.

 

[Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt.]

 

Krisztus Jézus bár valóban Isten volt, * nem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő,

 

Hanem kiüresítette önmagát, † a szolga alakját öltötte magára, * az emberekhez lett hasonló, úgy jelent meg köztünk, mint ember.

 

Lealacsonyította magát, † engedelmes lett értünk a halálig, * mégpedig a kereszthalálig.

 

Ezért felmagasztalta őt az Isten, † és olyan nevet adott néki, * amely fölségesebb minden névnél,

 

Hogy minden térd meghajoljon Jézus nevére * az égben, a földön és az alvilág mélyén,

 

És az Atyaisten dicsőségére vallja meg minden nyelv, * hogy Jézus Krisztus az Úr.

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

 

3. antifóna Fil 2,11

Jézus Krisztus nevére * hajoljon meg minden térd égen-földön, minden nyelv vallja meg, hogy Jézus az Úr az Atyaisten dicsőségére.

 

Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált. Annak ellenére, hogy Isten Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint.

 

Isten a királyunk kezdettől fogva, * alleluja, alleluja. Szabadító tetteket vitt végbe a földön. * alleluja, alleluja. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Isten a királyunk...

 

4. antifóna Kol 1,12-13

Adjunk hálát az Atyának, * mert kiragadott a sötétség hatalmából és helyet adott Fia országában, alleluja, alleluja.

 

Magnificat Lk 1,46-55

[Zakariás házában Mária így szólt:]

 

Magasztalja lelkem az Urat, * ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben.

 

Tekintetre méltatta alázatos szolgáló lányát: * lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.

 

Mily nagy dolgot művelt velem * ő, a hatalmas, akit Szentnek hívunk.

 

Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma * azokon, akik félik őt.

 

Nagyszerű dolgokat művelt karja, * a szívükben gőgösöket széjjelszórta.

 

Uralkodókat űzött el trónjukról, * de a kicsinyeket magasra emelte.

 

Betöltötte az éhezőket minden jóval, * a gazdagokat elbocsátotta üres kézzel.

 

Fölkarolta szolgáját, Izraelt: * megemlékezett irgalmáról,

 

Melyet atyáinknak hajdan megígért, * Ábrahámnak és utódainak örökkön-örökké.

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön örökké. Ámen.

 

4. antifóna Kol 1,12-13

Adjunk hálát az Atyának, * mert kiragadott a sötétség hatalmából és helyet adott Fia országában, alleluja, alleluja.

 

Húsvét nyolcadában, III. és V. hetében

Testvéreim, magasztaljuk Krisztust, aki az út, az igazság és az élet, és kérjük őt:

 

Kérünk téged az Egyház szolgáiért, hogy amikor megtörik az élet kenyerét,

– maguk is erősítő táplálékot nyerjenek.

Kérünk téged az egész keresztény népért,

– hogy hivatásához méltóan éljen a lélek egységében és a béke kötelékében.

Kérünk téged a hatalmon levőkért,

– hogy hivatalukat igazságosan gyakorolják, s így egyetértés és béke uralkodjék a népek között.

Kérünk, tégy méltóvá bennünket,

– hogy a szentek közösségében magasztalhassunk téged megholt testvéreinkkel együtt.

 

Testvérek! Könyörögjünk, amint az Úr tanított minket imádkozni!

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.

 

Kérünk, Urunk, add meg nekünk, hogy húsvét szent titkai úgy alakítsák életünket, hogy amit most örömmel ünnepelünk, az védjen és üdvözítsen bennünket örök erejével. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

 

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

K O M P L E T Ó R I U M

Istenem, hallgass hívásomra! Uram, siess segítségemre! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Alleluja!

 

Lelkiismeret-vizsgálat, bevezethető a következőképpen:

Testvéreim! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg a nap folyamán elkövetett bűneinket!

 

Testvéreim! Valljuk meg Isten előtt vétkeinket!

 

Testvéreim! Mielőtt nyugovóra térnénk, kérjük Istentől bűneink bocsánatát!

 

Testvéreim! Mindnyájan rászorulunk Isten irgalmára. Szálljunk magunkba, és bocsássunk meg szívből egymásnak, hogy Isten irgalmára mi magunk is méltók legyünk!

 

Urunk, Istenünk, könyörülj rajtunk,

Urunk, mutasd meg nekünk irgalmasságodat,

 

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk: Uram, irgalmazz!

 

Gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem! Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.

 

Jézus Krisztus, utunk és példaképünk: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, kiengesztelődésünk és megváltásunk: Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, a hit szerzője és beteljesítője: Uram, irgalmazz!

 

Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre.

 

Világnak üdve, Jézusunk,

Halált letörve visszatérsz,

S harmadnap reggel győztesen

A sírnak mélyét elhagyod.

 

2. A földet lassan éj fedi,

Szemünk álomtól oly nehéz,

A bűntől óvd meg népedet,

S minden kísértést messze űzz!

 

3. Hogy míg a napnak terhein

Könnyít az álom, s új erő

Árad szét testünk tagjain,

Szívünk a jóra kész legyen!

 

4. Add véled halnunk, Krisztusunk,

És föltámadnunk is dicsőn,

Megvetnünk add a földi jót,

És add szeretnünk az eget!

 

5. Atyánkat áldjuk és Fiát,

Ki eltiporva a halált

Magával minket égbe visz;

Dicsérünk, Lélek, téged is. Ámen.

 

Uram, hozzád kiáltok egész nap, * kezemet feléd tárom. Miért vetsz el magadtól, Istenem, miért rejted el előlem arcod?

 

87. zsoltár 

[Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetõnek: a „Machalat” szerint énekelni – az eszrachita Heman tanítókölteménye.]

 

Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel és nappal. † Imádságom jusson színed elé, * kiáltásomra fordítsd füledet!

 

Mert gyötrelemmel telt meg a lelkem, * a holtak országához közel van életem.

 

Azok közé sorolnak, akik a sírba szállnak, * olyan lettem, mint az erőtlen ember.

 

A holtak között van fekhelyem, * mint akik halálra sebzetten sírban fekszenek,

 

Akikre nem gondolsz többé, * akiket többé nem tart kezed.

 

A sír mélyére vetettél, * a sötétségbe és a halál árnyékába.

 

Rám nehezedett súlyos haragod, * örvényeid összecsaptak fölöttem.

 

Barátaimat elszakítottad tőlem, † utálatossá tettél előttük, * nem szabadulhatok, mert fogoly vagyok.

 

Kínomban elhomályosult szemem, † Uram, egész nap hozzád kiáltok, * kezemet feléd tárom.

 

Teszel-e csodát a holtakon, * fölkelnek-e az árnyak, hogy téged áldjanak?

 

Vajon hirdeti irgalmadat a sírban valaki, * és hűségedet az enyészet honában?

 

Felismerhetők-e a sötétben csodáid, * és igazságosságod a feledés földjén?

 

De én, Uram, hozzád kiáltok, * már hajnalban hozzád száll imám.

 

Miért vetsz el magadtól, Uram, * arcodat miért rejted el előlem?

 

Ifjúkorom óta megtört vagyok s a halál fenyeget, * lesújtott engem félelmed, és zavart vagyok.

 

Rám zúdult izzó haragod, * felkavart a tőled való rettegés;

 

Ez vesz körül egész nap, mint az áradat, * bekerít engem minden oldalról.

 

Elszakítottál tőlem rokont és barátot, * csak a sötétség ismer engem.

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön örökké. Ámen.

 

 

Uram, hozzád kiáltok egész nap, * kezemet feléd tárom. Miért vetsz el magadtól, Istenem, miért rejted el előlem arcod?

 

Olvasmány Jer 14,7-9

Ha bűneink ellenünk szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk, Urunk! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened. Ó, Izrael reménysége és szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan az országban, mint egy jövevény, aki vándorként csak éjjelre tér be? Hiszen közöttünk élsz, Uram, a te nevedet viseljük: ne hagyj el hát minket.

 

Uram, tebenned remélek, kezedbe ajánlom lelkem. * Alleluja, alleluja. Megváltottál engem, Uram, hűséges Istenem. * Alle... Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. + Uram...

 

Ments meg minket, Urunk, * mikor ébren vagyunk. Őrizz meg minket, ha alszunk, hogy Krisztus Urunkkal virrasszunk, és békességben nyugodjunk.

 

[Simeon így áldotta Istent:]

 

Bocsásd el most szolgádat, Uram, * szavaid szerint békességben;

 

Hiszen már látta szemem az üdvösséget, * melyet minden népnek készítettél,

 

Hogy felragyogjon világosságára a pogányoknak, * és dicsőségére népednek Izraelnek.

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek,

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.

 

Ments meg minket, Urunk, * mikor ébren vagyunk. Őrizz meg minket, ha alszunk, hogy Krisztus Urunkkal virrasszunk, és békességben nyugodjunk.

 

Mindenható Istenünk, add, hogy sírjában nyugvó egyszülött Fiad mellett hűségesen kitartsunk, és méltók legyünk vele együtt új életre támadni, aki veled él és uralkodik mindörökkön-örökké.

 

Áldjon meg és őrizzen meg titeket az Isten! – Ámen.

Ragyogtassa reátok arcát, és legyen hozzátok irgalmas! – Ámen.

Fordítsa felétek tekintetét, és adja meg nektek békességét! – Ámen.

 

A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen: őrizze meg szellemetek, lelketek és testetek egészen feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig! – Ámen.

 

Töltsön el benneteket a reménység Istene a hit teljes örömével és békéjével, hogy a reményben a Szentlélek erejébõl bővelkedjetek! – Ámen.

 

Tegyen titeket méltóvá Isten a szentek sorsára, aki kiragadott benneteket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába! – Ámen.

 

Nyugodalmas jóéjszakát és boldog halált adjon nekünk a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek! – Ámen.

 

Mária-antifóna

Regina caeli * laetáre, alleluia:

Quia quem meruisti portáre, alleluia:

Resurrexit, sicut dixit, alleluia:

Ora pro nobis Deum, alleluia.

 

Örülj, Királynő, * mennyekben, alleluja;

Mert Ő, kit hordozhattál méhedben, alleluja;

Sírból fölkelt, szava betelt, alleluja,

Kérleld meg Istent értünk, alleluja.