Istenem, hallgass hívásomra! Uram, siess segítségemre! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Alleluja!

Fényesség támadt ez órán,

Sötét halálnak árnyait

Elűzi messze már e fény, 

Sírból föltámadt Jézusunk. 

 

2. Ez órán sírok megnyíltak,

Hallván Megváltónk szózatát, 

Sok elhunyt teste visszatért, 

Sírból kelvén föltámadott.

 

3. Krisztusban éltünk megújult,

S hisszük, nem láthat új halált, 

A boldog élet örömét

Örök időkre hirdeti.

 

4. Dicsőség, Jézus, tenéked,

Halált legyőzve felragyogsz.

És éltető Lelked, s Atyád:

Veled dicsérjük szüntelen. Ámen.

[A karvezetőnek: a „Szarvasünő reggel” dallamára – Dávid zsoltára.]

 

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? * Miért maradsz távol könyörgésemtől, panaszos szavamtól?

 

Szólítalak nappal, Istenem, de nem hallod, * szólítalak éjjel, de meg nem nyughatom.

 

Pedig te vagy szent egyedül, aki a trónon ülsz, * Izrael téged magasztal.

 

Benned bíztak atyáink, * s te megszabadítottad őket, mert benned reméltek.

 

Hozzád kiáltottak és megmentetted őket, * nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.

 

De én féreg vagyok és nem ember, * gyaláznak az emberek, s a népek megvetnek.

 

Mindaz, aki lát, gúnyt űz belőlem, * elhúzza száját, fejét csóválja.

 

„Segítse meg az Úr, hisz benne bízott, * szabadítsa meg, ha kedves előtte!”

 

Anyám méhétől te vezettél engem, * te voltál biztonságom anyám ölében.

 

Rád hagyatkoztam születésem óta, * anyám méhétől te vagy Istenem.

 

Nyomorúságomban ne légy tőlem távol, * légy közel, mert senki sem segít rajtam!

 

Hatalmas bivalyok vesznek körül, * körülfognak engem Básán bikái.

 

Szájukat kitátják ellenem, * mint ordító, ádáz oroszlán.

 

Olyan vagyok, mint a szétömlő víz, † megtörték minden csontomat, * szívem megolvadt bennem, mint a viasz.

 

Torkom kiszáradt, mint a cserép, † nyelvem ínyemhez tapadt, * a halál porába sújtottál engem.

 

Kutyák falkája ólálkodik köröttem, * gonosztevők csapata vesz körül engem.

 

Átlyuggatták kezemet és lábamat, † megszámlálhatom minden csontomat, * ők pedig bámulva néznek engem.

 

Elosztják ruhámat maguk között, * és köntösömre sorsot vetnek.

 

Ne maradj távol, Uram! * Te vagy erősségem, siess, ments meg engem!

 

Mentsd meg a kardtól lelkemet, * a kutyák karmaiból ragadd ki életem!

 

Szabadíts ki az oroszlán torkából, * védj meg engem, szegényt, a bölények szarvától!

 

Testvéreim között hirdetem neved, * a közösségben dicsérlek téged.

 

Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek, † magasztaljátok, Jákob fiai, * félje őt Izrael minden sarja!

 

Mert nem veti meg és nem utálja a szegény nyomorúságát, † nem rejti el előle arcát, * meghallgatja, mikor hozzá kiált.

 

A közösségben téged dicsérlek, * teljesítem fogadalmam azok előtt, kik félnek téged.

 

Egyenek a szegények és lakjanak jól, † dicsőítsék az Urat, akik őt keresik, * szívük élni fog örökké.

 

A föld minden határa emlékezik erre és megtér az Úrhoz, * leborul előtte a népek minden törzse.

 

Mert az Úré a királyság, * ő uralkodik a nemzetek fölött.

 

Egyedül előtte borulnak le a föld hatalmas urai, * előtte hajolnak meg mind, akik a porba térnek.

 

Lelkem csak neki él, * nemzetségem neki szolgál.

 

Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek, † üdvözítő tetteit hirdetik a születendő népnek: * „Ezek az Úrnak művei!”

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön örökké. Ámen.

 

 

Istenem, hallgass hívó szavamra, * Uram, siess, segíts meg engem!

 

Piruljanak és valljanak szégyent, * akik vesztemre törnek!

 

Hátráljanak meg és érje gyalázat azokat, * akik örülnek bajomon!

 

Megszégyenülve vonuljanak vissza, * akik gúnyolódva mondják: „Úgy kell néki!”

 

De ujjongjanak és örvendjenek benned, * mind, akik keresnek téged!

 

Hirdessék mindig: „Nagy az Isten!” * mind, akik várják üdvösséged!

 

De én nyomorult és szegény vagyok, * Istenem, siess, segíts meg engem!

 

Segítőm és szabadítóm te vagy nékem, * ne késsél tovább, Uram!

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Istenem, hallgass hívásomra! Uram, siess segítségemre! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Alleluja!

Himnusz II. Lit. Hor.
Vár ránk a Bárány asztala,
Öltsünk hótiszta gyolcsruhát,
Átkelve már a tengeren
Zengjük most Krisztus himnuszát.

2. Szent teste értünk szenvedett
Kereszt oltárán kínhalált,
Ott omlott drága vére is:
Istenhez fűzi életünk.

3. Húsvét öldöklő angyala
Minket nem sújthat: vére véd,
Hiába dúl a fáraó,
Kínzó rabságunk véget ért.

4. A Bárány immár Krisztusunk,
Értünk áldozta önmagát.
Az új kenyér, kovásztalan,
Szent teste, melyet ránk hagyott.

5. Ó, éghez méltó áldozat,
Poklok hatalmát megtörő,
Raboknak oldja láncait,
Örök jutalmat visszaád.

6. A sírból Krisztus fényesen
Fölkél, legyőzve a halált:
Rabláncra fűzi zsarnokunk,
Égnek megnyitja ajtaját.

7. Urunk, örökre add nekünk
Húsvét napfényes örömét,
Győzelmed osszad meg velünk,
Kiket kegyelmed újraszült!

8. Most áldunk téged, Jézusunk,
Sírból ki fénylőn visszatérsz,
Atyádat áldjuk s Lelkedet,
Idők végéig szüntelen. Ámen.

 

Sokat gyötörtek engem ifjúságom óta, * vallja meg most Izrael!

 

Sokat gyötörtek engem ifjúságom óta, * de elpusztítani mégsem tudtak engem.

 

Ekével szántottak hátamon, * hosszú barázdát húztak.

 

De az Úr igazságos, ő széttépte * a gonoszok minden bilincsét.

 

Hátráljon meg és valljon szégyent * mindaz, aki Siont gyűlöli!

 

Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn, * amely elszárad, mielőtt kitépnék!

 

Nem szedi azt marokra arató, * s nem köti kévébe kévekötő.

 

Nem mondják az arra járók: † „Az Úr áldása legyen rajtatok, * megáldunk titeket az Úr nevében.”

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Ments meg, Uram, az álnok embertől, * az erőszakos férfitől védj meg engem;

 

Azoktól, akik szívükben rosszat terveznek, * viszályt támasztanak egész nap.

 

Nyelvük éles, mint a kígyó nyelve, * viperaméreg van ajkukon.

 

Őrizz meg, Uram, a bűnös kezétől, * az erőszakos embertől védj meg engem!

 

Arról tanakodnak, hogy elgáncsolják lépteimet, * tőrt vetnek titkon nekem a kevélyek.

 

Hálót feszítenek lábam elé, * csapdát állítanak utamba.

 

Így szólok az Úrhoz: † „Te vagy Istenem nékem, * hallgasd meg könyörgő szavamat!

 

Uram, Istenem, erős sziklaváram, * megvédesz engem a küzdelem napján.

 

Ne teljesítsd, Uram, a gonosz vágyát, * ne engedd sikerülni terveit!” ...

 

Tudom, hogy az Úr megvédi a gyenge jogát, * és igazságot szolgáltat a szegénynek.

 

Az igazak áldják majd neved, * a tiszta szívűek színed előtt laknak.

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Krisztus szenvedett értünk, * példát adott nekünk, hogy nyomdokába lépjünk.

 

♦ Bűnt nem követett el, † nem hagyta el hamis szó ajkát, * amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat.

 

Nem fenyegetőzött, amikor szenvedett, * mindent az igazságos bíróra hagyott.

 

Vétkeinket testében felvitte a keresztfára, † hogy meghalván a bűnnek igaz életet éljünk, * mert sebei által nyertünk gyógyulást.

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált. Annak ellenére, hogy Isten Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint.

Magnificat Lk 1,46-55

[Zakariás házában Mária így szólt:]

 

Magasztalja lelkem az Urat, * ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben.

 

Tekintetre méltatta alázatos szolgáló lányát: * lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.

 

Mily nagy dolgot művelt velem * ő, a hatalmas, akit Szentnek hívunk.

 

Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma * azokon, akik félik őt.

 

Nagyszerű dolgokat művelt karja, * a szívükben gőgösöket széjjelszórta.

 

Uralkodókat űzött el trónjukról, * de a kicsinyeket magasra emelte.

 

Betöltötte az éhezőket minden jóval, * a gazdagokat elbocsátotta üres kézzel.

 

Fölkarolta szolgáját, Izraelt: * megemlékezett irgalmáról,

 

Melyet atyáinknak hajdan megígért, * Ábrahámnak és utódainak örökkön-örökké.

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön örökké. Ámen.

II., IV. és VI. héten

Kérjük, testvéreim, az Atyát, aki a halálból föltámadt Fiában megnyitotta számunkra az örök életet:

 

Atyáink Istene, te Fiadat, Jézust, föltámasztottad és megdicsőítetted;

– indíts minket tökéletes bánatra, hogy megújuljon életünk.

Te elvezettél minket, tévelygő juhaidat, lelkünk pásztorához és vezetőjéhez;

– tarts meg bennünket hűségben Egyházad pásztorai mellett.

Te Fiad első tanítványait a zsidó népből választottad;

– ismerjék föl Izrael fiai az atyáiknak adott ígéreteket.

Emlékezzél meg az elhagyottakról, az árvákról és az özvegyekről;

– ne hagyd magára népedet.

István diakónus megvallotta, hogy Jézus ott áll jobbodon, s te ezért magadhoz hívtad őt;

– vedd magadhoz testvéreinket, akik hitben és szeretetben vártak rád.

Testvérek! Könyörögjünk, amint az Úr tanított minket imádkozni!

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.

Istenem, hallgass hívásomra! Uram, siess segítségemre! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Alleluja!

[Dávid zsoltára, emlékezésre.]

 

Uram, indulatodban ne feddj meg, * haragodban ne büntess engem;

 

Mert nyilaid belém hatoltak, * és rám nehezedett súlyos kezed.

 

Nincs ép hely testemen, mert haragszol énrám, * nincs egy ép csontom, mert sok a vétkem.

 

Gonoszságaim összecsaptak fejem fölött, * rám nehezednek, mint súlyos teher.

 

Elmérgedtek és gyulladásban vannak sebeim, * mivel oktalan vagyok.

 

Elcsüggedtem és földre görnyedtem, * szomorúan járok naphosszat.

 

Égő fájdalom kínozza derekam, * nincs ép hely testemen.

 

Elgyöngültem és megtört vagyok, * szívem gyötrelmében kiált szavam.

 

Előtted van minden kívánságom, Uram, * sóhajom nincs rejtve előtted.

 

Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, * elhomályosult szemem világa.

 

Barátaim és szeretteim magamra hagynak bajomban, * rokonaim kerülnek engem.

 

Tőrt vetettek, akik életemre törnek, † pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, * és csalárd terveket szőnek egész nap.

 

De én meg sem hallom, mintha süket volnék, * mint a néma, számat föl nem nyitom.

 

Olyan lettem, mint aki nem hall, * akinek szájában nincs ellenvetés.

 

Mert benned remélek, Uram, * te meghallgatsz engem, Uram, Istenem.

 

Így szóltam: „Ne nevessenek rajtam, * ne ujjongjanak, ha megbotlik lábam.”

 

Bizony az elbukáshoz már közel vagyok, * szemem előtt van mindig a fájdalom.

 

Én pedig megvallom, hogy bűnös vagyok, * és vétkeim miatt meg nem nyughatom.

 

De ellenségeim virulnak és erősebbek nálam, * sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.

 

Rágalmaznak engem és a jóért rosszal fizetnek, * mivel mindenkor a jóra törekszem.

 

Ne hagyj magamra, Uram, † Istenem, ne távozz el tőlem! * Uram, szabadítóm, siess, oltalmazz engem!

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön örökké. Ámen.

Ments meg minket, Urunk, * mikor ébren vagyunk. Őrizz meg minket, ha alszunk, hogy Krisztus Urunkkal virrasszunk, és békességben nyugodjunk.

[Simeon így áldotta Istent:]

 

Bocsásd el most szolgádat, Uram, * szavaid szerint békességben;

 

Hiszen már látta szemem az üdvösséget, * melyet minden népnek készítettél,

 

Hogy felragyogjon világosságára a pogányoknak, * és dicsőségére népednek Izraelnek.

 

Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek,

 

Miképpen kezdetben, most és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.

Ments meg minket, Urunk, * mikor ébren vagyunk. Őrizz meg minket, ha alszunk, hogy Krisztus Urunkkal virrasszunk, és békességben nyugodjunk.

Regina caeli * laetáre, alleluia:

Quia quem meruisti portáre, alleluia:

Resurrexit, sicut dixit, alleluia:

Ora pro nobis Deum, alleluia.

 

Örülj, Királynő, * mennyekben, alleluja;

Mert Ő, kit hordozhattál méhedben, alleluja;

Sírból fölkelt, szava betelt, alleluja,

Kérleld meg Istent értünk, alleluja.