Szombat adventi időben, I. hét
L A U D E S
Az imaóra kezdése
Istenem, hallgass hívásomra! Uram, siess segítségemre! Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen. Alleluja!
Himnusz Brev. Maur.
A Jordán partját fölveri
Keresztelő kemény szava,
S a szent hírnöknek hangja ím,
Nyomasztó álmot űz tova.
2. A föld, az ég, a tengerár
Megérzi Isten lépteit,
Ujjong előre boldogan,
Hogy alkotója újra itt.
3. Mi is jobbítsuk életünk,
A fényes vendég már közel:
Útját készítsük gondosan,
S méltó hajléka kész legyen.
4. Jézus, te vagy csak támaszunk,
Erőnk, a bajra vigaszunk,
Szikkadt fűszálként nélküled
Halálraváltan sorvadunk.
5.Gyógyítón nyújtsd ki jobbodat,
Emeld fel mind, ki elbukott,
Mutasd meg arcod: s a világ
Kihunyt szépsége fölragyog.
6. Ki eljössz bűntől váltani,
Dicsérünk téged, Jézusunk!
A jó Atyát, a Lelket is,
Örökre áldja hű szavunk. Ámen.
1. antifóna Zsolt 74,8
Istentől jön az ítélet: * ő megalázza az egyiket, s a másikat fölmagasztalja.
74. zsoltár • Az Úr a legfőbb bíró
Hatalmasokat taszít le trónjukról, de fölemeli az alázatosakat. – Lk 1, 52
Hálát adunk, Istenünk, hálát adunk néked, † és segítségül hívjuk nevedet, * elbeszéljük csodatetteid.
„Amikor megszabom idejét, * én meghozom igaz ítéletem.
Megrengjen bár a föld és minden lakója, * oszlopainak ereje tőlem való.
A kevélyeknek azt mondom: Ne legyetek kevélyek! * a bűnösöknek: Fejeteket föl ne emeljétek!”
Ne hordjátok fejeteket magasan, * az Isten ellen vakmerőn ne szóljatok!
Mivelhogy nem keletről, nem nyugatról, * nem a hegyekből jön a felmagasztalás, nem a sivatagból.
Istentől jön az ítélet: * megalázza az egyiket s a másikat fölemeli.
Mert serleg van az Úr kezében, * színig töltött bor pezseg benne.
Abból tölt az Úr, † a seprejéig ki kell inniuk; * belőle iszik a föld minden bűnöse.
Ám én örökké ujjongok, * Jákob Istenének zsoltárt zengek.
Letöröm a bűnösök hatalmát, * és magasra emelkedik az igaz feje.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
1. antifóna Zsolt 74,8
Istentől jön az ítélet: * ő megalázza az egyiket, s a másikat fölmagasztalja.
2. antifóna MTörv 32,9
Az Úr osztályrésze lett * az ő választott népe, és örökségül jutott néki Jákob.
Ószövetségi ének (MTörv 32,1-12) • Mózes imája
Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk gyűjti szárnya alá csibéit. – Mt 23,37
Egek, halljátok, amit szólok, * hallja a föld szám igéit.
Tanításom esőként csepegjen, * harmatként hulljon szólásom.
Mint zápor a sarjadó fűre, * mint esőcsepp a rétre.
Mert segítségül hívom az Úr nevét: * Dicsőítsétek Istenünket!
Tökéletesek Isten tettei, * igazságos minden útja.
Hűséges az Isten, hamisság nincs benne, * igaz ő és őszinte.
Mégis vétkezett ellene, † és gyalázata miatt nem fia többé * a gonosz és romlott nemzedék.
Ezzel fizetsz-e az Úrnak, * oktalan és balga nép?
Nem atyád-e ő, ki magának teremtett, * megalkotott és fönntart téged?
Emlékezz vissza az ősi napokra, * gondolj csak át minden nemzedéket;
Kérdezd meg atyádat, s elmondja néked, * kérd véneidet, s ők elbeszélik:
Amikor a Fönséges szétválasztotta a népeket, * amikor elosztotta Ádám fiait,
A népek határait megszabta * Izrael fiainak száma szerint.
Az Úr osztályrésze lett az ő népe, * Jákob az ő öröksége.
Rátalált a pusztában, * a kietlen sivatagban, a borzalom helyén.
Felkarolta és gondját viselte, * óvta, mint a szeme fényét.
Mint a sas, mely repülni tanítja fiait, * ott lebeg fölöttük.
Kiterjeszti szárnyát, fölkapja őket, * s tulajdon szárnyán hordozza.
Népét egyedül az Úr vezette, * idegen isten nem volt vele.
Az ország magaslatain hordozta, * a föld gyümölcsével táplálta.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor, * és mindörökkön-örökké. Ámen.
2. antifóna MTörv 32,9
Az Úr osztályrésze lett * az ő választott népe, és örökségül jutott néki Jákob.
3. antifóna Zsolt 116,1-2
Dicsérjétek és hirdessétek, * az Urat minden népek, mert nagy irántunk az Úr irgalma.
116. zsoltár • Felhívás Isten dicséretére
A pogány népek irgalmassága miatt magasztalják Istent. – Róm 15,8
Dicsérjétek az Urat, minden népek, * hirdessétek őt, minden nemzetek!
Mert nagy az ő irgalma irántunk, * és mindörökké megmarad hűsége.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
3. antifóna Zsolt 116,1-2
Dicsérjétek és hirdessétek, * az Urat minden népek, mert nagy irántunk az Úr irgalma.
Olvasmány Iz 11,13a
Vessző kél majd Izáj törzsökéből és hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr Lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudás és a jámborság lelke, s eltölti őt az Úr félelmének lelke.
Válaszos ének Zsolt 79,3b4
Ébreszd föl hatalmadat és jöjj el, * szabadíts meg minket, Istenünk. Állíts helyre, Istenünk, minket, és ragyogtasd ránk arcodat. * Szabadíts meg… Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Ébreszd föl hatalmadat...
4. antifóna (I. és III. héten) Iz 40,1.10
Vigasztalódj, én népem, * vigasztalódj - így szól Istened. Íme jön az Úr hatalommal s uralkodik erős karja.
Evangéliumi ének (Jn 15,12-17) • A szeretet parancsa
Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, * amint én szerettelek benneteket.
Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, * aki barátaiért életét adja.
Ti barátaim vagytok, * ha megteszitek, amit meghagyok nektek.
Már nem mondalak titeket szolgáknak, * mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura.
Barátaimnak mondalak titeket, * mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, * s arra rendeltelek, hogy munkátokkal maradandó gyümölcsöt hozzatok.
Akkor mindent megad nektek az Atya, * amit nevemben kértek tőle.
Szeressétek egymást! * Ez az én parancsom.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
4. antifóna (I. és III. héten) Iz 40,1.10
Vigasztalódj, én népem, * vigasztalódj - így szól Istened. Íme jön az Úr hatalommal s uralkodik erős karja.
Könyörgések
I. és III. hét
Az Atyaistent, aki öröktől fogva elhatározta, hogy üdvözíti népét, könyörögve kérjük:
Urunk és Istenünk, / őrizd meg népedet!
Istenünk, te azt ígérted népednek, hogy belőle igazságosság sarjad,
– őrizd meg Egyházad szentségét!
Istenünk, hajlítsd az ember szívét igéd befogadására,
– erősítsd meg híveidet a feddhetetlen szentségben!
Tarts meg bennünket Szentlelked szeretetében,
– hogy elnyerjük eljövendő Szent Fiad irgalmát!
Kegyelmes Istenünk, erősítsd meg (a névnapos N. testvért/atyát és) közösségünket,
– hogy kitartson a hitben Urunk, Jézus Krisztus eljövetele napjáig!
Az Úr imádsága
Testvérek! Könyörögjünk, amint az Úr tanított minket imádkozni!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.
Zárókönyörgés
Istenünk, te azért küldted egyszülött Fiadat a világba, hogy a bűn átkától szabadulást adj az embernek. Áraszd reánk a mennyből jóságosan áldásodat, amelyre áhítatos lélekkel várunk, hogy elnyerjük az igazi lelki szabadságot. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Áldás
I. és III. hét
Álljatok szilárdan a Jézus Krisztusban való hitben, és várjátok a Lélekben a megigazulásból fakadó reményt!
A mindenható Istennek: az Atyának, a Fiúnak † és a Szentléleknek áldása szálljon le rátok és maradjon veletek mindörökké!
Az imaóra befejezése
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!