Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumSzeplőtelen Fogantatás
Napi Ima8 imádkozás
Szeplőtelen Fogantatás latinul Immaculata Conceptio, a Tihanyi-kódexben Asszonyunk Máriának foganata, zalai, főleg göcseji nevén Földtiltó Boldogasszony, illetőleg Eketiltó Boldogasszony napja a legnagyobb Mária-ünnepek egyike: Máriát kiválasztottságánál fogva nem terhelte az eredeti bűn, mint minden más anyaszülöttjét.*
Az ünnep történetében több szakaszt különböztethetünk meg, amelyek a hazai hagyományon is visszatükröződnek.
Az első szakasz még csak Mária fogantatását ünnepli, de itt-ott már, főleg a keleti egyházban, a mai tanítás szellemében kerül sor a megülésére. Hazánk talán a Bizánccal való szomszédsága révén a legelsők között tartja számon. A XII. század végéről, tehát a Bizáncban nevelkedett III. Béla király idejéből származó Pray-kódex már jeles ünnepként örökíti meg. Egy közel egykorú kéz imádságát is bejegyzi, megszólítva „a kimondhatatlanul irgalmas Istent, aki az asszony első bűntettét, Éváét Szűz Mária által rendelte kiengesztelni”. Jellemző középkori francia hagyomány szerint a Szeplőtelen Fogantatás ünnepének szerzője egy magyar pap, Magyarország királyának féltestvére. A legendát Laskai Ozsvát is idézi.*
A franciskánus Kazinczy-kódex legendái között egy magyar királyfiról is szó esik. Szent Anzelmus írja: vala franciabéli Károly királnak idejében, ezőn királnak udvarába egy ifjú, ki vala az magyari királnak atyjafia. A királyfinak fölébredve, mindig első gondja volt, hogy elvégezze a Szent Szűz kis officiumát. Amikor pedig egyszer betegségbe esett, megfogadta, – ha Mária meggyógyítja – örök tisztaságban fog élni.
Amikor a királyi trónusra került volna, jegyest választottak neki. Éppen az esküvőre indultak, amikor eszébe jutott, hogy a zsolozsmát még nem szolgálta el. Amikor ezekhez a szavakhoz ért: mel szép vagy és mel ékős drágalátos jegyősöm, megjelent neki a Szűz, és így válaszolt: ha szép vagyok és ékős, miért hagytál el engömet? Mit parancsolsz, hogy tegyek? – kérdezte az ifjú. Mária így szólt: ha az te jegyösödet énéröttem ez világon elhagyod, az mennyországba engömet nyersz jegyösül, és ha az én fogantatásomnak napját esztendőnkéd illendöd, mennyországban megkoronáztatol. A királyfi elhagyta földi jegyesét, elbújdosott és Aquileia környékén remetéskedett. Nemsokára azonban a híres város patriarchájává választották, és osztán Asszonyunk fogantatását nyilván prédikálá és illenie szörzé.
A legendát mintha romantikus életű Salamon királyunk is ihlette volna, aki szintén ezen a vidéken bújdosva, kereste lelkének nyugalmát.
Még egy magyar vonatkozású, Nyugaton elterjedt legendát idéz* Dám Ince: Magyarországon egy szerzetes azt merte állítani, hogy Mária bűnben fogantatott. Halljátok Isten csodáját – kiáltott fel a jámbor író – mielőtt beszédét befejezte volna, holtan rogyott össze az oltár előtt. A történetet a magyar király mesélte el egy mantovai hittudósnak.
*
A magyar egyház az egész középkorban nagy tisztelettel ünnepelte meg a napot, sőt Mátyás király uralkodása alatt Bécsre is kiterjesztette. Hazai miseváltozatait is megtaláljuk a középkor végén. Himnusza is ismeretes:
|
Bonfini följegyezte azt a jámbor hagyományt, hogy 1495. december 8-án, tehát az ünnepen Buda népe a föllegek között megjelenni látta Máriát.
A magyarság tisztelete töretlen. A kor eszmei harcai nem kezdik ki. Az Érdy-kódexben olvassuk: bölcs népek között, szent doktorok között annyi visszavonás, veteködés, arguálás és véleködés lelettetik, mert mind mai napiglag kik hiszik, kik nem hiszik az édes istenszülő: Szeplőtelen Szűz Mária szemérmére és szidalmasságára.
Ezt a harcias középső szakaszt a franciskánus és dominikánus hittudósok disputái jellemzik. Duns Scotus és nyomában a franciskánus obszervancia védelmébe veszi Mária kiváltságát, amelynek kijelentését megleli a szentírásban is. Az Ószövetségben (Genesis 3, 15): az Úr így szól a kígyóhoz: Ellenségeskedést szerzek közted és az asszony közt, a te ivadékod és az ő ivadéka között: ő megrontja a te fejedet és te az ő sarka után fogsz leselkedni. A Jelenések könyve, János prófétikus látomása (12, 1) szerint nagy jel tűnék fől az égen, egy asszony, kinek öltözete vala a nap, lábai alatt a hold és fején tizenkét csillagú borona. Ez a két szentírási hely nemcsak a Szeplőtelen Fogantatás obszerváns védelmének válik biblikus forrásává, hanem egyúttal a huszita-bogomil eretnekség, török pogányság elleni küzdelemnek is igéjévé: a Napbaöltözött Asszony, a Szeplőtelen Szűz eltapossa a lábánál heverő bűnt, a kígyó fejét, és így megalázza az eretnekeket és hitetleneket, a sárkány ivadékait.* Az apokaliptikus félholdat egyszersmind a törökség szimbólumának is érzik, amelyen azonban e föltételezés szerint a Mária-jelképezte kereszténység diadalt fog aratni.
Nem csoda tehát, hogy a XV. század folyamán bizonyos ikonográfiai előzmények után, a Napbaöltözött Asszonynak e misztikus-mágikus jelképe hihetetlen gyorsasággal terjedt el, főleg Közép-Európa huszitizmustól, török veszélytől fenyegetett országaiban, elsősorban hazánkban. Ott, ahol az obszervancia legkeményebb harcait harcolja. Munkáját a hívek imádsága is támogatja, ugyanis IV. Sixtus, aki a ferencrendből emelkedett a pápai trónra, búcsúkiváltságokkal ruházza föl a Napbaöltözött Asszony ábrázolásait, vagyis mindazok búcsúban részesülnek, akik ilyen kép, szobor előtt ájtatoskodnak, és a kereszténység fenyegetett ügyéért a szokott föltételek mellett imádkoznak.
Ha már most a Napbaöltözött Asszony kultuszának fönnmaradt hazai emlékeit vizsgálat alá vesszük, és a magyar obszerváns klastromokat (provincia Salvatoriana) térképre helyezzük, azt tapasztaljuk, hogy ezek túlnyomórészben hazánk fenyegetett határszélein, a monasztikus rendek települési vonalain általában túl: északon a huszitizmus tőszomszédságában: Galgóc, Okolicsnó, Szakolca, Sóvár, Homonna, Abaújszántó, Szécsény, a tatárveszedelemtől és moldvai huszitizmustól nyugtalanított keleti végeken: Csíksomlyó, Marosvásárhely, Bákó, de különösen a déli: huszitáktól, bogomiloktól, főleg pedig a törököktől fenyegetett vidékeken, az orthodox kereszténység közelében, így a Temesközben, Bácskában, Baranyában, Szerémségben keletkeztek: Alsán, Atya, Atyina, Cseri, Cserőgy, Futak, Kabol, Karánsebes, Külyüd, Kövesd, Kevevára, Orsova, Perecske, Petróc, Sellye, Szeged, Szentgrót, Szentlászló, Újlak, Tergovist. Az ország belsejében aránylag kevés obszerváns településsel találkozunk.
A Napbaöltözött Asszony ábrázolásai is általában ebben a környezetben maradtak fönn. A kultusz páratlan időszerűségét és kedveltségét igazolja, hogy nemcsak franciskánus klastromokban, hanem számos egykorú plébániatemplomban is virágzott.
Különösen nagy számmal maradtak fenn északon, mert egyfelől a hegyek megvédték a török hódoltság elől, másrészt pedig itt a hitújítás is türelmesebb volt a középkor képzőművészeti emlékei iránt, mint az ország más részein: Bertót (Bertotovce 1500), Besztercebánya (1509), Eperjes (1490), Farkasfalva (Farksdorf, Vlková 1480), Héthárs (Lipany 1520), Kassa (1474), Káposztafalva (Hrabušice, 1516), Kisszeben (Sabinov, 1510), Leibic (Lubica 1500), Korpona (Karpffen, Krupina 1500), Lőcse (1508), Malompatak (Mühlbach, Mlynica 1480), Nagylomnic (Lomnica 1494), Nagyszalók (Gross-Schlagendorf, Velky Slavkov 1483), Óhegy (Staré Hory 1480), Szepeshely (Zipser Kapitel, Spišska Kapitula, 1499?), Szepesszombat (Georgenberg, Spišska Sobota, 1464).
A Napbaöltözött Asszony egyik legnagyobb hatású emléke az obszerváns Csíksomlyó kegyszobra (1510 körül). Egyéb erdélyi előfordulásai: Csíkménaság (Armaseni 1543),* Székelyzsombor (Jimbor 1540), Szászsebes (Mühlbach, Şebeş 1524).
Az ország egyéb vidékeiről, főleg délről a török pusztítás miatt, kevesebb emlékünk maradt fönn: Zalaszentgrót (1460), Kőszeg (1500), Ják (1480), Fraknó (1450), Budavár (1516), Szeged (Havi Boldogasszony-templom 1444).*
Hajdani oltárai: Sopron (1406), Dés (1508).*
*
Az apácáknak írt Kazinczy-kódexben* egyik, a Napbaöltözött Asszony-ábrázoláshoz kapcsolódó szép példa a középkori szakrális képmágiára vet jellemző fényt. Egy Jeromos nevezetű cisztercita sekrestyés fráter cellájában asszonyunk, Máriának képét igön szépen felíratta vala és ördögnek képét asszonyunknak lábai alá. És ez kép előtt ez fráter Jeromimus asszonyunknak gyakorta imádkozik vala. Megirigylé kegyék ezt pokolbeli ördög. És íme egy éjszakán, mikoron az kép előtt imádkoznék, az ábrázatban, kiben cellájába felíratta vala, neki jelönék az űtet megfenyíté: ha el nem töröltetné asszonyunkat lábai alól, tehát űrajta jövendőbe nagy bosszút állana. De az fráter Jeromimos avval semmit sem gondola. Az ördög praktikája és felsülése már nem tartozik ide.
*
A Napbaöltözött Asszony a török ellen küzdő magyar vitézek kardjára is rákerült. Nem véletlen tehát, hogy Zrínyi Miklós előtt Máriának éppen ez az ábrázolása lebegett eposzának invokációjában:
|
*
A Szeplőtelen Fogantatás képzetkörével függ össze a Jesse fája (virga. Jesse), vagyis Jézus ószövetségi családfája is. Izaiás próféta jövendölése (11, 1), Isten országának, a szeretet világának e látomása szerint:
És vessző sarjad Jesse törzsökéből és virág növekedik az ő gyökeréből. És megnyugszik rajta az Úr lelke, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erősség lelke, a tudomány és ájtatatosság lelke, és az Úr félelmének lelke betölti őt.
Nem a szemek látszata szerint ítél és nem a fülnek hallása szerint dorgál, hanem igazságban ítéli a szegényeket, és igazság szerint végez a föld szelideivel. És megveri a földet az ő szája vesszejével és ajkai lehelletével megöli az istentelent.
És az igazság leszen ágyékainak öve és a hit veséinek övezője. Akkor a farkas báránnyal fog lakni és a párduc a gödölyével együtt fekszik. A borjú, oroszlán és juh együtt lesznek s egy kis gyermek hajtja őket. Az üsző és medve együtt legelnek, fiaik együtt feküsznek és az oroszlán, mint az ökör, polyvát eszik. És a csecsemő gyermek gyönyörködve játszik az áspis lyukánál és a baziliskus üregébe dugja kezét a csecstől elválasztott.
Nem ártanak és nem öldökölnek az én egész szent hegyemen, mert betelt a föld az Úr ismeretével, mint a tenger elborító vizeivel.
Aznapon Jesse gyökere a népeknek jelül fog állani. Neki könyörögnek a nemzetek és az ő sírja dicsőséges leszen.
A szimbólumot középkori szakrális művészetünkben is megtaláljuk. Kisszeben (Sabinov) Szent Anna-oltárán (1510) az alvó Jesse faszobra is föltűnik.* Szászsebes (Şebeş) főoltára (1524) Jesse fáját a virágával, Máriával ábrázolja: a II. Lajos címerével díszített szárnyasoltár szekrényének alján fekvő Jesse derekából rövid, de erős törzsű fa nő ki, amely két ágra válva, a szekrény két oldalán kúszik föl ágas-bogas lombjaival. Két oldalt az ágakon fakadó virágok kelyheiben Dávid király házából származó hat-hat koronás király félalakja látható, amelyek közrefogják a középső, legvastagabb ágon álló Szűz Máriának életnagyságot meghaladó szobrát. Mária különben itt is Napbaöltözött Asszonyként jelenik meg: feje fölött két angyal koronát tart, a másik kettő pedig mellette lebeg. A Szűzanya karján ülő vidám kis Jézusnak alma a kezében.*
Hasonló, de már korabarokk ábrázolást őriz Gyöngyöspata temploma, a magyar parasztgótika egyik remeke is. Ismeretes a falunak a gyöngyösi franciskánus klastromtól való szoros szellemi függése.
A főoltáron elhelyezett áttört fa dombormű (1653) körvonalai hatalmas monstranciára emlékeztetnek: az eucharisztikus Jézus a fa gyümölcse. A Jesse testéből kinyúló törzs ágain az ószövetségi királyok, Jézus ősei. Koronáján a Napbaöltözött Asszony, de nem minden attributumával. Az ágak Mária születését ábrázoló képet fognak közre, ugyanis Kisasszony a templom patrociniuma.* Ezért Baranyai Hildegard úgy véli, hogy itt nincs szó Immaculata-ábrázolásról. Nézetünk szerint a két intenció megfér egymással.
Bősárkány barokk szószékén a téma egyszerű változatban jelenik meg: Izaiás próféta mellett csak a megjövendölt Gyermek látható.*
*
A Winkler-kódexben olvassuk:
|
A kép későbbi népénekeinkben; karácsonyi köszöntőinkben is sokszor visszatér:
|
Egy zalai pásztorköszöntő* szerint: Gyökér adja fáját, fája adja ágát, ága adja bimbaját, bimbó adja virágát, virág adja almáját, köszöntsük a Boldogságos Szűz Máriát.*
*
Úgy véljük, hogy a Jesse vesszejének képzete ihlette a palóc parasztházak régimódi tisztaszobáiban a mestergerenda házközépen álló tartóoszlopának boldoganya,* Füzesabonyban pedig Boldogasszony fája nevét. Ez utóbbi elnevezést legújabban, igazán az utolsó pillanatban, Bakó Ferencnek sikerült megörökítenie.* E szóalak segítségével Bátky Zsigmond, Gunda Béla, Vajda László vizsgálatai, illetőleg föltevései* után még közelebb juthatunk a megfejtéshez.
*
A Szeplőtelen Fogantatás a barokk időkben a török- és protestáns-ellenes küzdelmeknek válik szimbolikus oltalmazójává. A Habsburgok – egyelőre közelebbről még nem tisztázott körülmények között – átveszik a középkori Magyarországnak Béccsel már megismertetett Immaculata-hagyományait. Mátyás király módjára I. Ferdinánd is Mária képét vereti a pénzeire.* II. Ferdinánd idejétől kezdve már a Napbaöltözött Asszony tűnik föl rajtuk. A Habsburgok Mária-tisztelete a spanyol és bajor ösztönzések mellett tehát föltétlenül merít a magyar hagyományokból is.
II. Ferdinánd fogadalmat tesz, hogy emlékművet állít a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére az Am Hof-templom előtt, ha a fenyegető svéd veszélytől megoltalmazza. Az emlékoszlopon a Szeplőtelen Szűz – nyilván spanyol ösztönzésre – újszerű ikonográfiai megfogalmazásban jelenik meg: tizenkét csillagú koronával a fején egymagában lebeg a kígyótól befont földgömb fölött. A barokk így vélte szabatosabban kifejezni, hogy itt nem arról van szó, hogy Mária Jézust szűzen szülte, hanem, hogy szabad az eredeti bűntől.
A bécsi szentelési ünnepségen a magasra emelt Oltáriszentség előtt az uralkodó azt is megfogadta, hogy a Szeplőtelen Szüzet birodalma patronájául választja, és hogy napját családjával és udvarával, minden országával és tartományával szigorú vigiliaböjt mellett, megünnepelteti.*
A bécsi, illetőleg udvari kultusz további története is igen jellemző. Elégedjünk meg azonban annyival, hogy hatására, főleg a jezsuiták buzgólkodására a Szeplőtelen Fogantatás köztéri szobrainak, oszlopainak, mint az újjászülető, hódító barokk katolicizmus jelképének állítása hamarosan egyetemessé, szinte kötelezővé vált. A fogadalomba olykor járványok, egyéb körülmények is belejátszottak. Az egykorú felírásokból egyébként az is kitűnik, hogy szakrális jelentésén túl, dinasztikus szimbólummá is vált. Így történik hazánkban: a Regnum Marianum-államkoncepcióba a dinasztikus barokk Immaculata-kultusz is beleötvöződik.* A Szeplőtelen Fogantatás a jezsuitáktól kezdeményezett Mária-kongregációk patrónája is. A nagyváradi kongregációról tudjuk,* hogy tagjai a vigilián kenyéren és vízen böjtöltek, az ünnepen meggyóntak és megáldoztak. Némelyek vezeklőövet is viseltek és az olvasót mindennap elimádkozták. Ha valamit Mária nevében kértek tőlük, soha meg nem tagadták.
A Szeplőtelen Fogantatás-oszlop a Szentháromság-szobrokkal együtt máig egyik reprezentatív eleme barokk városképeinknek. Egyszerűbb formában természetesen falun is föltűnik.
Bemutatjuk most, főleg Balogh Ágoston Flórián segítségével köztéri Szeplőtelen Fogantatás-oszlopainkat, egyben megismerkedünk néhánynak ikonográfiai jellegzetességeivel, keletkezésüknek korjellemző körülményeivel is.
Kassa városában, amikor hosszú idő után újra katolikusok kerültek a városi tanácsba (1673), elhatározták, hogy hálából és Lipót király példájára triumphalis aliquis Immaculatae Virginis Colossus állíttassék. Egyfelől mert Szent István Máriának ajánlotta fel az országot, másrészt pedig, hogy az újjászületett katolikus vallás Kassán örökké virágozzék. A város kuruckori viszontagságos története miatt csak 1720-ban fogtak hozzá a fogadalom teljesítéséhez, azon a helyen, ahol azelőtt katonai vesztőhely volt. A felavatás 1722-ben Havi Boldogasszony napján történt.
Az emlékmű főalakja a Szeplőtelen Fogantatás. Mellékalakjai a háromszögben szétágazó alapon Szent József az éhínség, Sebestyén a pestis, és László király a harci küzdelem patrónusa. Felírása: S. MARIA, S. JOSEPH, S. SEBASTIANE, S. LADISLAE A FAME, PESTE, BELLO ET CUNCTIS MALIS PRAESERVEREMUR, LIBEREMUR: INTERCEDITE PRO NOBIS APUD DEUM. CUI LAUS, HONOR, GLORIA IN SAECULA. MDCCXXII* Vagyis: Mária, József, Sebestyén, László könyörgünk hozzátok, hogy az éhségtől, háborútól és minden bajtól megőriztessünk, megszabaduljunk. Járjatok közbe érettünk Istennél, akinek dicséret, tisztelet, dicsőség mindörökké.
A talapzat mindhárom oldalán egy-egy fohász:
AVE FILIA DEI PATRIS
AVE MATER DEI FILII
AVE SPONSA SPIRITUS SANCTI.
Üdvözlégy Atyaisten leánya, Fiúisten édesanyja, Szentlélek mátkája.
Az 1750-re hirdetett szentév emlékezetét őrzi az eperjesi Immaculata-Szobor.*
A győri Immaculata-oszlopot Kollonich Lipót bíboros, győri püspök állította (1686).* Talapzatának keleti oldalán:
ANNO, QUO IN HORIZONTE REGNI HUNGARIAE LUXIT VERE SECUNDA SEPTEMBRIS, DEUS AB AUSTRO AUSTRIAM CONTRA TURCAS VIENNAM TRECENTIS PROPE MILLIBUS IN TERTIUM MENSEM FRUSTRA OBSIDENTES, ET CASTRIS, TOTIS, POST TURPEM FUGAM, EXUTOS FORTITER VINDICANS, TRIENNIO POST IN VICTORIARUM AUCTARIUM, BUDAM IPSAM REGNI HUNGARIAE METROPOLIM, TURCICA SOLYMANNI FRAUDE ANNO MDXLI, DIE II. SEPTEMBR. ABREPTAM, GLORIOSE VINDICAVIT AC RESTITUTIT LEGITIMO ET NATURALI REGI SUO LEOPOLDO I., CAESARI AUSTRIACO.
SIT OTHOMANICA FRAUS, VIS, POTENTIA, LUNA SUB PEDIBUS EJUS.
Nyugati oldalán:
VIRGINI DEIPARAE SINE MACULA CONCEPTAE DOMUS AUSTRIACAE URGARIAE PRAESIDY PROTECTRICI, IMPERANTE FELICITER LEOPOLDO I., COMMENDANTE HERMANNO MARCHIONE BADENSI, LEOPOLDUS, E.S.R.I. COMITIBUS A KOLONITZ, JAURINENSIUM. EPISCOPUS, EQUES ORD. 8. JOAN. HIEROSOLYMITANI, S.C. REG. M. CONSILIARIUS INTIMUS, GRATUS POSUIT ET CONSECRAVIT S.R.E. CARDINALIS CREATUS DIE II. SEPTEMBRIS.
Az északi, illetőleg déli oldalon Kollonich címere és a barlangjában szendergő Rozália domborműve.
A talapzat felső részeiben Árpádházi Szent Erzsébetnek, Mártonnak, Flóriánnak és az Utolsó Vacsora Krisztusának domborművei.
A talapzat négy sarkán: Szent István király, Szent Lipót herceg, Keresztelő Szent János és Szent Antal szobrai. Közöttük a talapzat közepén álló egyenlő oldalú kőhasáb, amelynek oldalain az Angyalok Kenyere, Xavéri Szent Ferenc, Loyolai Szent Ignác és Sebestyén domborművei. Az oszlop hegyében a Napbaöltözött Asszony szobra.
A kompozíció apellál a hazafias érzésre (István, Márton, Erzsébet) és dinasztikus hűségre (Lipót, Antal), a jezsuita templom közelségére (Ignác, Ferenc). Oltalmazni kíván a tűzvésztől (Flórián) és pestistől (Rozália, Sebestyén). Az eucharisztikus Krisztus tiszteletével az eretnekségek távoltartásáért könyörög.
Győr másik nevezetes Immaculata-emléke a hajdani bécsi kapu előtt álló, Hab Mária néven emlegetett, fehérre festett XVIII. századbeli kőszobor, amely most a kármelita templom mellett látható.
A helyi néphagyomány szerint egy árvíz alkalmával, amikor a hullámok már a karmelita kolostor falait mosták, Mária leszállott az égből az áradat közepére, és megállást, visszahúzódást parancsolt neki. Maga a jelenés megkövülve ott maradt.
Más mondai hagyomány szerint egy Komárom megyei református földesúr a hozzá betévedő és alamizsnáért könyörgő kármelita testvért virtusból deresre húzatta. A bíróság a hatalmaskodó uraságot engesztelésül Mária-szobor állítására kötelezte. Innen a szobornak egykori Kálvinista Mária neve is.*
A Fraknó vára előtt álló Immaculata-oszloppal Eszterházy Pál személyes háláját akarja kifejezni. A Mennyei Corona című munkájában így ír* róla:
Midőn Leopoldus római császár és magyarországi király, énnekem az imperiumbéli hercegi méltóságot kegyelmesen, jámbor hévséges szolgálatomért ígérte volna, fogadást tettem az Istennek és a Boldogságos Szűznek, hogy valamely nap lészen annak megadása, azon szentnek képével együtt egy oszlopot csináltatok. Tetszett azért a nagyirgalmú Istennek, hogy az a böcsület az ő Szent Anyjának adatnék, kire nézve a karácsony 8. napján, azaz Boldogasszony fogantatása innepén anno 1687 Pozsony várába adaték azon méltóság nekem. Kire nézve fogadásomnak eleget akarván tennem, ezen képet oszlopjával és több részével együtt csináltattam a Boldogságos Szűz tisztségére.
A szegedi Immaculata-szoborcsoportot az alsóvárosi templom előtt a város lakosságának fogadalmából és Tóth József szenátor áldozatkészségéből emelték (1752). Maga a főalak, Mária, régebbi volt.
A híres barokk népszónoktól, Telek Józseftől följegyzett legenda szerinti* egy másvallású katona e szavakkal fogta rá 1708 táján a fegyverét: meglátom, hogy a katolikusok istenasszonya (dea Catholicorum) meg tudja-e védelmezni magát. Megsebezte, letörte ugyan a Szűzanya karját, a visszapattanó golyó azonban megölte. A legenda más változata szerint a katona éhes volt, és e szavakkal fordult hozzá: asszony, adj kenyeret! Miután kérése nem teljesült, rálőtt a szoborra. A golyó Mária áldásosztó jobbját ugyan letörte, azonban visszapattant, és a katonát sebezte halálra. A vakmerőség emlékezetére a kezet nem illesztették vissza, hanem csak a csonka karra függesztették. Dugonics András hajdani elnevezését is megörökítette: Csonkaszűz oszlopa.
A szobor köré budai mészkőből lámpatartó négy angyalt és kerítést állítottak. Pál apostol és Nagy Szent Teréz udvarolt mellette. Eredeti fölírását még sikerült lejegyeznünk:
SIT LAUS DEO PATRI, HONOR VIRGINI MATRI, FILIAE AETERNAE SAPIENTIAE, SPONSAE SPIRITUS SANCTI, ET PATRONAE REGNI HUNGARIAE XXI JUNII.
VIRGO GENITRIX POPULUS TIBI SZEGEDIENSIS EREXIT HOS LAPIDES, SUSCIPE VOTA ROGAT.
QUIBUS PERPETUAE INDULGENTIAE 40 ANNORUM SUNT ADNEXAE 1752.
Hosszú időkön át szombat és vasárnap délután a négy lámpában meggyújtották a mécset és itt végezték a lorettói litániát, amelyet tudvalevőleg a török idők szorongásai szültek. Az ájtatosságot egy erre az alkalomra költött énekkel fejezték be:
|
Sajnos, az ének dallamával együtt már régen a feledésbe merült.
Alsóváros hagyományőrző népe még századunkban is mindig úgy ment be a templomba, hogy a szobrot megkerülte, és egy fohászkodás idejére megállt előtte. Így volt ez a körmeneteknél is. A búcsúkiváltság tudata tehát elhomályosodott, de az előtte való rövid ájtatoskodás megmaradt. Havibúcsú idején a zarándokok sokasága térdelt, virrasztott a szobor előtt, amely a második világháború végén megsemmisült.
A tizenhat elzálogosított szepesi városban Lubomirski Konstantin herceg 1724-1730 között állíttatott Immaculata-oszlopokat.*
Pestbudai szobrok: Krisztina tér (1702), Mária tér (1724), Szervita tér (1729).
Nézzünk most meg néhányat – szintén csak ízelítőül – falusi emlékeinkből is.
Letkés szobra (1707) a hazai parasztbarokk megragadó emléke.*
A parádi templom előtt álló parasztbarokk Immaculata-szobor felírása: A SZEPLŐTELEN SZŰZ MÁRIÁNAK ISTEN ANYJÁNAK MAGYARORSZÁG PATRONÁJÁNAK TISZTELETÉRE SZENT VALLÁSUK ÉS ÉDES MAGYAR HAZÁJUK IRÁNTI SZERETETÜK JELÉÜL ÁLLÍTTATTÁK E SZOBROT AZ AMERIKÁBAN DOLGOZÓ PARÁDIAK. 1908.
A Szeplőtelen Fogantatás Lövő pestisoszlopán (1711) Sebestyén, Rókus, Rozália-társaságában jelenik meg. Fölírása:
PESTIFERA IN LÖVŐ SAEVIT CONTAGTO; QUANDO
EFFIGIES ISTAS PONERE CONSTITUIT
ILLICO CESSAVIT PERGRANDIS MORTIS HIATUS.
SANCTORUM AUXILIUM PERSPICE POSTERITAS.
NATUM POST CHRISTUM SEPTINGENTESIMUS ANNUS,
MILLESIMUS PRAESENS UNDECIMUS FUIT,
VERSUS DUM SCULPTI VEL DUM SUNT VERSIBUS AUCTI,
FLUXERAT AUGUSTI CANDIDA HONA DIES.*
Esztergom Immaculata-oszlopát a város népe az 1739. évi pestis után fogadalomból állította (1740). Az oszlop tetején áll a Szeplőtelen Szűz. Alul a talapzat felső részén Rókus és Sebestyén, alsó részén pedig Borromei Károly és Páduai Szent Antal szobra, köztük a szendergő Rozália domborműve. Felírása: D. O. M. DIVAE MARIAE A LABE ORIGINALI PRAESERVATAE VIRGINI DEIPARAE OB CIVES A PESTE SERVATOS. ANNO XSTI MDCCXL.*
Gödöllő Immaculata-oszlopának négy alsó oldalán Mária bemutatása: AMICTA SOL ET LUNA. Angyali üdvözlet: RESPEXIT HUMILITATEM ANCILLAE SUAE. Mária és Erzsébet találkozása: IN CAPITE EIUS CORONA STELLARUM DUODECIM. Mennybevétel: ASSUMPTA EST MARIA IN COLEUM, GAUDENT ANGELI. A párkány négy sarkán a földesúr házaspár, Grassalkovich Antal és Klobusiczky Terézia névadó védőszentjei: Páduai Szent Antal és Nagy Szent Teréz, továbbá a pestispatrónus Rókus és a tűzvésztől oltalmazó Flórián szobrai.*
Jászapáti mezővárosban ifjú Dósa Pál állított Immaculata-oszlopot (1772). Alapítólevelében meghagyja:
...rendeltessenek a deákok közül ketten akiknek tisztelete, ékesebb szava vagyon, és azok minden szombatokon a lauretomi litániát, a Boldog Szűznek pedig hat jelesebb ünnepein: Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó, Sarlós, Kis- és Nagyboldogasszony napján és Fogantatásakor egy magyar éneket a Boldog Szűznek Tiszteletéül azon statua előtt mondjanak, amely fáradságokért vegyenek 4 renus forintokat. Hogy pedig példája legyen a képnek, a deákok kongregációja Nagyboldogasszony napja előtt való nap szokott solemnitásával a statua előtt megjelenvén ottan ájtatosságot tartson, úgymint a lauretomi litániát elmondja, vagy más dicséretes jellel mutassa Szűz Máriához buzgóságát. Azonkívül ha halott történne vagy az én házamtul, vagy uram atyám házátul, a temetésen megjelenjen és a test fölött a háznál zsoltározhasson...*
A budai Mária téren álló Immaculata-szobor eredetileg nyílt kápolnában állott. A pestisjárványok idején a templomokat bezárták, a hívek kint a szabadban hallgathattak misét. Fölirata: DESIGNANT ANGELI – PRAEFIGURAVIT SCRIPTURA – IN RUBO INCOMBUSTO – ESTHER – THRONO SALAMONIS – ARCA NOE – ET NUBECULA ELIAE – CONCLUSERUNT APOSTOLI IN VITA B. VIRG. – TENENT SS. PATRES CUM ANSELMO – SUADET SANA RATIO APUD S. THOMAM – DOCENT SCHOLAE CUM SCOTO – BUDA SINGULIS ANNIS JURAT – VIRGO EST IMMACULATA.
Régebben nyári időben szombatonként és Kisasszony nyolcadában minden este a hívek itt összegyülekeztek a lorettói litánia elvégzésére.*
*
A Szeplőtelen Fogantatásnak számos monumentális barokk freskója is van hazánkban.
A pesti pálos, most egyetemi templom Mária életét ábrázoló mennyezetfreskó-ciklusának Johann Bergl a mestere. A feladatot úgy ábrázolja, hogy Mária karján ülő kis Jézus a kezében tartott hosszúszárú kereszt alsó hegyével átszúrja a földet körülfogó kígyó fejét. Mária lábánál Ádám és Éva személyében a bűnbeesett emberiség az eredeti bűn orvoslásáért ad hálát. Az Atyaisten a Szentlélek által küldi a földre Mária szeplőtelen testén keresztül a megváltást.
Szentgotthárd apátsági templomának Dorffmeister Istvántól átdolgozott kupolafreskója: hétpecsétes könyvön az Isten báránya, angyalok veszik körül. Az egyik angyal szivaccsal törli le egy kőlapról a bűnbeesés képét, amelyet egy másik angyal tart eléje. A kép főcsoportja azonban egy nőalak fehér ruhában, aranyos stólában, kék palásttál. Jobb kezében kehely, baljával térdére támasztott könyvet tart: IN PRINCIPIO ERAT VERBUM. Egy tőle jobbra ülő női alak sötét aranysárga ruhában, lefátyolozott arccal. Mellette T alakú kereszt, amelyre a rézkígyó csavarodik: az Ó- és Újszövetség, Zsinagóga és Egyház. A többi angyalok kezében különböző, de nem részletezett szimbólumok.*
Sajnos, a szombathelyi székesegyház freskója a bombázás következtében tönkrement. A festő, Spreng emlékeztetett az eredeti bűnre: az angyal lángpallossal a kezében, a kiűzött, bűnei súlya alatt roskadozó első emberpár, alma, a földgolyóra boruló csontváz, a halál jelképe. Másfelől azonban az angyal tüzes fáklyájával a kígyót visszaűzte; a sátán a mélybe zuhant, Ádám előtt pedig felsugárzott a Napbaöltözött Asszony képe.
Székesfehérvár karmelita (szemináriumi) templomának szentélyfreskóján a megváltás ígéretét festi meg Maulbertsch (1769). „Lent a földön – írja* Kapossy János – üde zöld növényzettel borított szikla tövében a bűnbeesett emberiség tekint sóvárogva a magasba. Mögöttük felszálló gőzben, vörhenyes tűzfény előtt a bukott sátán fordul el rémülten, eltakart arccal az égi jelenés elől. Balról a szikla tövében egy vizionárius alak, mágikus dicsfénytől övezett arccal, kezeit égnek emelve. Izajás próféta olvassa előtte kitárt könyvből (7,14) a jövendölést: annak okáért az Úr ad nektek jelt. Íme egy szeplőtelen szűz fogad méhébe és szül fiat, és nevezi az Immánuelnek. A sziklán egy ifjú halad fölfelé, szemét eltakarva az égi fényesség elől: A bűneitől megváltott és a magasságba vágyó ember szimbóluma... Fent az ég fényességében a csillagkoszorús, liliomos Szűz jelenik meg: messzi ígéret az égi magasságokban.”
Magyar környezetben tűnik föl Tállya Napbaöltözött Asszonyoltárképe.
A pécsi egyházmegyében többek között Nagynyárád, Szajk, Versend, Kakasd, Bonyhád, Hőgyész templomainak képei, szobrai, ikonográfiai változatosságukkal, olykor népies fogalmazásukkal tűnnek ki.
Piliscsaba budai klarisszáktól származó képének fölírása: PRO OMNIBUS HAEC LEX CONSTITUTA EST.
Az egri Kisasszony-temető kápolnájának barokk képén a liliomot tartó Szűz előtt lebegő földgömböt almával a szájában kígyó tekergi körül. Felírása: QAERETUR PECCATUM ILLIUS ET NON INVENIETUR. Psal. 10,15. Bűnt keresnek benne, de nem találnak.
Verseg barokk oltárképén mint a Szentlélek mátkája; megtapossa a földgömböt körülhálózó kígyót: kezében liliomszál, fölötte pedig csőrében gyűrűt hozó galamb.
Sajátos Immaculata kép-, illetőleg szoborábrázolás ikonográfiai gyökereire, változataira és hazai előfordulásaira mutat rá* Szilárdfy Zoltán: a kígyótól övezett és birtokolt földgömbön áll Mária. A karján ülő kis Jézus keresztet, esetleg húsvéti zászlót tart a kezében, amellyel a kígyót leszúrja. Így Sopron kecsketemplom, Győr Szent Ignác-templom, Kecskemét piarista templom, Tápé temetőkápolna. Az ábrázolás biblikus háttere: áspison és baziliskuson fogsz járni, s az oroszlánt és sárkányt tapodod (90. zsoltár).
A téma olykor szét is válik: Mária elmarad és csak a győzedelmes Kis Jézust vagy a pokol tornácára szállott Krisztust ábrázolja. Mindkét esetben keresztjével, vagyis a megváltás eszközével, illetőleg jelképével szerzi meg az üdvösséget.
Csácsbozsok, Tornyiszentmiklós zalai falukban fülkébe helyezett, útszéli barokk Immaculata-szobrokat is láttunk. Eredeti közösségvédő célzatuk kétségtelen. Ilyenek bizonyára még másfelé is állanak.
Az egri egyházmegye Immaculata-kultuszának feltűnő bizonyságai a templomok homlokzati fülkéiben látható barokk szobormások (Györgyös, Miskolc, Eger).
A kultusz barokk elevenségét a patrociniumok is visszatükrözik.
Esztergom: Alsórakonca (Rikinice, középkor), Füzesgyarmat, Kolta; Malacka (Malacky, franciskánusok), Nagylapás (Velky Lapás), Nagyszombat (klarisszák), Nádlány (Najdlice), Pozsony (árvaház), Szomolánka (Smolinské, kápolna).
Nyitra: Bogoszló (Bohuslavice), Felsőmotesic (Horné Motesice), Kiszucaújhely (Kysucké Nové Mesto), Vöröskő (Cervenkamen).
Besztercebánya: Újbánya (Regiomontanum, Nová Bana, 1869).
Rozsnyó: Egyházasgerge (1503), Gömörfüge (Figa), Róna (Salgótarján mellett), Vizslás (1894).
Szepes: Hankvágása (Hankovce), Határhely (Granastov), Nyilas (Hnilec).
Eger: Eger (1715, franciskánusok, székesegyház, 1838, társpatróna), Sirok (1757), Vatta (1759), Sajómercse (1779), Kápolna (1784), Tiszanána (1788).
Gyöngyös (1846, kápolna), Hajdúdorog (1859), Boldva (1860), Markaz .(1910), Magitelek (1932, kápolna), Hajdúhadház (1936), Székely (kápolna).
Kassa: Sárospatak (1201!?), Kisszeben (Sabinov, 1375!), Berzevice (Brezovica nad Torysou, 1756), Felsőmihályi (Mihálok, XVIII. század), Alsóolsva (Nižna Olšava, XIX. század eleje), Boldogkőújfalu (1825), Bély (Biel, 1854), Kánás (Kanaš, 1868), Hernádszurdok.
Szatmár: Szatmárnémeti, Szinérváralja (Seini, 1870), Nagyszekeres, Tyukod.
Győr: Győr (karmeliták, XVIII. század), Kisbarátfalu (1735), Vértessomló (1735), Majk (1736, kápolna), Alsógalla (1831), Sopron (orsolyiták, 1864), Loretom, Vimpác (Vimpassing), Hasfalva (Haschendorf), Kismarton (vár), Abda (kápolna), Moson (kápolna); Kecskés (kápolna).
Veszprém: Vöröstó, Káptalanfa, Kolontár, Baté, Lábod.
Szombathely: Meszlen.
Székesfehérvár: Pázmánd (1718), Diósd (1722), Botpuszta (kápolna), Herceghalom, Kiscsérpuszta.
Pécs: Berkesd (XVI. század), Hidas (1748), Csapótengelic (1775, kápolna), Bellye (1775), Bonyhád (1780), Lapáncsa (1781), Bátapáti (1854, kápolna), Bolmány (1942), Kajmád (kápolna), Siklós (várkápolna, egyházi rendeltetése megszűnt).
Vác: Boldog (1738), Horpács (1744), Tápióbicske (1788), Fót (1845), Gyón (1915), Kakucs (1915).
Kalocsa: Palánka (1787), Újverbász (1885), Tomori (Bácsleányegyháza), Temerin (temetőkápolna), Zombor (kápolna).
Csanád: Kisbecskerek (Becichereul mic), Töröktopolya (Banatska Topola), Karánsebes (Caransebeş), Perlasz (Perlez).
Nagyvárad: Székelyhíd (Sacheihid, 1764), Szalacs (Salaci, 1792), Élesd (Aleşd, XVIII. század), Körösladány (1822), Hosszúpályi (1836), Szeghalom (1870), Füzesgyarmat.
Erdély: Déva (1766, kápolna), Marosjára, Nagyág (Scaramb), Nagyszeben (orsolyiták), Orlát (Orlat), Menaság (Armaşeni), Medgyes (Mediaş), Óradna (Rodna veche, kápolna).
*
A Szeplőtelen Fogantatás tisztelete a dogmai rangra emeléssel (1854), majd a Lourdesi Jelenéssel válik teljesebbé. Ebben az időszakban újabb emlékoszlopokat is emelnek. A legnevezetesebb Lengyel Miklós egri nagyprépost ifjúkori fogadalmának beváltásából került (1867) a pesti Rókus-kápolna elé, hogy a modern főváros az Immaculata oltalma alatt virágozzék. Az oszlop négy oldalán: AVE MARIA GRATIA PLENA. MACULA NON EST IN TE. PATRONA HUNGARIAE ORA PRO NOBIS. VOTA MEA REDDAM.* Magyarul: Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, nincs bűn Benned. Magyarország Nagyasszonya imádkozzál érettünk. Fogadalmam beváltom.
A dogmát ünnepli, egyben a népi jámborság őszi virágzását, továbbá egy helybeli német parasztember, Wendler Ferenc (†1897), emlékezetét hirdeti Budaörs Szeplőtelen Fogantatás-kápolnája.*
Wendler családjában hagyományos volt az úrnapi sátorállítás. 1842 Péter-Pál napján azt álmodta, hogy a falu fölött emelkedő Steinbergen ásva, egy csipkerózsabokor minden virágán Mária képe jelent meg. 1853-ban szerencsétlenség érte, már azt hitték, hogy meg is halt. Felgyógyulása után, 1854. december 3-án fölment a hegyre, hogy a rózsabokrot hálából megjelölje és emléket állítson a helyén. Ezt a plébánosnak is tudtára adta, aki Wendler álmáról Rómában is jelentést tett. A pár nap múlva következő ünnepen hirdette ki a pápa a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Most már erre a titulusra akarta Wendler is az építendő új kápolnát szenteltetni.
Szándéka a néphagyomány szerint nem tetszett az ördögnek. Mindig háborgatta. Már 1854 decemberében megjelent Wendlernek és magyarázgatta neki, hogy szegény ember ilyesmire ne áldozzon, hiszen családja tönkre megy bele. Jobban tenné, ha fölakasztaná magát. A Szent Szűz azonban szintén megjelent neki: nekem örök emléket ígértél! Így állod a szavadat? Emberünk nagyon szégyenkezett és már a következő év tavaszán hozzáfogott az építéshez. Az egész falu segített neki.
Az ördög továbbra is gáncsoskodott. Egyszer a lovak nem akarták a terhet fölhúzni a hegyre. Wendler azonban az ostorával keresztet vetett, és így szépen fölértek. Máskor meg imádságával állított meg egy sziklatömböt, amelyet az ördög gördített lefelé. Már javában épült a kápolna, amikor kőmíves képében kért szállást tőle, és a kápolnát meg akarta Ferenctől vásárolni.
Végre mégis elkövetkezett a fölszentelés napja (1855. október 15). Egy asszony hajnalban nagy tűzet látott a kápolna előtt, sok ember melegedett mellette.
Wendler élete utolsó évtizedeiben ott remetéskedett a kápolna mellett, ahova a múlt század utolsó évtizedeiben a fővárost környező német faluk népe nagy számmal zarándokolt. A kultusz egészen az első világháborúig virágzott. A kápolna mögött voltak a budaörsi passiójátékok (1933).
Töröktopolya földhözragadt magyar és német zsellérekből települt bánáti dohánykertész falu imaházul is szolgáló iskolájának falán 1854 decemberében néhány gyerek Máriát vélte megjelenni.
Látomásukat tanítójuk, Lengyel Antal is megerősítette. A jelenések a vallomások szerint 1855-ben többször megismétlődtek. A sok közül itt csak egyet idézünk.
Horváth József törökbecsei szabómester „hit alatt” ezt mondotta: láttam a Boldogságos Szűz Máriát féltestnyi nagyságban, fején koronával és ennek hegyén egy kereszttel. Mintegy három ujjnyira Mária mellett töndöklött egy kehely, és benne a szent ostya félkerekségben. A kereszt mellett egy virágszál volt, de minő, azt nem tudom megmondani.*
Ezekben az évtizedekben más, hasonló látomásokat is emlegetnek, amelyeket már nyilvánvalóan a Lourdesi Jelenés ihletett: Emléknapjánál (febr. 11.), illetőleg a búcsújárásról készülő munkánkban bővebben is megemlékezünk róluk.
Az ünnep népiessé vált hiedelemvilága már a Debreczeni-kódexban fölbukkan: használ a mai innephön való ajtatosság a temérdök asszonyi állatoknak, mert az ő méhökben való magzat megőriztetik* A jámbor hiedelem elevenségét Telek József* is tanúsítja: adatik a Boldogasszony tiszta fogantatását tisztelő asszonyoknak a szülésben boldogulás.
Sajátos régebbi hagyomány volt, hogy a Szeplőtelen Fogantatás ünnepére a matyó cselédek, akiket a sok munka miatt gazdáik nyáron nem eresztettek el hazulról, hajadonfővel és gyalog tették meg Mezőkövesdről Mátraverebélyig a fárasztó utat:*
A Szeplőtelen Fogantatás ünnepére és titkára emlékeztet a tizenkét csillagú olvasó, amelyet a jámbor hagyomány szerint Kalazanci Szent József szerzett