Ányos (nov. 17.), azaz Anianus Orléans püspöke († 453). A hagyomány szerint székvárosa az ő imádságára szabadult meg Attila király ostromától. Amikor a francia királyok szerződést, szövetséget kötöttek, megtartására Ányos ereklyéi fölött tettek esküt. Már a Merovingok idejében az országnagyoknak itt a szent sírja fölött kellett esküvel tisztázniok magukat az ellenük emelt vádak alól. Nagy Károly is kiválóan tisztelte Ányost. Jámbor Róbert francia király a székesegyházat és benne a szent nyugvóhelyét fényesen megújította. Ányos Nyugaton a királyok mennyei pártfogója lett.

Nem véletlen, hogy Cluny szellemében éppen Ányos a védőszentje a tihanyi bencés apátságnak, amelyet I. András alapított (1055), és temetkező helyének választott.^* Nyilván viszontagságos, tétovázó élete miatt esett Ányosra a választása. Ezzel az alapítással ajánlotta magát a királyok patrónusának mennyei oltalmába. Nem tudjuk, hogy a hiteleshellyé vált Tihanyban voltak-e olyan esküceremóniák, mint Orleans városában.

Ányost középkori misekönyveink a Pray-kódextól kezdve számontartják, a patrocinium azonban nem vált hazánkban általánossá. Őt tisztelte azonban Marcali (1404)^*, de titulusa később elenyészett. Keresztnévként a középkorban kedvet lehetett, amint ezt a belőle képzett, leginkább Dunántúl élő családnevei igazolják: Ányos, Angyán.^* Lehetséges, hogy Ányás (Csongrád) tiszamenti falu szintén a tihanyi patrónus nevét őrzi.