1 Halljátok meg az igét, amelyet az Úr mond nektek, Izráel háza! 2 Így szól az Úr: Ne tanuljátok el a pogányok szokását, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól! 3 Bizony, a népek bálványai hiábavalók. Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben, a mesterember keze készíti el baltával. 4 Ezüsttel és arannyal díszítik, szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne inogjon. 5 Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek, hordozni kell őket, mert menni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak ártani, mint ahogy jót is hiába várnátok tőlük! 6 Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy te, és hatalmad által nagy a te neved. 7 Ki ne félne téged, népek Királya? Bizony, megillet ez téged! Mert nincs hozzád hasonló a népek bölcsei között egyetlen országban sem. 8 Egytől egyig ostobák, bolondok; hiábavaló a bálványok útmutatása, hiszen fából vannak! 9 Tarsísból hozott ezüstlappal és úfázi arannyal vonják be; mesterember csinálmánya, ötvös keze munkája, öltözetük kék és piros bíbor, ügyes mesterek munkája valamennyi. 10 De az Úr igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király! Haragjától megrendül a föld, dühével szemben a népek tehetetlenek. 11 Mondjátok meg nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet. 12 Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget. 13 Mennydörgő szavára víztömeg támad az égen, felhőt hoz fel a föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki kamráiból. 14 Megáll a tudománya minden embernek, szégyent vall bálványával minden ötvös, mert csalódik öntvényében: nincsen abban lélek! 15 Hitvány és nevetséges dolgok azok, semmivé lesznek a megtorlás idején. 16 De nem ilyen Jákób osztályrésze, mert ő a mindenség formálója, Izráel törzse pedig az ő tulajdona: Seregek Ura a neve! 17 Szedd föl a földről batyudat, ostromolt város lakója! 18 Mert ezt mondja az Úr: Én most kiröpítem parittyámból az ország lakóit. Sarokba szorítom őket, rájuk fognak találni. 19 Jaj nekem, összetörtem, gyógyíthatatlan a sebem! Azt gondoltam, hogy majd csak kibírom ezt a bajomat. 20 De ledöntötték sátramat, eltépték az összes sátorkötelet. Fiaim elhagytak, nincsenek. Nem feszíti ki senki a sátramat, nem vonja föl senki a sátorlapokat. 21 Bizony, ostobák voltak a pásztorok, nem keresték az Urat. Ezért nem boldogultak, egész nyájuk szétszóródott. 22 Már a hír is megérkezett, nagy zúgás hangzik észak földje felől: Júda városai sivár pusztává válnak, sakálok tanyájává. 23 Tudom, Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és aki azon jár, nem maga irányítja lépteit! 24 Fenyíts minket, Uram, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy! 25 Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, és a nemzetségeken, amelyek nem hívják segítségül nevedet! Mert megemésztették Jákóbot, végleg megsemmisítették, és lakóhelyét elpusztították!