(10) „…az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2,1–10)

Ez a titokzatos igevers születésünk előtti időbe repít vissza, sőt Isten előre elkészített világtervébe enged bepillantást. Isten úgy döntött, a teremtett világ minden létezőjét, mennyeieket és földieket egy nagy, többé meg nem bontható egységbe foglalja Krisztusban (1,9). Ennek munkálására választott ki, ezek azok a jó cselekedetek, amelyeket előre elkészített Isten. Ebben az összefüggésben tudjuk helyesen értelmezni életünket, és megtalálni feladatainkat. A baj az, ha tetteinket magunk címkézzük, magunk minősítjük jónak, magunk találjuk ki, hogy mivel akarjuk megérdemelni a mennyei jóindulatot, sőt az üdvösséget. Igénk Isten által előre elkészített jó cselekedetekről beszél. Akik nyilvántartják ezeket és hivatkozni akarnak rájuk, sőt dicsekednek velük, azokat a Bíró elutasítja: „Menjetek előlem, átkozottak.” Akik az ilyen tetteiket szolgálatnak tekintik, ezt mondja: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta.” (Mt 25,34) Jó cselekedeteinkkel Isten dicsőségét szolgáljuk, ne a magunkét! Simuljunk bele Isten nagy tervébe!