(8) „Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz!” (Zsolt 58)

Egy nyilatkozatban olvastam nemrég: „Olyan világban élünk, ahol másokkal küszködni és harcolni kell […]. A rendszer normalizál olyan a tulajdonságokat, viselkedéseket, amelyek elszakítanak minket önmagunktól.” Mennyi olyan rendszer részesei vagyunk, amelyek normalizálnak bántásokat, mérgező helyzeteket! Pillantsunk vissza az iskolás korunkra vagy családi rendszereinkre, munkahelyi működésekre, amikor az emberségességet legyőzte a rendszer automatizmusa. Amikor a mérgező szavak kaptak teret. Amikor ilyen indulatok áradtak szét. Gondoljunk arra, amikor tompa füllel tűrnek igazságtalanságokat. Amikor egy kedves gesztust mérgező szándék tesz semmissé. E helyzetek kitisztulására vágyakozik a zsoltáros. Legyen valami nagy víz, amely kimossa a sebeket, a kapcsolatainkat, a szokásainkat. Ami a sok mérget, amit nyeltünk, kimossa belőlünk. Valami nagy tisztulás, amely elviszi a mérgezőt és a mérget. Hogy megélhessük, aki hisz Jézusban, annak belsejéből méreg helyett – ahogy az Írás mondja – élő víz folyamai ömlenek, bármi történjen. Áldott az igaz, aki ezt a jutalmat megkapja!