(20a) „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk…” (Fil 3,15–21)

A római polgárjog nem abból állt, hogy kaptak kék útlevelet és személyi igazolványt, meg szavazhattak. Kiemelt státuszként kezelték. Azaz élt a Római Birodalomnak sokféle lakosa, és léteztek polgárai. Ők különlegesek voltak, másképp öltöztek, más jogok vonatkoztak rájuk, mint a többiekre. A római polgárt tartották a legszabadabb embernek. A polgárjogot vagy ki kellett érdemelni, vagy súlyos pénzekért meg lehetett venni, esetleg valahogyan örökölni. A mi mennyei polgárjogunk hasonló az akkori római polgárjoghoz. Örököltük. Mert valaki helyettünk kifizette, kiérdemelte. Krisztus meghalt azért, hogy mi mindnyájan kihúzott háttal, büszkén mondhassuk: mennyei állampolgár vagyok. Pontosabban kettős állampolgár, mert van földi hazám és mennyei otthonom.