Az Ige mellett – Csűrös András Jakab „A templom párkányára odakerülaz iszonyatos bálvány...” Dán 9,20–27
Napi Ima1 imádkozás 

„A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány...” Dán 9,20–27
20 Még beszéltem, imádkoztam, vallást téve vétkemről és népemnek, Izráelnek a vétkéről, és könyörögtem Istenemhez, az Úrhoz, Istenem szent hegyéért; 21 még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelőtt láttam a látomásban, sebesen hozzám repült, és megérintett engem az esti áldozat idején. 22 Magyarázni kezdett, és így beszélt hozzám: Dániel, azért jöttem ide, hogy segítsek megérteni a látottakat. 23 Amikor könyörögni kezdtél, egy kijelentés hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked, mivel kedvel téged az Isten. Értsd meg a kijelentést, és értsd meg a látványt! 24 Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét. 25 Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét telik majd el a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és bár viszontagságos idők jönnek, a terek és a falak újjáépülnek. 26 A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. 27 Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.
Az Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata
(27) „A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány...” (Dán 9,20–27)
Dániel prófétai látomása – beszámolója – abba a korba repít, amikor a jeruzsálemi templomot megszentségtelenítették. Idegen istenek szobrait, pogány bálványokat tettek az oltárra. Szobor kerül az Úr házába – nem lehet ennél borzasztóbb egy zsidó számára. Ez a kép a Makkabeusok idejébe vezet. Református eleink ragaszkodtak ahhoz, hogy az Ige tiszta hirdetése miatt ne tűrjünk meg semmilyen Istenről való kiábrázolást a templomban. Helyette szimbólumokkal dolgozunk – és Isten Igéje van a középpontban. Bármi más van az Úr asztalán, az pogányság. Az elmúlt száz évben kerültek már politikai klisék az úrasztalra – keleten és nyugaton egyaránt. Kerül a jelszavakon kívül néha érzés is. Sokszor nehezen engedünk el bizonyos dolgokat, és fontossá válnak, akár az Úr. Felkerülnek az oltárra, de nem illenek oda. Van-e az életednek olyan része, amely nehezen egyeztethető az Istenbe vetett hiteddel? Van-e olyan gondolatod, amelyet nem tennél az Úr oltárára? Van-e olyan bálványod, amely nem való az Isten házába? Boldog ember az, akinek a teste a Szentlélek temploma, és megtisztult lélekkel tud Krisztus elé állni! Boldog, akinek szíve templomában Krisztus van középen.