(22) „Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.” (Hós 2, 16–25)

Isten eljegyez. Annyira szeret minket, hogy érzését a beteljesedett szerelem képével fejezi ki. Az eljegyzés elköteleződés. Nem egy gyengén kimondott igen, hanem egy hosszú út végső állomása. Innentől összetartozunk. És egy hosszú út első állomása: a kötelék egyre erősebb. Az eljegyzett már valakihez tartozik, a jel rajta van. Így él a keresztyén ember: Isten eljegyezte az örök életre, az ő végtelen szeretetére. Isten eljegyzett hitű követője nem akar kiesni a kezei közül. Isten megajándékoz a hittel. A hit ajándék, Istentől. Isten megajándékoz minket. Aki átélte ezt az ajándékot, az nem kényszerítésből, hanem örömből át akarja adni másnak is. Az eljegyzett menyasszony megosztja örömét a szeretteivel. A hívő nem tartja magában, hogy Isten hittel ajándékozta meg. Akit pedig megajándékozott, annak ígéri: „megismered az Urat”. Az Istent megismerni nem egy pillantás alatt fogjuk, hanem hosszú évek alatt. A vele töltött hívő életben egyre közelebb kerülhetünk hozzá, azzal a reménységgel, hogy egyszer majd „úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten” (1Kor 13, 12).