(6) „…ismeri az Úr az igazak útját…” (Zsolt 1)

Boldogságkényszeres világban élünk, és sokféle receptet kínálnak az önmegvalósítás piacán. Aztán ha ezek nem válnak be, szokás szerint, a felhasználót okolják, s máris még boldogtalanabbak vagyunk. Az első zsoltár, amely az egész zsoltároskönyv tartalomjegyzékének is tekinthető, minden boldogság forrásához irányít, és megtanít arra, hogy azt egyedül Isten hűségéből nyerhetjük, vagyis nem szerzői és beszerzői vagyunk a boldogságnak, hanem megajándékozottjai. Isten törvénye „szent, és a parancsolat szent és igaz és jó”, mondja az apostol (Róm 7,12), és abban van elrejtve az eljövendő jó (üdvösség) árnyéka is (Zsid 10,1). Aki tehát Isten jó életrendjében gyönyörködik, az egész életét Istenre irányítja. Isten pedig ismeri az övéit (2Tim 2,19), megőrzi és megtartja őket. Ez az ismeret, ahogyan Isten ismer és szeret minket, megelőz és magában foglal mindent. S ebből egyszerre árad felénk a kegyelem ereje és az Isten teljes megismerésének reménye is: mi is úgy ismerünk majd, ahogy most Isten ismer bennünket (1Kor 13,12). A törvény ismerete szükségszerűen vezet el a törvény végcéljához, Krisztushoz (Róm 10,4), a „boldog Isten evangéliumához” (1Tim 1,11).