Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagy. (35) „Másokat megmentett…”(Lk 23,32–43)
Napi Ima1 imádkozás 

„Másokat megmentett…” Lk 23,32–43
32 Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. 33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 34 Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin. 35 A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja! 36 Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, 37 és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! 38 Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. 39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! 40 De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! 41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. 42 Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! 43 Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(35) „Másokat megmentett…” (Lk 23,32–43)
Itt derül ki, hogy Jézus megfeszítését beleillesztették egy már eleve kitűzött nyilvános kivégzésbe, bűnösök közé sorolták (Ézs 53,12). A sirató hangjait elnyomja Jézus ellenségeinek, a katasztrófaturistáknak, a kivégzést végrehajtó katonáknak és az egyik, vele együtt megfeszített gonosztevőnek (rablónak, Mk 15,27) a csúfolódása. Jézust már a főpap udvarában és Heródesnél is kigúnyolták (22,63; 23,11), de Lukács itt sajátos kifejezést használ: ez a csúfolódás fölényeskedő sértegetés. Így csúfolódtak korábban Jézuson a farizeusok (Lk 16,14), s így űzne csúfot Istenből a tévelygő ember, aki azt hiszi, hogy fölébe kerekedhet a Mindenhatónak (Gal 6,7). A tehetetlen Jézuson élcelődők látszólag Heródes szellemében járnak el (23,6), csodát követelnek: ha ő Isten választottja, felkentje, ha ő a király, a megmentő, akkor mentse meg magát! Valójában egy őrjöngő rítusban vesznek részt: elbánnak a bűnbakkal, s ekként mentik meg magukat. Rettenetes beteljesítése ez a prófétai szónak: sokak bűnét hordozta (Ézs 53,12). A megalázással azt fejezik ki: itt és most lezárul a Jézus-ügy. Ellenben Jézus imádsága – bocsásd meg nekik! – azt tárja fel: itt és most nyílik meg a kegyelem. Nem mentette meg magát, hogy másokat megmentsen. Téged is.