(28) „Magától terem a föld…” (Mk 4,26–29)

Eredménycentrikus világban élünk. „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa”. A gazdasági fejlődés hozhatja meg a jólétet, „a cél szentesíti az eszközt”. Gyorsan lássuk az eredményt, bármi áron! Az emberiség gazdasági lába egyre nő, míg az erkölcsi megcsonkítva lóg. A hívő ember szörnyülködve látja ezt, és hasonló módon sürgeti, hogy Isten hamar lépjen közbe, lássuk már az ígéretek beteljesülését! Segítsünk-e neki, vagy karba tett kézzel várakozzunk? Jézus szerint az igazi fejlődés nem rajtunk múlik. Nem huzigálhatjuk ki a magból a termést, amíg az be nem érik. Az egészséges növekedést rajtunk kívül álló erők végzik, Isten rendelése szerint „magától terem a föld”. A mi feladatunk, hogy szórjuk a magot, a többit hagyjuk rá! A mi lábunk nyomát befújja a homok, az övéi azonban láthatók lesznek előbb-utóbb. Végső soron mind a plántálást, mind a növekedést, mind az aratást ő végzi, de nem nélkülünk. A mi részünk a felelősen végzett munka és az a feltétlen bizalom, amellyel az ember a nap végén nyugovóra tér, mert tudja, ki az, aki az eső és a napfény által a növekedést adja.