(8) „Uram, hagyd meg még ebben az évben…”
(Lk 13,6–9)

A terméketlen fügefáról mondott példázat arra int, hogy a megtérésre kapott időnk véges. Szőlőskertben fügefának nincs helye, csak azon a jogon lehet ott, hogy termést hoz. A jól ismert ószövetségi kép alapján (vö. Hós 9,10) a hallgatók tudták: itt Izráel népéről, annak sorsáról van szó. Izráel is csak akkor lehet Isten népe, ha gyümölcstermő életet él. A gyümölcstermés a fa Isten-adta természetéből fakadó lehetőség. Bölcs szőlősgazdaként Istenünk határidőt szab választott népének, és egyúttal haladékot is ad, mert tudja, ahol van ok a reményre, ott lehetőséget is kell adni. De nemcsak Isten türelmét láthatjuk ebben a példázatban, hanem az értünk könyörgő vincellér-Krisztusunk bennünk bízó szeretetét is (1Jn 2,1). Minden népéletében van azonban egy határpont, amikor már nem lehet a pusztulás menetét feltartóztatni, mert „a fejsze már a fák gyökerén van” (3,8–9,). A fügefa, vagyis Isten mindenkori népe – a szükséges gyümölcsváró három év után (vö. 3Móz 19,23k) –, mintegy utolsó lehetőségként, kap még egy év kegyelmi időt. A szeretetnek mindig van ideje. A mi Istentől ajándékba kapott kegyelmi időnkhöz is felelősség társul: ne romlott, hanem jó minőségű, ízletes gyümölcsöket teremjünk Isten dicsőségére, embertársaink javára.