Avilai Szent Teréz A tökéletesség útja XXXII. fejezet: „Legyen meg a Te akaratod” – 6
Napi Ima4 imádkozás 
Ha tehát megvan bennetek ez a szeretet, nővéreim, vigyázzatok arra, hogy szavaitok, amelyeket ehhez a nagy Úrhoz intéztek, ne legyenek csupán udvariassági kifejezések, hanem szedjétek össze lelki erőtöket mindannak elviselésére, amit Ő Szent Felsége reátok talál küldeni. Mert ha nem így adjátok neki oda az akaratotokat, úgy tesztek, mintha valaki mutogat egy drága ékszert, s készül is arra, hogy elajándékozza, sőt meg is kéri a másikat, hogy fogadja el tőle: mikor azonban az illető kinyújtja kezét, hogy átvegye, akkor visszakapja és eldugja előle. Nem illő dolog ilyen csúfot űzni azzal, aki úgyis annyi csúfságot tűrt el értünk. De ha nem is volna más ok, már az is elegendő, hogy nem illik valakit olyan gyakran megtréfálni. Mert hiszen ugyancsak sűrűn mondjuk a Miatyánkot, s mindannyiszor megtesszük ezt a kijelentést. Adjuk végre már egyszer oda neki azt az ékszert, ha már oly régen készülünk odaadni. Hiszen úgyis megelőz bennünket ajándékaival, csak azért, hogy adjuk oda neki.
A világiak részéről már az is sok, ha őszinte szándékuk van megtenni, amit mondanak. Nálatok, leányaim, a mondást nyomon kövesse a teljesítés, a szót kövesse a tett. Meg vagyok róla győződve, hogy ez nagyjából meg is van nálunk szerzeteseknél, csakhogy azért mégis megtörténik, hogy mikor az ékszert nemcsak készültünk odaadni, hanem kezébe is adtuk már, egyszer csak újra visszavesszük Tőle. Kezdetben olyan nagylelkűek vagyunk, azután pedig olyan fukarok, hogy szinte jobb lett volna nem sietnünk annyira az ajándékozással.