Megjegyzendő, hogy az ember nagyon jól megérzi, vajon valódi-e az összeszedettsége vagy sem. Mert ha az, akkor valami különös érzelem fogja el – igazán nem tudom, hogyan magyarázzam meg, de aki tapasztalta, az meg fog engem érteni – tudniillik a lélek úgy van vele, mintha megnyert játszma után fölkelne a játékasztaltól, amennyiben világosan látja, hogy e világ dolgai egy hitvány játéknak figurái. Éppen a legalkalmasabb időben kel föl; s mint aki ellenségei elől erős várba vonul vissza, elvonja érzékeit ezektől a külső dolgoktól, s mélységes megvetéssel utasítja vissza azokat magától. Szemei önkéntelenül lezárulnak, hogy még csak ne is lássa őket többé, de annál tágabbra nyílnak lelki szemei. Azért is, akik ezen az úton haladnak, rendesen behunyt szemmel szoktak imádkozni, s ez a szokás sok tekintetben nagyon hasznos. Igaz ugyan, hogy kezdetben áldozatunkba kerül nem nézni a földi dolgokat, később azonban magától megy, sőt az kerül az embernek erőfeszítésébe, hogy ima közben kinyissa a szemét.
   
    A lélek ilyenkor megerősödik és megizmosodik a test rovására; erőt halmoz fel arra, hogy később küzdhessen ellene; őt magát pedig ott hagyja egyedül és elgyöngülve. Ez ugyan nem érezhető mindjárt kezdetben, mert hiszen ennek az összeszedettségnek fokozatai vannak, s a kezdőknél nem mindjárt olyan erős; de ha megszokjuk, (ami kezdetben fáradságos dolog, mert a test fel-fellázad és követeli jogait, s nem veszi észe, hogy saját magának okozza vesztét, ha nem adja meg magát) és ha néhány napig gyakoroljuk, szembeszökő lesz a lelki haszon. Az illető észre fogja venni, hogyan tértek vissza a méhek,⁵⁵ s miképpen vonulnak be a kasba, hogy ott mézet készítsenek. S mindez semmi fáradságba sem kerül többé, mert az Úr azzal jutalmazza meg a léleknek előbbeni erőfeszítését, hogy akaratát úrrá teszi az érzékek fölött. Ha tehát össze akarja magát szedni, nem kell mást tennie, mint egyetlen egy jellel kifejezni óhaját, s erre az összes érzékek⁵⁶ engedelmesen hazasietnek. S ha azután olykor ki is szöknek, azért az mégis nagy szó, hogy egyszer meghódoltak; mert úgy szöknek ki, mint rabok és jobbágyok, s nem tesznek annyi kárt, mint annak előtte. Ha pedig az akarat újra hívja őket, sokkal gyorsabban sietnek haza. Végre pedig az ilyen ismételt hazatérések után az Úr egyszer csak egészen felfüggeszti őket, és a lélek belemerül a tökéletes szemlélődésbe. Igyekezzetek jól megérteni, amit eddig mondtam. Kissé homályosnak látszik, de aki azt gyakorlatban igyekszik megvalósítani, egészen jól meg fogja érteni szavaimat.

^{_____________________________________
55}T. i. a lelki tehetségek.

⁵⁵Érti a külső és a belső érzékeket, főleg a képzeletet.