Avilai Szent Teréz A tökéletesség útja XXIV. fejezet: Az ajakima helyes végzéseés összefüggése az elmélkedéssel – 1
Napi Ima3 imádkozás
Arról beszél, hogy miképpen kell az ajakimát jól végezni, s hogy mennyire elválaszthatatlan attól az elmélkedés.
Most pedig térjünk vissza tárgyunkhoz és beszéljünk olyan lelkekhez, akik nem képesek magukat belsőleg összeszedni, sem pedig figyelmüket az elmélkedésre összpontosítani, vagy pedig szemlélődést végezni.46 Azaz, hogy inkább ne is ejtsük ki ezt a két szót elmélkedés és szemlélődés, mert hiszen feltesszük, hogy ti képtelenek vagytok reá. S valóban sokan vannak, akik már e nevek puszta említésére is megijednek. Megeshetnék, hogy az ilyenek közül az egyik vagy a másik beléphetne a rendünkbe – mert hiszen itt sem haladnak valamennyien ugyanazon úton – s azért most néhány tanáccsal akarok nektek szolgálni. Azaz, hogy azt is mondhatnám, hogy meg akarlak oktatni benneteket, mert hiszen perjelnőtök lévén, anyátok vagyok s így szabad ezen a hangon beszélnem. Meg akarlak pedig oktatni arra, hogy miképpen kell ajakimát végeznetek, mert úgy illik, hogy megértsétek azt, amit az imában mondtok.
____________________________
46Szent Terézia, mikor imádságról beszél, sokszor használja az általánosabb fogalmakat a részletesebbek kifejezésre s bár az összefüggésből mindig világosan érthető, hogy mit akar mondani, talán nem lesz fölösleges a fogalmakat itt felsorolni:
a. Imádság (spanyolul oracion) általános fogalom, mely használható az összes következők kifejezésére; Szent Teréziánál rendes szemlélődést jelent.
b. Ajak-ima (oracion vocal) sajátos fogalom, mely csak ezt az egyet jelenti;
c. Elmélkedés (meditacion), mint sajátos fogalom jelenti az okoskodó elmélkedést, amelyben a tárgyul választott igazság fölött gondolkodunk, belőle következtetéseket vonunk s azokat magunkra alkalmazzuk, mint általános fogalom jelentheti az összes következőket;
d. Képzeleti szemlélődés (consideracion), mint sajátos fogalom jelenti az elmélkedésnek azon faját, amelyben az ember eleven képzelettel lelki szemei elé varázsol egy képet vagy jelentet, például az Úr Jézus életéből és annak szemléletébe mélyed. Szent Terézia szerette így szemlélni a vérrel verejtékező Üdvözítőt a Gethsemani kertben.
Rendesen az okoskodó elmélkedést kíséri s a Szent Ignác-féle elmélkedésekben mint bevezetés szerepel; de önállóan is gyakorolható. Mint általános fogalom – s mint ilyent használja Szent Terézia ezen a helyen, amelyhez ezt a jegyzetet fűzzük – ismét magába zárja a következőket.
e. Az összeszedettség imája (oracion de recogimiento), vagy – amint egyes modern írók nevezik – a hit imája, sajátos fogalom és jelenti azt az imát, amelyben az ember beszünteti lelki tehetségeinek működését s anélkül, hogy okoskodnék, vagy képzeleti képeket szemlélne, pusztán a hit alapjára helyezkedik, szeretettel figyel Istenre s átengedi magát az isteni kegyelem működésének. Szent Terézia ezt a jelen műben (v. ö. XXIX. fejezet, 3.) határozottan a természetes imák közé iktatja. Nevezhetjük ezt az imát természetes szemlélődésnek.
f. A természetfölötti szemlélődés (contemplacion perfecta), vagy egyszerűen szemlélődés alatt értjük Isten közvetlen belenyúlását a lelki életbe, amennyiben felfüggeszti a lelki tehetségek működését, elragadtatást okoz, stb. Ennek legalsó foka a nyugalmi ima. Részletesen tárgyalja a jelen mű, főleg pedig a „Belső várkastély”.