Hát veled szemben, én jó Uram, szabad talán illetlenül viselkednem? Veled szemben, én Császárom!⁴⁴ Ezt csak nem lehet megengedni! Király vagy; Istenem vagy; s a királyságodat nem kaptad csak úgy kölcsön egy időre! Midőn a Credo⁴⁵-ban azt mondják: és az Ő uralmának nem lesz vége, ez mindig jól esik nekem. Dicsőítlek és áldalak Uram mindörökkön örökké, mert hiszen a te országod állni fog mindörökön örökké.

Ne engedd, Uram, hogy bárki is megengedhetőnek tartsa azt, hogy kizárólag csupán a szájával beszéljen Hozzád! Hogyan gondolkozhatik így keresztény ember?! És ti, akik azt állítjátok, hogy nincs szükség elmélkedésre, vajon tudjátok-e, hogy mit beszéltek? Én meg vagyok róla győződve, hogy nem tudjátok. Fogalmatok sincs arról, hogy mi az elmélkedés; sem arról, hogy miképpen kell az ajakimát végezni; sem arról, hogy mi a szemlélődés. Mert ha megértenétek ezeket a dolgokat, nem ítélnétek el az egyik percben azt, amit a másik percben dicsértek s nem kívánnátok tőlünk, hogy veletek együtt esztelenül beszéljünk.
       Ha csak el nem felejtem, a következőkben mindig egy füst alatt fogok beszélni az elmélkedésről és az ajakimáról, hogy így elejét vegyem minden ijesztgetésnek, amelynek különben ki volnátok téve. Jól tudom, leányaim, hogy mi mindennek néztek elébe ezen a téren, mert magam is eleget szenvedtem ilyenek miatt. Azt szeretném, hogy senki se nyugtalanítson benneteket, mert nagy baj az, ha az embernek ezen az úton nincs meg a lelki nyugalma. Elég, ha az utas embernek azt mondják, hogy nem jó irányban halad, hogy eltévesztette az utat: egyszerre kapkodni fog ide-oda s mialatt próbálgatja ezt meg azt az utat, hiába fárad, elvesztegeti az idejét és későn ér a célhoz.