Nem akarok most arról beszélni, hogy amúgy általában véve a belső ima felel-e meg jobban az emberek lelki szükségleteinek, vagy pedig az ajakima; csak annyit mondok, hogy nektek itt mindkettőre szükségtek van. Ez hivatása a szerzeteseknek: aki azt találja nektek mondani, hogy ez veszedelmes dolog, az veszedelmes ember, s kerüljétek annak társaságát. Ne felejtsétek el ezt a tanácsomat, mert ki tudja, nem lesz-e rá szükségtek. Veszedelmes dolog az alázatosság és a többi erények hiánya; ez igaz; de hogy a belső ima útja legyen veszedelmes, azt nem engedheti meg az Isten. Ezeket az ijesztgetéseket, úgy látszik, maga az ördög eszelte ki s hogy valami alapjuk legyen, minden erejét megfeszítette és sikerült is neki néhány szemlélődő embert elbuktatni.⁴⁰

S gondoljátok csak meg, hogy milyen vak ez a világ! Azt természetesen nem veszi tekintetbe, hogy milliók és milliók estek eretnekségbe és egyéb súlyos bűnökbe és pedig olyanok, akik nem imádkoztak, sőt azt sem tudták, mi fán terem az imádság! Mivel azonban az ördögnek sikerült megtévesztenie néhány imádságos embert, – nem többet, mint amennyit egészen könnyen össze lehet számítani az ujjainkon – ez elég volt arra, hogy egyesek teljesen visszariadjanak az erényektől! Pedig az ilyenek rosszul számítanak s vigyázzanak, hogy baj ne érje őket; mert kerülik a jót, hogy megszabaduljanak a rossztól. Sohasem láttam veszélyesebb gondolatot; ilyesmi igazán csak az ördögtől telik.

____________________________________

⁴⁰  Szent Terézia tapasztalatból beszél, 1555 után, amidőn az isteni kegyelemek feltűnő módon kezdtek rajta nyilvánulni, gyóntatói és jóbarátjai halálra ijesztgették azzal, hogy mindez az ördögtől való, sőt hosszabb időre egészen el is tiltották az elmélkedéstől.