Végül pedig, nővéreim, okuljunk azon az alázatosságon, amellyel a mi jó Mesterünk tanít bennünket. Könyörögjetek hozzá, bocsássa meg nekem, hogy oly magas dolgok fejtegetésére mertem vállalkozni. De hiszen engedelmességből tettem. Jól tudja Ő Szent Felsége, hogy az én eszemtől nem telt volna ki ilyesmi. Ő tanított engem arra, amit itt elmondtam. Adjatok Neki hálát ti, nővéreim, mert valószínűleg azt akarta ezzel megjutalmazni, hogy oly alázatosak voltatok s megkértetek engem ennek megírására; szóval, hogy magamforma hitvány személytől kértetek felvilágosítást. Azt hiszem, Ő Szent Felsége nem akarja, hogy többet mondjak, mert nincs több gondolat a fejemben. Pedig az volt a szándékom, hogy még folytatom. Látom azonban, hogy az Úr már eléggé megmutatta nektek az utat. Különben is abban a másik könyvben, amelyet írtam, megoktatott engem arról és megíratta velem azt, hogy miképpen kell az embernek viselkednie, ha egyszer eljutott az élő víz eme forrásához; hogy mit érez ott a lélek; hogyan itatja meg Isten; hogyan szünteti meg a földi dolgokra irányuló szomját és hogyan növeli benne azt a vágyat, hogy Neki szolgáljon. Ez a könyv nagyon hasznos lesz azok számára, akik közületek eljutnak ehhez a forráshoz, amennyiben sok felvilágosítást fognak benne találni.

Mielőtt a ti szemetek elé kerülne ez a könyv, odaadom az én gyóntatómnak, Bañez Domokos atyának és ha ő úgy találja majd, hogy lelki hasznotokra szolgálhat és odaadja nektek, örülni fogok a ti örömötöknek. Ellenben, ha jobbnak gondolná, hogy senki kezébe ne kerüljön, elégedjetek meg a jó akaratommal, mert hiszen tényleg megtettem azt, amire kértetek. Egyébként megelégszem azzal, hogy legalább az írás került fáradságomba; mert hiszen a gondolkodást nem én végeztem, az bizonyos. Áldjuk és dicsérjük az Urat mindörökkön örökké, mert Őtőle származik minden jó szavainkban, gondolatainkban és tetteinkben. Amen. Amen.