Sokat dicsérem az Urat azért és sokszor gondolkodom rajta, honnét
van, hogy az istenfélő embernek puszta jelenléte -- anélkül, hogy egy
szót is szólna -- torkán akasztja egy másik embernek Isten elleni
beszédét. Az lehet az oka, amit a társadalmi életben is tapasztalunk:
tudniillik, hogy mindig tekintettel vannak arra, vajon valaki
jóbarátja-e egy másiknak, s az ő jelenlétében nem beszélnek rosszat
jóbarátjáról, mert nem akarják ezzel megsérteni. Hasonlóképpen, ha
valaki, s legyen még oly alacsony sorsú, Isten kegyelmében van,
tekintettel vannak érzületére s nem akarják olyasmivel megbántani, ami
akkora fájdalmat okozna neki; szóval az ő jelenlétében nem merik
Istent sértegetni. Az igazi okát nem tudnám megmondani, de tény, hogy
a dolog így van.