Nagyon részletesen kitértem ezekre a dolgokra, pedig már az
összeszedettségi ima tárgyalásánál is utaltam arra, menynyire hasznos
reánk nézve, hogy a lelkünkbe szálljunk éspedig egyedül Istennel. Ez
nagyon is fontos dolog. Ha pedig nem járulhatnátok a szentáldozáshoz,
leányaim, akkor a szentmise alatt igyekezzetek lelkileg áldozni. Ez is
nagy haszonnal jár. Utána pedig tegyetek éppúgy, mint a szentségi
áldozás után s szálljatok magatokba! ez kitűnő eszköz arra, hogy az Úr
iránti szeretet belehatoljon szívünkbe. Mert ha előkészülünk a
befogadására, Ő mindig sokféleképpen megajándékoz bennünket anélkül,
hogy észrevennénk. Úgy vagyunk vele, mint a tűzzel. Akármekkora legyen
is, ha távolmaradtok tőle s eldugjátok a kezeteket, nem fogtok
megmelegedni; bár az igaz, hogy nem fogtok úgy fázni, mint olyan
helyen, ahol egyáltalában nincs tűz. Ellenben ha közel mentek hozzá,
az egészen más dolog. Ha tehát a lélekben megvan a kellő előkészület -
- értem, hogy szeretne nem fázni többé -- s ha egy ideig a közelében
van ennek az isteni tűznek, utána több óra hosszat is meleg marad. Ha
pedig a tűzből egy szikra talál rápattanni, az egészen lángba borítja.
Ez a lelki előkészület annyira fontos mireánk nézve, leányaim, hogy ne
csodáljátok, ha annyiszor emlegetem.