Az csak világos, hogy nem fogunk valamely fejedelemmel épp oly
fesztelenül beszélni, mint egy magunkfajta szegény emberrel, mondjuk
valami napszámossal, akinek teljesen mindegy, hogy miképpen
fogalmazzuk meg a mondanivalónkat. Az, hogy ez a mi Királyunk annyira
alázatos és olyan jóságos irányunkban, csak nem lehet ok arra, hogy mi
neveletlenek legyünk Vele szemben! Amilyen műveletlen vagyok, amúgy
sem tudok Őhozzá igazán illő módon beszélni, de azért mégis meghallgat
engem; az Ő testőrei nem utasítanak el és színe elé bocsátanak, mert
ismerik királyuknak áldott jó természetét és jól tudják, hogy
kedvesebb neki holmi műveletlen, de alázatos pásztorfiúnak esetlen
beszéde, mint akár a nagy bölcseknek tudományos érvelése, amelyben
hiányzik az alázatosság. De ha már Ő olyan kegyes és megtűri maga
mellett az ilyen magamforma személynek kellemetlen szagát, mutassuk ki
iránta a hálánkat legalább azzal, hogy igyekezzünk szem előtt tartani
az Ő előkelő voltát és méltóságát! Az is igaz, hogy ezt azonnal észre
vesszük, amint odaérünk a közelébe. Ezekkel a nagyurakkal itt e földön
úgy vagyunk, hogy ha egyszer megmondták, ki volt az apja, mennyi az
évi jövedelme és mik a címei: azzal minden meg van mondva; mert hiszen
a világ nem az érdemeket nézi, -- még ha volnának is egyébként --
hanem az ilyen külsőségeket.