Ez az engedelmesség az, amiről legtöbbet lehetne beszélni. Mivel
azonban nézetem szerint az, aki nem engedelmes, nem is szerzetes, én
pedig szerzetes nővérekhez beszélek -- és pedig jó szerzetesekhez vagy
legalább is olyanokhoz, akik jók akarnak lenni, tehát ezt a fontos
erényt alaposan ismerik: ezért nem mondok róla semmit. Azaz, hogy egy
szót mégis mondok s kérlek benneteket, hogy azt tartsátok mindig
eszetekben. Azt akarom tehát mondani, hogyha valaki fogadalommal
kötelezte magát engedelmességre és nem tartaná meg, vagy legalább is
nem igyekeznék ennek a fogadalomnak minden erejével és a lehető
legnagyobb tökéletességgel eleget tenni: az ilyen, nem tudom, mit
keres a kolostorban. Én a magam részéről biztosíthatom őt, hogy amíg e
tekintetben hibázik, nemcsak soha sem viszi a szemlélődésig, hanem még
csak jó munkásnővér sem lesz belőle. Ezt én teljesen bizonyosra
veszem. Sőt még ha olyasvalakiről volna is szó, aki nem szerzetes,
tehát nincsenek ilyen kötelmei, még az is -- amennyiben szeretne, vagy
törekszik a szemlélődésig jutni, -- csak akkor fog biztosan feléje
haladni, ha lemond saját akaratáról és magát teljesen rábízza valamely
szemlélődő gyóntató vezetésére. Közismert dolog ugyanis, hogy így egy
év alatt többet halad az ember, mint máskülönben évek hosszú sora
alatt. Nálatok azonban ilyesmire nincs szükség, ezért nem volna célja,
ha erről többet mondanék.