Mindazt, amit eddig mondtam, elsôsorban a fônöknônek szól, s
azért újólag arra kérem ôt, legyen minderre gondja. Hiszen mi nem
keresünk más boldogságot, mint lelkünk nyugalmát; már pedig Isten
sokféle úton tudja vezetni a lelkeket, s a gyóntató talán mégsem
ismeri ezeket az utakat mind. Arról pedig biztosítom önöket, hogy
bármennyire szegények is, ha olyanok maradnak, amilyeneknek lenniök
kell, mindig fog akadni szentéletű ember, aki kész önöknek tanáccsal
szolgálni s lelküket megnyugtatni. Mert Ô, akinek gondja van anyagi
szükségleteikre, bizonyára meg fogja adni az illetônek a hajlandóságot
arra, hogy világosítsa fel az Ô leányait és vegye elejét ennek a
bajnak, amelytôl én jobban félek, mint bármi mástól. Így azután az
ördög megkísértheti ugyan a gyóntatót, hogy valami téves irányban
vezesse gyónóit; de ha látja, hogy a nôvérek mással is megbeszélik
lelki ügyeiket, észre fog térni és jobban vigyáz magára.