A könyvnek nincsen meg mindig az a belső ereje mint az élő szónak, de talán néha még annál is több van. A jó könyv bejut oda is, ahová a pap nem tud bemenni; megtűrik azokat a gonoszok is, mert vagy ajándékot, vagy emléket jelentenek. Amikor kinyitják, nem pirul el; ha elhanyagolják, nem izgul miatta; ha olvassák, nyugodt tanítást eredményez; ha megvetik, nem panaszkodik; olyan lelkiismeret-furdalást idéz elő, amely lángra lobban és megismerteti az igazságot; mindig kész tanítani. Néha ott hever porosan egy asztalon vagy a könyvtárban. Senki nem gondol rá. De elérkezik a magány és a szomorúság órája; vagy a fájdalomé és az unalomé; vagy a kikapcsolódás vágya; vagy a jövőtől való félelem, és ez a barát lerázza magáról a port, kinyílnak lapjai és meg ismétlődnek Szent Ágoston... és Szent Ignác csodálatos megtérései (uo. 25.».).