Az ünnep jelentése

+ Ezen a napon az Egyház mindazokra a hit jelével megjelölt nőkre és férfiakra emlékezik, akik előttünk jártak, és imádkozik, hogy az Úr fogadja be őket  irgalmasan a mennyek országába.

+ A Szentírás különféle olvasmányai, amelyek erre az ünnepre használhatók, arra emlékeztetnek bennünket, hogy Isten hatalma erősebb a halálnál, és hogy semmi sem nagyobb, mint az örök élet ajándéka, amelyet Isten, Jézus Krisztus által a Szentlélek erejében ígér nekünk.

+ Amikor tiszteljük azokat, akik előttünk jártak, ajánljuk őket Isten irgalmába és szeretetébe.

Imádságra és elmélkedésre

„Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában.” (Mt 13:43)

Lelki bónusz

A clunyi Szent Odilo bencés apát volt az, aki 998-ban elrendelte, hogy ezt az ünnepet minden cluny-i apátsághoz kapcsolódó kolostorban meg kell tartani. Az ünnepet később más szerzetes közösségek és egyházmegyék is elfogadták. Ezen a napon a papság és a szerzetesség imádságában közbenjár a megholtakért (kivéve, ha az ünnepség vasárnapra esik), és a papok külön engedélyt kapnak arra, hogy ezen a napon három szentmisét tartsanak: a purgatóriumbeli lelkekért, a pápa szándékaiért, illetve a pap saját szándékaira. 

Imádság

Istenünk, te úgy akartad, hogy egyszülött Fiad,
legyőzve a halált, a mennybe visszatérjen;
add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek,
hogy a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged,
aki alkottad és megváltottad őket.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen