Története

I. Kelemen általában Római Kelemen vagy Clemens Romanus néven ismert, hogy megkülönböztessék az Alexandriaitól.

Szent Péter első négy utódjának listáját a történészek különbözőképpen rendezik. Egyesek I. Kelement Cletus elé helyezik; mások összekeverik Cletust Anakletussal. Az 1871-ben Rómában nyomtatott Annuario Pontificio Szent Linus és Szent Cletus után a negyedik helyre teszi őt, így I. Kelemen Szent Péter harmadik utóda.

Quintus Septimius Florentus Tertullianus szerint 199 körül a római egyház azt állította, hogy Kelement Péter szentelte fel (De Praescriptiones, XXXII), Szent Jeromos állítása szerint pedig az ő idejében a legtöbb latin meg volt győződve arról, hogy Kelemen az apostol közvetlen utódja (De viris illustribus, XV). Jeromos számos más művében is alátámasztotta ezt a tézist. Az ókori dokumentumok azonban nagy bizonytalanságot mutatnak az időbeli elhelyezkedését illetően.

Egy dolog biztos I. Kelemennel kapcsolatban: a Szentírás, valamint a zsidó és nem kanonikus szövegek mélyreható ismerete (amely írásaiból kiderül); ezért úgy vélik, hogy a kereszténységhez a judaizmusból érkezett. Pontifikátusáról ismert, hogy körülbelül 10 évig tartott (90-től 100-ig), Domitianus, Nerva és Traianus császárok alatt. Jelentős helye van az Egyház életében, amely az „apostoli atyák” egyikeként tiszteli őt a korinthusi közösséghez írt levele miatt.

A levél keletkezésének háttere a korinthusi gyülekezetben kialakult vitához kapcsolódik, amely több presbiternek a tisztségéből való kizárásához vezetett. Semmit sem tudni az elégedetlenség okairól, amely a közösség fiatalabb tagjainak az idősebbek elleni lázadásához vezetett. A presbitereknek nem tulajdonítottak erkölcsi vétséget, és elbocsátásukat Kelemen despotikusnak és indokolatlannak tartotta. A kereszténység történetében valójában ez az első olyan beavatkozás, amelyet Róma püspöke tett más egyházi közösségek ügyeiben.

A korinthusi egyház múltbeli magatartásának dicsérő beszámolója után Kelemen elítéli a bűnöket és dicséri az erényeket, és különböző érveit az ószövetségi szentírásokból vett bőséges illusztrációkkal illusztrálja. Ezzel előkészíti az utat a jelenlegi zavargások késői megrovásához, amellyel a levél kétharmadának befejezéséig vár. Kelemen túlságosan diszkurzív, és levele kétszer olyan hosszú, mint a Zsidókhoz írt levél. Számos általános buzdítása csak közvetve kapcsolódik ahhoz a gyakorlati témához, amelyre a levél irányul, és nagyon valószínű, hogy nagyrészt azoknak a homíliáknak alapján íródott, amelyekkel Rómában szokta építeni keresztény híveit. A levelet időről időre nyilvánosan felolvasták Korinthusban, és a 4. századra a használata más egyházakban is elterjedt; még a híres Codex Alexandrinus (Alexandriai kódex) mellékleteként is megtalálható, de ez nem jelenti azt, hogy valaha is kanonikus státuszt kapott volna.

A később Prima Clementis-nek nevezett levél az apostolok szövegei után többek között megerősíti a püspökök hatalmát a hívek felett és a római apostoli szék elsőbbségét a többi felett: ez a dokumentum az egész ókori kereszténységben elterjedt és mindmáig érvényes. Kelemen „bölcs, atyai komolysággal szólal meg, felelősségtudattal, határozottan követel, ugyanakkor elnéző a szemrehányásokban” (G. Lebreton).

I. Kelemen utolsó éveiről keveset tudunk. Egy IV. századi hagyomány szerint Nerva parancsára horgonnyal a nyakában megfojtották a Krímben, száműzetése helyén, de az erre vonatkozó akták legendának számítanak. Másrészt a történész Eusebius Caesareai és Szent Jeromos egyetért abban, hogy I. Kelemen 101-ben halt meg, és egyáltalán nem beszélnek száműzetésről és vértanúságról.

A Clement név jelentése: 'szelíd, jóságos, megbocsátó' (latin).

Ima

Szentjeid erőssége, mindenható, örök Isten, add, hogy
örvendező lélekkel üljük meg Szent Kelemen pápa emléknapját.
Ő Fiad papja és vértanúja volt: amit a szent áldozatban cselekedett,
azt vére ontásával tanúsította,
amit ajkával hirdetett, azt példájával is megerősítette.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen