Az ünnep története

+ Ez a Mária-cím az ősi kármelita rend eredetére utal, amelynek első tagjai remeteként éltek a palesztinai Kármel-hegyen.

+ A remeték első kápolnáját a Kármel-hegyen Máriának, Jézus Anyjának szentelték. Idővel a remeték elhagyták a Kármel-hegyet, és vándorkoldusok lettek, akik életmódjukat és lelkiségüket egész Európában elterjesztették.

+ A legenda szerint a Boldogságos Szűz 1251. július 16-án Angliában megjelent Szent Simon Stock kármelita papnak, és átadta neki a barna kármelita skapulárét. Idővel a „Kármel-hegyi Szűzanya” és a barna skapuláré iránti tisztelet az egész világon elterjedt.

+ Bár ez a kármelita rend védőszentjének ünnepe, az Egyház liturgiája ezen a napon tágabb értelemben Mária keresztényekért közbenjáró és védelmező szerepére összpontosít.

Imádságra és elmélkedésre

„A skapuláré viselése lényegében egy olyan szokás, amely a Boldogságos Szűz Mária oltalmát idézi fel ebben az életben és az örök dicsőség teljességébe való átmenetben. A skapuláré arra is emlékeztet bennünket, hogy az iránta való tiszteletnek „egyenruhává” kell válnia, azaz keresztény életmóddá, amelyet az ima és a belső élet sző át.” – Szent II. János Pál pápa

Imádság

Urunk, Istenünk, segítsen minket a Kármel-hegyi Boldogasszonynak,
a dicsőséges Szűz Máriának áldott közbenjárása, hogy
oltalmazó kezétől vezetve eljussunk ahhoz a hegyhez,
amely maga Krisztus. Aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen