Mi a boldogságos Szűz Máriának az a legszebb, kiváló s hozzá egyedül méltó vonása? Az, amelyet mi a szeplőtelen fogantatásban tisztelünk. A Boldogságos Szűz Máriának ez a szeplőtelen fogantatása legékesszólóbban hirdeti az Úr Isten szentségét, végtelenségét, gondolatainktól és érzelmeinktől végtelenül való elfekvését; hirdeti ékesszólón azt a remek észt, amely az emberi nemnek átkába belegondolta a Boldogságos Szüzet; hirdeti annak a karnak a hatalmát, amely a romok közé szép templomot épített; hirdeti a szívnek szeretetét, amely az ő édesanyját úgy szerette s átkarolta, hogy mikor az egész világ elesett tőle, függött az ő kebelén egy lélek: a Boldogságos Szűz Mária; hogy mikor valamennyi szív páratlan elhidegülésben elidegenült az Úr Istentől, maradt az Úr Isten szívén egy szív, hozzáforrva és nőve elválaszthatatlanul: a Boldogságos Szűz; hogy mikor valamennyi szikra kialudt abban az óceánban, mely a teremtés khaosza, egy csillag maradt az égen; hogy mikor az Isten művei mind elpusztultak és sötétségbe borultak, maradt egy Isten-műve, mely az ő kezének remeklését volt hivatva megőrizni és hirdetni a világnak: a Boldogságos Szűz. És ez a kiváltság, melynél fogva a Boldogságos Szűz az eredendő bűn nélkül fogantatott és született, ez a nagy kiváltság hirdeti, hogy ő az az asszony, akit a nap övez; s maga a Boldogságos Szűz Mária úgy jelentette ki magát egy napsugárból szőtt ruhában, égre emelt szemekkel, imádkozó ajakkal: «Ego sum immaculata conceptio». — Mintha csak azt mondaná: «Ti szegény emberek, ti mind elhullottatok, csak én vagyok az a páratlan lélek, ki az Úr Isten szeretetében és hatalmában megállottam. Ti, emberek, mind romba dőltetek, csak én vagyok az a páratlan lélek, ki Istenhez menekültem. Ti, emberek, mind betegek vagytok, de nyomorúságtok nagy kórházai felett emelkedem én páratlan üdeségben. Ti, emberek, mind ki vagytok száradva, kedélyetek puszta, hideg, sötét; csak egy üde és friss lélek van, amely önmagában a régi kegyelmet tükrözteti: én vagyok — a Szeplőtelen Fogantatás. — Ez a szeplőtelen fogantatás tehát hirdeti azt a nagy kiváltságot, hogy a Boldogságos Szűz Mária az eredendő bűn nélkül fogantatott.
[PO ÖM, XIII., Élet Igéi I., A Szeplőtelen Fogantatás ünnepére, 60-61. old.]