Dr. Benyik GyörgyIGÉZŐKAdvent 2. vasárnapja

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
05

Bár 5,1–9 „Nézd, mint gyűlnek egybe fi aid”

Jeruzsálem, vesd le a gyász s az ínség ruháját, s öltsd magadra mindörökre Isten dicsőségének szépségét! Öltsd fel Isten igazságának köntösét, s tedd fejedre az örök dicsőség koronáját, mert az Isten ismertté teszi fényességedet mindenütt az ég alatt. Isten ezt a nevet adja neked örökre: „Igazságosság békéje” és „Jámborság dicsősége”. Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és tekints keletre! Nézd, mint gyűlnek egybe fiaid, napkelettől napnyugatig a Szentnek szavára, és ujjonganak, mert Isten megemlékezett róluk. Gyalog távoztak, ellenség hajtotta őket, de Isten vezeti vissza, s úgy hozza őket, mint királyi sarjakat. Isten parancsot adott, hogy hordják el mind a magas hegyeket s az örök halmokat, a völgyeket meg töltsék fel, hogy sík legyen a föld, és Izrael biztosan haladhasson Isten dicsősége alatt. Az erdők és az illatos fák Isten parancsára mind árnyékot nyújtanak Izraelnek. Isten vezeti majd Izraelt örömben, dicsőségének fényében, s kíséretül adja nekik irgalmát és igazságosságát.

Több önálló prófétai szöveget gyűjtöttek össze egy könyvben Báruk próféta neve alatt, aki Jeremiás próféta titkára volt. A közös bennük az, hogy utalnak Jeruzsálem 587-ben történt elestére. Ez az egyik legrövidebb prófétai könyv, amely máshol található a Biblia héber és máshol a görög szövegében. Jeromos csak a görög szöveget ismerte, és azt fordította latinra. Báruk próféta Jeruzsálem városának vigasztalójaként lép fel. A könyvre négy utalás fedezhető fel az Újszövetségben (Lk 13,29; Bár 4,37; Jn 3,13; Bár 3,29; 1Kor 10,20; Bár 4,7; Jn 1,4; Bár 3,38). A keresztény ős-atyák, főleg Jeremiás miatt, az átlagosnál is nagyobb figyelmet fordítottak rá. Theodoretus és Olimpidorus kommentálja a könyvet, a legrégibb idézetet pedig Ireneusnál találhatjuk (Adv. Haer.5.35.1–2), amely Jeruzsálemet az új világ vallási fővárosaként írja le. Különösen sokat idézték ezt a szerzőt a IV. századi vitairodalomban is. A jelen szöveg vigasztaló ének, amelyet a próféta Jeruzsálemnek címez, és hasonlóan a Jelenések könyve szövegeihez, egy győzedelmes bevonulásra hívja fel a figyelmet. Mindezt akkor teszi, amikor Jeruzsálem megalázott volt úgy, ahogyan a Siralmak könyvében olvashatjuk. Ekkor vizionálja, hogy ez a város majd egykor a hívek fővárosa lesz. 20 Arra a képzeletbeli eseményre koncentrál a próféta, amely később meg is történt, miszerint az elhagyott Jeruzsálembe visszatérnek a lakosok. Ez a gondolat némileg rokon Iz 51,17-tel, ahol a szöveg szerint a megszemélyesített Jeruzsálemet, de nyilván inkább annak csüggedt lakosait akarja felrázni e vigasztaló énekkel. A könyvben meglepő hangulati ellentét található a Jeruzsálemből távozó lakosok, akik gyalog mentek el (6.v.) az ellenség hajtásával, valamint a szent városba visszatérő új lakosok hangulata között, akiket most Isten vezet vissza Jeruzsálembe, amint azt a prófétai látomás jelzi. A szöveg eredeti történeti szituációja szerint a diaszpórában és a fogságban lévő nép vigasztalására született mint Jeremiás próféta könyvének függeléke. A szöveg azért került bele a görög kánonba, és a keresztények is azért fogadták el mint Jeremiás könyvének kiegészítését, mert a vigasztalás gondolatát ragadták meg belőle. Ezt a könyvet a már említett Jeremiás és a Deutero-Izajás próféta szövegeinek összefüggésében értelmezték. A szöveg jól használható a vallási és nemzeti katasztrófát átélt emberek vigasztalására. A 7. versben a hegyek lehordása és a völgyek feltöltése allegorikusan értendő. Nem a természet átalakítására vonatkozik, hanem az emberek és a népek között tornyosuló hegynyi problémák, a hívők és hitetlenek között húzódó szakadékok Isten általi feltöltését érthetjük rajta. Az üdvösség történetében a zsidó nép számtalanszor, az egyház történetében pedig a keresztények igen sokszor éltek át sötét periódusokat, amelyekben a megalázottság élménye nagyon közeli volt. A kilátástalanság jelentősen meghatározta mindkét vallási közösség életét. Isten történelmet irányító akaratát a hívek sem látták. Feltehetően így volt ez a szöveg keletkezésének idején is, amikor – a prófétát leszámítva –, talán senki sem hitt Isten történelmet irányító hatalmában. A prófétai szöveg fennmaradását feltehetően ez a rendkívüliség garantálta. A fogságból visszatérő zsidók felfedezték azt, hogy a próféta még előrelátóbb volt, mint a nép. Sötét korok és egyéni depresszió idején igazán erőt adó gondolatokat hordoz ez a vigasztaló szöveg.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Imák ebben a kategóriában

Dr. Benyik György IGÉZŐKIz 49,3.5–6 „Szolgám vagy, Izrael”Évközi 2. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
16

Iz 49,3.5–6 „Szolgám vagy, Izrael”

S így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet.” Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem: „Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”

Deutero-Izajás könyvében egy prófétai meghívást, elbeszélést olvashatunk. A „szolga” kifejezés a prófétai szövegekben mindig a leghűségesebb Jahve követő csoport valamely tagjára vonatkozik. Itt a különlegesség, hogy a „szolga” szó az „Izrael” szóhoz kapcsolódik, amely a valláshoz hű csoportot, talán Izajás tanítványi körét jelzi. A prófétai meghívásokhoz tartozik a tiltakozás a meghívott részéről. Itt a tiltakozásnak funkciója van: a „belefáradtság” hangsúlyozása, amely a vallási misszió sikertelenségére utal. Erre az elbizonytalanodásra való válasz a „Becses vagyok az Úr szemében” (49,5b) kijelentés. A próféta vagy annak követői most nem a társadalom, hanem az Isten szemével tekintenek saját tevékenységükre, és azonnal felismerik annak szükségességét és értékét is.

A szakasz párbeszédekre épül. A szolga és Jahve párbeszéde nem mindig különíthető el pontosan, de a 6.vers Jahve biztatásának tekinthető, aki Izrael misszióját a világ misszió keretébe állítja be, amellyel Izrael vallási bezárkózása ellen foglal állást.

A fenti Izajás szöveg nagy hatást gyakorolt az újszövetségi szerzőkre. Úgy tűnik Pál ez alapján biztatja a Filippiben élő híveket: „Az életet tápláló tanításhoz ragaszkodjatok” (Fil 2,16). Lukács pedig Simeon szájába (Lk 2,32) adja ezt a próféciát „világosságul a pogányoknak… és dicsőségül népednek Izraelnek”, ezzel Deutero-Izajás szövegét Jézusra alkalmazza. Az ApCsel 1,8 versében arról olvasunk, hogy pünkösd után az ősegyház tagjai magukra értelmezték a fenti szöveget, és feladatuknak tekintették, hogy a pogányok között tanúságot tegyenek Jézusról:

„Tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” Pál piszidiai Antióchiában mondott beszédének is lényeges gondolata (ApCsel 13,47) a „pogányok világosságává teszlek”. Pál személyes meghívásának kulcsmondata lesz ez és a pogány keresztény missziót alátámasztó bibliai érv. A Jel 7,4-ben pedig a választott nép törzseiből sorolja fel szám szerint a megjelölt igazakat.

Alexendriai Kürillosz (412–444) meg volt győződve arról, hogy ebben a próféta az egyházról és annak missziójáról beszélt. Órigenész (184?–254) a prófétai meghívás belső kényszeréről elmélkedik hosszan. Az ókeresztény szövegmagyarázók kedvenc témája az „anyaméhtől való kiválasztás” gondolata. Ennek kapcsán arról elmélkednek, hogy az egész teremtés Isten alkotása, akit mindenki más hűségesen szolgál, tehát az embernek is szolgálnia kell Teremtőjét. Órigenész a „népek világossága” kifejezést magyarázva felhívja a figyelmet, hogy a Jánosevangélium már a kezdetén az Isten által küldött igazi világossággal foglalkozik, amely Jézus Krisztus, aki világosság az egyes embernek és a népeknek is. Ambrus (339–397), bár Jézust a zsidók közül született Megváltónak tartja, megváltásáról azt vallja, hogy föld végső határáig terjed, vagyis minden népre vonatkozik.

Az eredményes vallási misszió soha nem lehet puszta propaganda, hanem elkötelezett emberek tanúságtételére kell, hogy épüljön. Amint Deutero-Izajásnak szembe kellett néznie azzal az ellentmondással, hogy a választott nép nem minden tagját érdekli az üdvösség és Isten parancsa, úgy a keresztény igehirdetőnek is szembe kell néznie azzal az ellentmondással, hogy nem minden megkeresztelt keresztény tekinti feladatának sem a tanúságtételt, sem pedig az elkötelezett evangéliumi életet. Európában a vallási ismeretek, benne a keresztény tanok ismeretének háttérbe szorulásával sokkal erőteljesebben csökken azok száma, akik hajlandóak tanúságot tenni a hitükről. A felületes hitismeret, a még nem megélt hit, a nem elfogadott hit puszta ismeretanyag, vallástudományi információ. A megélt kereszténység hasonló a prófétai meghíváshoz, nem szűkkeblű, hanem természetesen motivált a tanúságtételre. Ahogy a tanúságtevők Izraelben kisebbségben voltak, úgy a keresztény tanúságtevők, a meggyőződéses keresztények a keresztény egyházban is kisebbségben vannak.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐKMt 3,13–17 „Ez az én szeretett Fiam!”Urunk megkeresztelkedése

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
09

Mt 3,13–17 „Ez az én szeretett Fiam!”

Jézus és Keresztelő János nyilvános találkozása a gondolkodó hívő emberben sok kérdést vet fel. Vajon először látták egymást, vagy már korábban is? Jézus miért döntött úgy, hogy megkeresztelkedik Jánosnál, a Jordánban? Mit élt át Jézus és János a keresztelkedés kapcsán?

Amennyiben erre a három kérdésre válaszolni akarunk, akkor alaposan felül kell vizsgálni bibliaolvasó szemléletünket. Vajon ezt a történetet pusztán a történész vagy a teológus szemével kell olvasni? Ez az elbeszélés csupán egy epizód, két ember találkozásának a krónikája, vagy a találkozás jelentőségének teológiai kiértékelése? Akik ezt a kérdést felteszik, gyakorta egymás ellen játsszák ki a történeti és a teológiai szempontokat. A történeti elemzésbe nem fér bele Isteni hangja, a galamb képében leereszkedő Szentlélek, mert nekik így csak szimbolikus jelentőségük lehet. A teológiai szempontú elemzés pedig gyakorta nem foglalkozik a megtörtént esemény történeti hitelével, mert csak a tanítás szimbólumainak megfejtésére koncentrál.

Régi igazság, a felismeréseknek és a gondolatoknak is van történelmi idejük, csak nehezebb bizonyítani. Biztosak lehetünk abban, hogy Keresztelő János és Jézus nem először találkozott egymással. Működésük idejét különbözően írják le az evangélisták, de János tudósítása látszik leginkább történetileg hitelesnek, miszerint Keresztelő János és Jézus nyilvános működésének volt párhuzamos periódusa is, amelyben azonban ennek a találkozásnak kulcsfontosságú szerepe van. János prófétai missziója a kijelentése alapján sajátos jelleget nyer. Különös, hogy sorsszerűen fogalmazzák meg a keresztelkedés tényét, „így töltsünk be minden igazságot” – ez a jézusi válasz, együttműködésre hívja fel a vonakodó Jánost.

Jézus szembesült a messiási eszmének korában elterjedt változataival: király, harcos szabadító, próféta és pap szerepelt az akkori elképzelések mögött. Jézus elfogadja a messiási címet és küldetést, annak minden nehéz feladatával együtt, de nem fogadja a korabeli értelmezését. Jézus a keresztelés kapcsán egy oldalra kerül a bűnösökkel, a megváltó Messiás nem felsőbbrendűségének hangsúlyozásával kezdi meg nyilvános működését, hanem a bűnösökkel érzett szolidaritás kinyilvánításával. Sokak szerint a 17b versben szereplő „ez az én Fiam” kijelentést lehetne úgy is értelmezni, hogy idézet Izajásból, ahol „ez az én szolgám” szerepel. Az Iz 42-ben olvasható „szolga” (ebed) szót a keresztény igehirdetés „Fiú”-ra (paisz) változtatta, hogy kiemelje Jézus sajátságos viszonyát az Atyával.

Jézus először néz szembe sorsával, és először sejlik fel Keresztelő János előtt a kortárs próféta igazi énje. János evangéliumából tudjuk, ezzel Keresztelőben nem zárult le a dilemma, vajon Jézus-e az eljövendő Messiás, hiszen még halála előtt is ezt tudakolja a tanítványaiból kiválasztott követeken keresztül. „Te vagy-e az eljövendő?” – firtatják a küldöttei. Nehéz volt elképzelni, hogy Jézus a megváltást úgy gondolta el, hogy kézen fogja a bűnös embert, és vele teljes szolidaritást vállalva, kivezeti a bűnből.

Jézus ezt a megbotránkoztató módszert választotta, nem Jánossal, nem kortársaival, nem a főpapokból alakult bírósággal egyetértésben, hanem az Atyával egyetértésben, hogy megmutassa: Isten legerősebb érzése az ember, a bűnös iránt a szeretet, pontosabban a megváltó szeretet. Ezt pedig meg kellett mutatnia, hogy első lehessen a bűnösök közül, aki az elveszetteket visszavezeti az Atyához.

Azóta is a legnagyobb tragédiát csak azok tudják átélni, akik szeretnek, vagy akik szeretetükkel Istenhez akarnak visszavezetni valakit, valakiket. Isten szeretetének drámája folytatódik az Egyházban, s ez teszi teljessé művét.

Alámerített imája

Köszönöm, Uram, hogy sorsközösséget vállaltál velem azzal, hogy közénk, a bűnösök közé álltál. Köszönöm, hogy velem együtt ott voltál a Jordánban, s mindig ott vagy, amikor megtisztulásra van szükségem. Mint szenvedő Szolga az én szenvedéseimben is jelen vagy, mert kinyilvánítottad, hogy egy utat akarsz járni velem. Hálát adok neked, hogy mindennap tanítasz arra, hogy az Atya akaratát cselekedjem, amint te is szüntelen azt kerested. Ez ad erőt ahhoz, hogy felismerjem: a te szeretett gyermeked vagyok. Szentlelked világosítson meg, hogy el tudjam fogadni ezt az általad felkínált szeretetet, és továbbadhassam embertársaimnak. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik GyörgyIGÉZŐKVízkereszt Mt 2,1–12 A napkeleti bölcsek

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
06

A Bibliában mágusok szerepelnek, akiket Hérodotosz a tíz méd törzs egyikének tart (Hist. 1,101 sköv.). A törzsbe, nem annyira a születéssel, hanem inkább tanulással lehetett bejutni. II. Kambüzez lázadásukat hatalmas vérontással verte le, I. Dariosz viszont megerősítette hatalmukat, és uralkodása alatt visszaszerezték befolyásukat a papi rendre. A négy alapelemet tisztelték: a földet, a vizet, a levegőt és a tüzet. Foglalkoztak csillagjóslással, álomfejtéssel és titkos tudományokkal. A Bibliában ilyen tágabb értelemben említik őket. Jeruzsálem elfoglalásában részt vett a babiloni főmágus, Nergal. Sőt azt is jó tudnunk, hogy Dánielt és társait Nabukodonozor parancsára mágusoknak akarták kiképezni. A király az álomfejtés után – a könyv tudósítása szerint – babiloni főmágussá teszi Dánielt. Az evangélium a keletről érkező látogatókat, Jézus születésének tanúit is mágusoknak nevezi. Mindmáig nem tudjuk, hogy a szót szűkebb vagy tágabb értelemben használta-e az evangélium, azaz perzsa papoknak kell-e őket tekinteni, vagy sem. A magukkal hozott szimbolikus ajándékokból (arany, tömjén, mirha) arra következtethetünk, hogy keletiek voltak. Az arany a gazdagság jelképe, királyi ajándék. A tömjén, amely héberül „libana” (Libanon innen kapta a nevét), és DélnyugatÁzsiában élő boswellia-fa megkérgesedett nedvéből készült. Az ószövetségi illatáldozat anyaga ez a szemcsés halványsárga és vöröses, egy kevés illóolajat is tartalmazó anyag, mely parázson elégetve igen kellemes illatot áraszt. Izraelben mindig importárunak számított, Sábából szállították, Sába királynőjének országából, és a papi áldozat szimbolikus ajándéka volt. A mirha gyanta szintén kellemes illatú, a terebint fa bevagdosása által nyerték, olívaolajjal vegyítve drága illatszert készítettek belőle, a férfiak is használták. Fekhelyet és gyaloghintót is illatosították vele. Borhoz keverve kábító hatású. Jézus holttestét tömjén és áloé keverékével kenték meg.

A napkeleti mágusokat – illetve más fordításban a bölcseket – a legkorábbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként festették meg, később viszont királyként. Valószínűleg a 72. zsoltár 10. verse, illetve Izajás 66. fejezetének 6. verse alapján. Csak az ajándékok számából lehet következtetni arra, hogy hányan lehettek, és csak a 6. századtól említik a nevüket: Gáspár, Melkolm, vagyis magyarosan Menyhért, valamint Boldizsár. A kitűnő angol bencés exegéta, Beda Venerabilis jelképesen Európa, Ázsia és Afrika képviselőit látta bennük. Történetüket a Jakab proto-evangéliumnak nevezett, és sohasem kanonizált írás még tovább színezi, de a mágusok története lényegében megfelel a bibliai változatnak. A 12. században a keresztes háborúk alatt, a bölcseknek tulajdonított néhány relikviát Kölnbe vitték, és ott tisztelik őket.

Jézus születésének történetét Máté evangélista a tanúságok fényében írta meg. Egyrészt Jézus születésével kapcsolatban az akkor szokásos tekintélyt, a korábbi írásokat faggatta. Ezért a gyermekségtörténetben szinte minden messiási helyet számba vesz, de ennél még tovább megy: megemlíti a pogány tanúkat is a titkos tudományokat művelő mágusok személyében. Az ő valóságos vagy szimbolikus alakjukon keresztül a pogányok hódolnak a megszületett gyermek előtt. Több ez, mint egyszerűen egy gyermek születésének a leírása, inkább egy győztes király titkos érkezésének szimbólumokkal megtűzdelt története. A görög epiphania, azaz a „győztes király megjelenése” kifejezésből ered a mai ünnep, a „vízkereszt” hivatalos neve, vagyis „az Úr megjelenése”. A bibliai szerző minden tudóst és hívőt odagyűjtött a gyermek Jézus jászolához. Csak a mi tudományunkat nem tehette oda, mert nem ismert bennünket. Csak az ismerte, illetve ismeri gondolatainkat, aki fogadta a pásztorok és mágusok hívő hódolatát.

A Háromkirályok imája

Urunk, hálát adunk neked, hogy napról napra fényedet, csillagodat mutatod nekünk. Köszönjük, hogy vezetsz minket életünk útján; vezetsz, mégpedig magad és embertársaink felé. Sokszor elveszítjük szemünk elől ezt a csillagot – elhomályosítják az élet útvesztői, saját gyengeségeink vagy a világ kuszasága. Viszont ez az aprócska Fény, te magad, tanítasz is minket. Arra oktatsz, hogy a környezetünket uraló önzés ellenére bátran adjunk, ajándékozzunk abból, amink van. Se többet, se kevesebbet, de amik vagyunk, azt teljesen. Taníts minket arra, hogyha adunk, akkor kapunk igazán, hogy nem szegényebbek, hanem általad gazdagabbak leszünk, ha odaajándékozzuk magunkat. Nyisd meg szemünket, hogy észrevegyük azokat a testvéreinket, akik a mi adományainkra várnak: figyelmünkre, jelenlétünkre, időnkre, energiánkra. Urunk! Adj bátorságot, hogy rálépjünk az ajándékozó szeretet útjára! Adj bölcsességet, hogy felismerjük: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35b). Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐKJn 1,1–18 Jézus-himnuszKarácsony utáni 2. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
05

Kinek a fejében született meg a János-evangélium elején a Prológus néven szereplő himnusz? A kézenfekvő válasz lenne, hogy János evangélista fejében, aki az evangéliumot írta. Túl azon, hogy János kezünkben tartott evangéliumának a szerzői kérdése igen bonyolult probléma, ez a látszólag egyszerű válasz azért is nehezen elfogadható, mert miért kezdte volna az evangélista művét egy ilyen nehezen érthető himnusszal? Ha mégis ezt tette, akkor a könyv többi részét miért nem írta himnikus formában? Egyáltalán milyen műfajnak tekintsük ezt a tizennyolc verset? A kérdés nemcsak erre a szövegre vonatkozik, hanem az Újszövetség egyéb himnuszaira az evangéliumokban és az apostoli levelekben (például a Szeretethimnusz az 1Kor 13). Jézusról himnuszt találhatunk még a zsidó levélben (5,5–10), a filippi levélben (2,6–11) és a kolosszei levélben (1,15–20). Az utóbbiak jelzik, az őskeresztény himnuszköltészet közösségi és liturgikus eredetű. Azt a célt szolgálja, hogy a közösség a liturgia keretében Jézusról adott szempontból emlékezzék meg. Gondolatai távolabbról bekapcsolódnak a hellenista zsinagógaköltészet vonalába, amely mindig Isten műveit dicsőítette a világban és a történelemben.

Ezek alapján tehát könnyen elképzelhetőnek tarthatjuk, hogy János a saját közösségében található keresztény himnuszt használt fel arra, hogy evangéliuma elejére helyezze, azért, hogy a drámai prológusnak része legyen. Költői ritmikus lüktetése és a közösségben már ismertsége alkalmas volt arra, hogy ne a szinoptikus evangéliumok modorában adja elő Jézus földi születését, ne angyalokkal és más mennyei hírnökökkel figyelmeztessen a földi történet isteni üzenetére, hanem mindjárt az evangélium elején Jézus Krisztus isteni eredetének történetét adja elő.

Minden himnusz – és közöttük kiemelkedő helyen János prológusa – az őskeresztény egyház teológiai csúcsteljesítménye, amely Jézusról és az Isten műveiről felismert gondolatokat, esztétikailag csiszolt formában adja elő, és alkalmas arra, hogy a közösségben a liturgiát díszítő hitvallássá váljon. Ez volt a „térdeplő teológia” kezdete az ősegyházban: a teológiai eszmefuttatás Isten-dicsőítésbe tor-

43 kollt, a himnusz kifejezően fogalmazza meg az ősegyház Istenről való beszédének és Jézus Krisztus értelmezésének esztétikai kereteit. Az ősegyház hívője nem saját gondolataival akarta meglepni a közösséget, hanem hite kifejezésének legszebb formáit tette közkinccsé a közösség számára. Nem logikai rendbe szedett bölcselkedő beszédet fogalmazott meg, melyet a hellenizmus korában minden piacon lehetett hallani, hanem olyat, amely az egyén és a közösség lelkét Istenhez emeli. Nem csupán az észhez, hanem a szívhez is szóltak ezek a szövegek. Az a belső kényszer hozta őket létre, amely rokon a próféták történelem filozófiájával, ugyanis a történelemből csak azokat az eseményeket emeli ki, amelyekben megmutatkozik az Isten.

Az Újszövetségben Isten népének azok a kiemelt szószólói, akik Jézus művét hozzá tudják kapcsolni ehhez a világ teremtésétől kezdődő kinyilatkoztatási folyamathoz. Vagyis az a közösség, amely elkülönült szociológiai társadalmi értelemben a zsinagóga által összegyűlt vallási csoporttól, versenyre kelt vele, és annak Isten dicsőítő művét akarta folytatni. János – aki lelkileg mélyebben kötődik a zsidósághoz, mint Máté vagy más szinoptikus, beleszámítva a hellenista írót, Lukácsot is – az ószövetségi írások lelkét alkotó himnikus zsoltárokkal kel versenyre Jézus művének megfogalmazásában.

Isten bölcsességének művét fogalmazza meg, a megfeszített Krisztust, aki „a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság” (1Kor 1,23). János művében, evangéliumában nem botrány, hanem az isteni dráma része. Ennek a drámának bevezetése, foglalata és összegzése, nyitánya az említett prológus, mely bennünket az élet és történelmünk sajátos szemléletére oktat. Az egyházat építő, Istent dicsőítő ősegyház tagjai e himnusszal iratkoztak be az egyház építőinek és a hit hőseinek iskolájába.

A tanúságot tevő Keresztelő János imája
 
Köszönöm, Uram, hogy kegyelmedből rólad teszek tanúságot. Hittel megvallom, és hirdetem, hogy Jézus az Isten Fia. Ő az, aki elveszi a világ bűneit.
Köszönöm, hogy azt akartad, hogy megszülessek, és hogy szükséged van rám, Uram!
Hálás vagyok, hogy nekem is, mint minden embernek, küldetést adtál, amely hozzád köt egy életen át.
Boldoggá tesz, hogy küldetésemmel része vagyok szüntelen megváltói tevékenységednek.
Neked nincs múlt, sem jövő, csak állandó jelen.
Bűnbánatra szólító szavammal minden korban szolgálhatlak, mert az embernek minden időben szüksége van a megtérésre.
Hiszen a te szereteted is szüntelenül hívja az embert egy szebb, teljesebb életre, s Atyád boldog hajlékába. Amen.
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐKLk 2,16–21 „Az első hívő”Szűz Mária istenanyaságának ünnepe

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
01

A mai történet a pásztorok látogatásával kezdődik, és névadással ér végett (21. v.). A történetben valósággá válik az angyali prófécia, amikor Jézus azt a nevet kapja, amelyet az angyal mondott Máriának (21b).

A történet ugyan természetesen Jézus központú, de a főszereplői Mária és József. Az ismeretlen kis város messiási jelentőségű hellyé válik nemcsak az ószövetségi próféciák fényében, hanem mert a pásztorok szétkürtölik az angyali üzenetet. Nem a próféciát, hanem amit hallottak, és méginkább, amit láttak (17. v.). Sőt a pletykájuk nyomán országos méretű csodálkozás kezd kibontakozni. Mindezek a tények hozzátartoznak azokhoz az eseményekhez, amelyek jelentőségén Máriának el kell gondolkodnia. (A 19. vers kulcsfontosságú mariológiai szempontból.) Amikor világra hozta Jézust, mit tudott a gyermek jövőjéről? Különleges információi az Angyali üdvözletre vezethetők vissza (1,30–32). Mária titka ez az üzenet volt, mely a gyermek foganásáról és szüléséről előre értesítette, sőt a jövőjéről is közölt Mária számára nem éppen érthető dolgokat. Az üdvözletben használt kifejezések számunkra megszokottak, de a gyermek születése előtt hallani, hogy a „Magasságbeli fia”, vagy hogy „Dávid trónját birtokolja”, és azt a kijelentést, hogy „uralmának nem lesz vége” – mindent egy egyszerű asszonynak elég nehéz feldolgozni. Mivel a kifejezések inkább beleillenek az újszövetségi teológiába, talán még azt is megkérdezhetjük, hogy tartalmilag vagy szó szerint idézi-e Lukács ezeket a szövegeket. Lukács forrása valószínűleg Jézus anyja vagy szűkebb családi környezete, az átadás időpontja pedig Jézus felnőttkora, esetleg halála és feltámadása utáni időszak. Lukács tehát Mária élményéről akkor értesülhetett, amikor azt már a Szent Szűz jobban értette, mint amikor kapta. A mostani szöveg – „emlékezetébe véste szavaikat és szívében gyakran elgondolkodott rajtuk” (19. v.) – csak azt igazolja, hogy Mária a kinyilatkoztatás teljességét nem azonnal, egyetlen pillanat alatt, az Angyali üdvözlet idején értette meg, hanem ez a szokatlan üzenet végigkísérte életét. Valójában Jézus működése és megváltó ténykedése közben világosodott meg számára.

Mária életében Jézus megszületésével és a nyilvánosság elé lépésével új élet kezdődött. Az eseményeket csak a kétes értékű, mély pszichológiai exegézis segítségével lehetne végiggondolni. A Jézusról szóló minden történet kapcsán azt kellene elemezni, hogy a tömeg, a tanítványok, a gyógyítások szereplői, a farizeusok és nem utolsósorban Mária, hogyan értelmezték az eseményeket. Biztos, hogy Jézus nyilvános működése alatt a történet más gondolatokat ébresztett Máriában, mint Jézus hallgatóságában. A II. Vatikáni Zsinaton ezt ismerték fel a zsinati atyák, amikor Máriát az első hívőnek nevezték. Ő nem hagyta el gyermekét és misszióját akkor sem, amikor még a főapostol Péter is elfutott, és azt is letagadta, hogy valaha ismerte a Mestert. Mária lelki kapcsolata gyermekével sohasem szakadt meg. Ennek garanciája nem a testi anyaság empátiás képessége (mely minden édesanyát arra tesz képessé, hogy jobban megértse gyermekét, és bele tudja élni magát az ő lelkiállapotába), hanem Jézus jövendő missziójáról kapott előzetes kinyilatkoztatás töretlen hívő őrzése. Az biztos, hogy Mária Jézust nem úgy féltette, mint egy anya a sok ezer közül, akinek Józsue nevű gyermeke volt. Mária Jézus isteni missziójáért aggódott, és nem a földi karrierjéért. Sem a benne fogant és általa szült életet, sem a miatta kapott kinyilatkoztatást nem akarta elveszíteni. Csak ez a kettő avatta az ő életét küldetéssé, adott egészen egyedi értelmet és egyedülálló pozíciót biztosított abban a közösségben, amely csak Jézus feltámadása után jött létre. A Mária-tisztelet nem a katolikusprotestáns dogmatikai viták idején alakult ki, hanem már jelen van Lukács evangéliumában, az ősegyház teológiai megértésének terméke. Lukács ezért Máriát nem Jézus elmaradhatatlan kedves közeli rokonaként mutatja be, hanem mint olyan személyt, aki tudja, őrzi és segíti Jézus isteni küldetésének titkát. Az első hívővel, Máriával való azonosulásunk tehát nem érzelmi azonosulás egy első gyermekes kismamával, hanem az Egyház első igaz, tevékeny hívőjével.

A hazatérő pásztorok imája
Megváltó Istenünk! Eddig éltük saját kis életünk mint férjek, apák és pásztorok. Soha semmi igazán különös nem történt velünk. Semmi rendkívüli vagy kiszámíthatatlan nem bontotta meg hétköznapjaink megszokottságát – semmi természetfölötti, semmi csoda.
Álmodni sem mertünk angyalokról és Megváltóról, annyira lefoglalt saját korlátolt, kis életünk.
Fogadd el, Urunk, az egyszerű ember tiszta, határtalan háláját! Köszönjük, hogy meghívtál minket is, hogy boldogságodban osztozzunk.
Felfoghatatlan ez a megtisztelő, alázatos szeretet, amellyel hozzánk, bűnös emberekhez fordulsz.
Örömöt, reményt, fényt hoztál üres, bűnös életünkbe, önzetlen, tiszta szereteted által.
Új életre keltetted az embert! Hála és dicsőség neked, Istenünk! Amen.
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Benyik György IGÉZŐKMt 2,13–15 Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját…Szent Család vasárnapja

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
29

Az Egyiptomba menekülés története angyali szózattal kezdődik, amely arra indítja Józsefet, hogy a családjával Egyiptomba meneküljön. A történet a 15. versben fejeződik be Ozeás próféta jövendölésével: „Egyiptomból hívtam meg a fiamat!” (Oz 11,1). Máté, aki a zsidó olvasóközönségnek szánta az evangéliumát, nagy figyelmet szentelt az ószövetségi idézeteknek. Ennek oka, hogy olvasói számára tekintélyek a próféták. S ha ki tudja mutatni, hogy azok jövendölései szerint alakul Jézus története, akkor az emberek levonják a következtetést, Jézus a Messiás. Az epizódot megelőzi a három napkeleti bölcs – más változatban király – látogatása (1–12. v.), követi a betlehemi gyermekgyilkosság története (16–19), majd folytatódik az elbeszélés az Egyiptomból való hazatéréssel (19–23. v.). Mindegyik elbeszélésben a zárómegjegyzés valamilyen prófétai idézetre utal.

Máté éppen úgy, mint Lukács, Jézus földi működése után írta meg a gyermekségtörténet epizódjait, népi gyűjtésből merítve az elbeszélések anyagát. Harminc-negyven évvel Jézus feltámadása után a Megváltó gyermekkora folklorizálódott, de a legfontosabb események nem homályosultak el. A Szent Család egyiptomi tartózkodását az apokrif irodalom sok epizódban részletesen meséli el. Ezeket a legendás epizódokat az Egyiptomban, a kopt keresztény szentélyek környékén őrizték. Érdekes, hogy ezeket a részleteket vagy nem ismerte, vagy nem idézte Máté. Neki annyi elegendő, hogy Jézus nyilvános működése előtt bemutassa az olvasónak a nyilvánvaló messiás királyt, akiről a próféták jövendöltek.

Már Jeromos arra panaszkodott, hogy a keresztény olvasók gyakran összetévesztik azt a Heródest, aki a gyermek Jézust üldözte, a Jézus perében szereplő Heródessel, aki az előbbinek a fia volt. Már Krizosztomosz és Jeromos szerint minden politikai és vallási vezető egyetértett abban, hogy a gyermek Jézust meg kell ölni. Beda Venerabilis a Szent Család üldözésében az egyházüldözés előképét látja: az üldözés mindig elmúlik, az Egyház azt túléli, és újra megtalálja békéjét.

A Szent Család üldözése amiatt következett be, mert a születendő gyermekhez isteni ígéretek társultak, amelyekről úgy érezte

37 Heródes, hogy veszélyezteti az ő hatalmát. Nagy Heródes hatalma ugyanis jogi szempontból igencsak kérdéses volt a zsidóság körében. Nem zsidó származású királyként, nehezen tölthette be jogosan a választott nép karizmatikus királyának a szerepét, aki kész tiszteletben tartani az isteni parancsokat is. Hatalmának isteni igazolása hiányzott. Nagy Heródes országlását csak a római császár hatalmi igénye alapozta meg. Jézus és a Szent Család soha nem dédelgetett politikai ambíciókat, de Heródes istentelen uralmát igazságtalannak tartotta.

Ma már a politikusok Európában nem törekszenek „isteni igazolás”-ra. A közvélemény-kutatásokban mérhető támogatottságra figyelnek csupán, és isteni helyett emberi ígéretekkel játszadoznak, hogy alattvalói támogatását megszerezzék hatalmi terveikhez. Az egyén véleménye, a család véleménye valójában nem számít, legfeljebb akkor, ha az népszerűbb lehet a vezető akaratánál vagy programjánál. A zsidó családok az ókorban nagyon szoros személyi, vallási és világnézeti kötődést adtak tovább. A család a hit bástyája volt, manapság azonban megszűnt ez a hatalomtól függetlenedni képes emberi autonómia. Sőt nem csupán a szentségre törekvés, hanem az összetartás is kihalt a családokban sok helyen. A megélhetés gondja oly erős, a túlélés olyan gyötrelmes parancs, hogy a szülők, majd a gyermekek könnyen feladják világnézetüket, vallásukat. A bibliai történetben viszont a családot éppen az üldözés erősíti meg az összetartásban. Az egyiptomi emigráció nem csökkenti, hanem növeli bennük a hitet. Nem hogy olvassák a prófétákat, hanem elkötelezettségükkel együtt élnek. Ezért a Szent Család nem pusztán gazdasági egység, hanem a hit egysége is. Ezért a Szent Család üldözése a későbbi hívek számára az Egyház üldözésének előképe, és összetartozása is az egyház és a hívek összetartozásának példája.

József imája Egyiptomban
Tudom, Uram, hogy az útjaid kifürkészhetetlenek, de sosem gondoltam, hogy mindez velem fog történni: egy idegen országban kell élnem, távol az otthonomtól, távol Izraeltől.
Sokáig nehéz és szokatlan volt. Hiányoztak a szent helyek, ahol dicsőíthetlek, Istenem!
De már megértettem, hogy bárhová sodor az élet; Te velem leszel. Neked az egész világ az otthonod, és én mindenhol megtalállak. Hálát adok a felismerésért, hogy téged minden szépben megláthatlak, s ott vagy minden ember lelkében.
Csodálatos érzés, hogy sosem vagyok egyedül.
Tudom, az én helyzetem különleges: az Isten Fiát nevelhetem, láthatom felnőni, kísérhetem életének egy részén.
Itt van az Isten a szemem előtt, pedig őt keresem.
Hálát adok, Istenem, Fiadért: Jézusért! Mert szeretetből eljött hozzánk, emberekhez, és itt is marad köztünk, hogy mindenki számára jelen legyen, Minden időben. Amen.
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Promoted products

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."