FélixatyaUrunk megkeresztelkedése

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
11

Bevezetés

A karácsonyi időt lezáró ünnep eseménye, Jézus megkeresztelkedése, már harminc évvel későbbre tehető, mint az az éjszaka, időszámításunk kezdete, amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben. A harminc évről senki nem vezetett naplót. Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy Jézus felnőtt, Isten és emberek előtt kedvességben. Ács lett Názáretben, és bérmunkásként kereste kenyerét.

Harmincéves korában aztán elhagyta Názáretet. A Jordán folyóhoz ment, ahol megkeresztelkedett.

Jézus megkeresztelkedéséről hallva, gondoljunk a mi megkereszteltetésünkre is. És arra, hogyan is teljesítjük mi az ebből fakadó kötelességeinket.

 

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Te sorsközösséget vállaltál velünk, amikor beálltál a megkeresztelkedők közé. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Te magadra vetted bűneinket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te megszabadítasz bűneinktől. Uram, irgalmazz!

 

Evangélium után

A minap kérdezte tőlem egy hívő, hogy hogyan lehetséges az, hogy Keresztelő Szent János már Jézus kereszthalála előtt keresztelt?

A kereszthalál és a keresztelés összekapcsolásából adódik a probléma. De nagyon megtévesztőek azok a képzőművészeti alkotások is, amelyek Jézus megkeresztelését nem valósághűen ábrázolják. A keresztelés ugyanis nem úgy történt, hogy a keresztséget kérő beállt a vízbe, és előre hajtott fejére vizet öntöttek. Hanem úgy, hogy beállt az illető a vízbe, és a keresztelő segítségével teljesen alámerült a vízbe, majd kiemelkedett abból.

Ez volt a keresztség formája a középkor végéig. Ennek emlékei a szép keresztelő kápolnák, baptisztériumok. De a nagy pestis járványok idején az alámerüléssel egymást is megfertőzhették az emberek. Ezért, egészségügyi szempontok miatt, megszüntette az Egyház ezt a gyakorlatot, s bevezette helyette a keresztelendő fejének a keresztelő kút fölötti leöntését.

A problémát okozó keresztség szó megértése, az előbbieket figyelembe véve könnyebbé válik. A görög eredetije a baptizmusz szó. Ez pedig a baptizo szóból származik, amelynek jelentése, bemerít, teljesen víz alá merít, úgy hogy a víz összezáródjon felette. Ennek a szimbolikus jelentése az, hogy a bűneit megbánó ember az alámerüléskor megszabadul a bűneitől, megtisztul, meghal a bűnnek, és kiemelkedésekor pedig új, krisztusi életre támad.

(Jézus megkeresztelkedésének ünnepe saját keresztségünk titkára irányítja figyelmünket és felszítja bennünk a legszentebb ajándékot, melyet Istentől kaptunk, a Szentlélek jelenlétét és munkálkodását bensőnkben. A keresztség, az alámerülés, a lemosdás jól kifejezi azt a belső igényt, amely a tisztaság után vágyakozó ember lelkéből fakad.)

Maga a keresztség szó, de a kereszt szavunk sem, a bitófa szóból származnak, hanem mindkettő a görög Chrisztoszból, illetve a chrisztia-noszból. E szavak jelentése Fölkent, illetve krisztusi, krisztushívő. A nyelv, alakulása, változása során, ezekből a Krisztust, mint szógyököt tartalmazó szavakból lettek nyelvünkben a keresztény, keresztség, kereszt. szavak Röviden, a keresztség, kereszténnyé, krisztusivá válást jelent.

De térjünk vissza a mai evangéliumi szakaszban hallottakhoz. Ezek szerint Jézus, nyilvános működésének kezdetén, beáll a bűnösök sorába. Megkeresztelkedik a Jordán folyó vizében.

Az evangéliumot hallók lelkében felvetődhet a kérdés Miért keresztelkedett meg Jézus? Miért vetette alá magát a bűnbánati keresztségnek, jóllehet bátran föltehette a kérdést ellenfeleinek: Ki vádolhat engem közületek a bűnről? Ahol ugyanis nincs bűn, nincs szükség bűnbánatra sem.

Igaz, hogy Isten titkait, tetteinek rugóit nem lehet emberi ésszel kifürkészni, de talán nem tévedünk, ha az iménti kérdésre ezt válaszoljuk: Jézus azért lépett a Jordán folyó vizébe, hogy sorsközösséget, szolidaritást vállaljon az emberiséggel.

A harmincesztendős Jézus ünnepélyesen belép a bűnös emberiség családjába. Teszi ezt azért, hogy mennyei Atyánk még nagyobb szeretettel nézhessen azokra a teremtményeire, akik Isten Fiát mondhatják testvérüknek. De azért is, hogy ezzel a tettével is példát adjon nemcsak a bűnbánat, a megkeresztelkedés szükségességére, hanem a sorsközösség vállalására is,

Kik szoktak sorsközösséget vállalni másokkal? Azok, akik magasan az átlag, s tömegember fölött állnak. És kikkel szoktak ezek a tömegember fölött álló emberek sorsközösséget vállalni? Azokkal, akikkel nem törődnek. Azokkal, akiket a társadalom nagy része egyszerűen leír, a velük való törődést nem tekinti feladatuknak. Azokkal, akik önerejükből felemelkedni nem tudnak, azokkal, akik magukra hagyatva csak egyre mélyebbre süllyednek, az úgynevezett mély szegénységbe.

Túlontúl sokan vannak olyanok, akik igénylik a velük való szolidaritást, azt, hogy közéjük álljon valaki, aki akar és tud is segíteni.

Kik ők? Azok, akik ma is meghallják Isten szavát és meg is tartják azokat

Legyünk hát, miként az emberiséggel sorsközösséget vállaló Jézus, mi is ember-testvéreinkkel szolidaritást vállalók, sorsunkon változtatni tudó testvérei egymásnak!

Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Imák ebben a kategóriában

FélixatyaÉvközi 2. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
18

Bevezetés

A mai évközi 2. vasárnap evangéliumában Keresztelő ajkáról halljuk majd e szavakat: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.

A bűn mocsarában élő Testvéreim, hiszünk mi még az Úr Jézus bűnbocsátó hatalmában? Van e még egyáltalán valami, amit bűnnek tartunk e világban? És a saját életünkben? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket!

Kirie litánia

Urunk Jézus, Te vagy a gyengék erősítője. Uram irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy az elveszettek megmentője. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy a bűnösök üdvözítője. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A mai ember fülében idegenül hangzik a bibliai kifejezés: Isten báránya! Aki elveszi a világ bűneit." Különösnek találjuk, hogy az Isten Fiát báránynak nevezzük. Ennek megértéséhez, helyes értékeléséhez tudnunk kell, hogy az ószövetségi Izraelben a leölt bárányok jelentették azt az áldozati ajándékot, amit engesztelésül ajánlottak fel Istennek.

Amikor tehát Keresztelő Szent János Isten Bárányának nevezi Jézust, ezzel igen lényeges hitigazságot mond ki. Azt, tudni illik, hogy Jézusnak, és csak neki van bűnöket törlő, poklot záró és mennyországot nyitó hatalma.

Őszintén bevallom, hogy ez a megszólítás egymással ütköző gondolatokat ébreszt bennem. Mert miről is van szó?

Ha magamba nézek, ha képzeletemmel végigfutok életemen, mindig a vádlottak padjára ültet lelkiismeretemBennem is küzdött és küzd ma is egymással a jó és rossz, az erény és a bűn, és nem mondhatom, hogy bennem mindig a jó győzedelmeskedett és győzedelmeskedik a rossz fölött. De gondolom, hogy ezzel nemcsak én vagyok így, hanem a beszédemet hallgató testvérek is, és hasonlókat fogalmaznak meg önmagukkal kapcsolatban. Igaz ehhez bizonyos alázat és helyes önismeret szükséges.

A rosszat, a bűnt, és annak szomorú következményeit nemcsak magunkban tapasztaljuk, hanem sokkalta inkább másokban, sokkalta inkább környezetünkben.

Mennyi testi-lelki nyomorúság forrása az emberi gonoszság, a bűn növekvő, szennyes árja, a bűnös szenvedélyek pusztító örvénye! Gondoljunk csak a kegyetlen zsarnokokra, akik kezéhez milliók, százmilliók vére tapad. Gondoljunk csak azokra a népek sorsát irányító, a világ és régiók békéjéért felelős vezetőkre, akik hadüzenet nélküli háborút folytatnak.

Gondoljunk a szörnyű merényletek kiagyalóira és végre-hajtóira! Gondoljunk a hidegvérű gyilkosokra, akik gátlás nélkül oltják ki az emberi életeket. Gondoljunk a fehérgalléros bűnözőkre, a tulajdon elleni bűnökre, a mindennapos lopásokra, rablásokra.

Ma is a bűn mocsarában fetreng a világ, és semmi jel sem mutat arra, hogy életünk a kereszt irányába fordulna.

Mindezt azért említem, mert itt kezdődik sokak nehézsége, amely Keresztelő János szavai nyomán ellentmondást ébreszt.

Ha Jézus azért jött a földre, hogy elvegye bűneinket, miért élünk itt és most a bűn egyre növekvő vízözönében? Miért nem jött el "Noé bárkája, mely egy új világot zár magába?" Lehet, hogy oktalanságot mondok, de megkérdezem: miért ontotta vérét akkor Jézus? Ha ez nem volt elegendő ahhoz, hogy egy bűnmentes világot teremtsen. Vajon a modern erkölcsi Bábelben nem kell-e kudarcnak minősítenünk Jézus megváltó halálát? Mennyivel szebb, megváltottabb lenne életünk, ha nem kellene félnünk egyház és nemzetellenes erők térnyerésétől, újabb egyházüldözéstől. Ha nem kellene félnünk robbantásos merényletektől fegyveres rablásoktól, lakásunkat feltörő betörőktől és megannyi más erőszakos bűncselekménytől.

Ha most megkérdeznénk Jézust, vajon mit válaszolna felvetett nehézségeinkre, kételyeinkre?

Valami ehhez hasonlót: Egyet-értek veletek abban, hogy sokkal szebb lenne az emberiség, s nemzetetek élete, ha a bűn sötétsége helyett a jóság, a szeretet ragyogna kéklő égboltján. Sokkal békésebb lenne életünk, ha nem ropognának fegyverek, nem robbannának bombák sehol e világban, ha próféták több ezeréves álma, jövendölése valóra válna, és a gyilkos fegyverekből ekevasat kovácsolnának.

De a mennyei Atya szabadnak, szabadakarattal rendelkező lénynek teremtette az embert. Nem akarta, hogy az ember is ösztönös lény legyen. Nem akarta és nem akarja, hogy az emberek nélkülözzék a jó és rossz, az erény és bűn közötti választás szabadságát. Azt akarta, hogy a jóért való küzdelem, a rossz feletti győzelem révén valósítsuk meg az ő akaratát, a testvériség világát itt a földön.

Az Úr Jézus megváltó halálával csak a lehetőségét akarta megteremteni ahhoz, hogy fogyatkozzék a bűn és gyarapodjék a szeretet.

Sokan nem élnek a Jézus által adott nagyszerű lehetőséggel. Önmegtagadás, akarati erőfeszítés, kegyelmi segítés nélkül nincs igazi erkölcsi felemelkedés. Amíg az emberek elvetik a szeretet parancsát, s nem hajlandók eddigi életükön változtatni, nem hajlandók bűnbánatot tartani, addig marad ez a mai állapot.

Jézus csak azok számára lesz "Isten Báránya" aki elveszi bűneiket, akik Hozzá fordulnak őszinte szívvel. S őszinte alázattal, őszinte bűnbánattal maguk kérik, hogy vegye el bűneiket. És ha egyre többen lesznek ilyenek e hazában, akkor egyre tisztább, szebb és boldogabb lesz saját, s nemzetünk élete is.

Ámen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaVízkereszt

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
06

Bevezetés.

Ma, Vízkereszt ünnepén újból Jézus születése áll érdeklődésünk középpontjában. De egészen más szemszögből, mint Karácsonykor. Ismét karácsonyi örömünnepet ülünk, de most főleg arra emlékezünk, hogy Jézus születése a betlehemi pásztorok érdeklődésén túl még a nagyvilág figyelmét is felkeltette. Ezt szemlélteti a napkeleti bölcsek története a mai evangéliumban. Ők messzi tájakról jöttek Betlehembe és az egész Világ összes nemzeteinek képviseletében, hogy kifejezzék hódolatukat a zsidóként született Messiás előtt.

Amit a pásztorok hazájuk kép-viseletében tettek, azt teszik most a bölcsek a nemzetek nevében.

Hogy a napkeleti bölcsekhez hasonlóan mi is tiszta szívvel borulhassunk le a Messiás előtt, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Akiben beteljesedtek a jövendölések és ígéretek: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Akiben Isten kiárasztotta irgalmát az egész emberiségre: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Aki a Benned hívőknek megadod, hogy meglássák Istent: Uram, irgalmazz!

 

Evangélium után.

A napkeleti bölcsek története mindig élénken foglalkoztatta a hívő emberek képzeletét. Annak ellenére, hogy az evangélium. nem említi számukat és nevüket, a hívő világ mégis tudni véli, hogy hárman voltak - a háromféle ajándékból következtetve erre - és a középkor óta azt is tudni véli, hogy Gáspár, Menyhért és Boldizsár volt a nevük. Az is valószínű, hogy nem királyok, hanem tudósok voltak, akik arról a vidékről - Keletről - jöttek ahol a babilóniai fogság után is igen nagy számban éltek zsidók - még főiskolájuk is volt.

Ezek a bölcsek ismerhették a zsidó vallásos irodalmat, ismerhették a próféták jövendöléseit és ugyanakkor a koruk csil1agászatát is magas szinten. Az égbolton megjelenő szokatlan csillagászati jelenség, új üstökös-e, vagy ahogyan már Kepler állította a Jupiter és Szaturnusz konjunkciója, nem tudjuk - de azt igen, hogy arra késztette őket, hogy elinduljanak Jeruzsálem felé és megkeressék a jövendölések beteljesítőjét; a Messiást.

Az evangélista ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy amit a karácsonyi történetekben a zsidó pásztorok tettek szűkebb hazájuk képviseletében, most a vízkereszti örömhír elbeszélésében ugyanazt teszik a pogány bölcsek a nemzetek nevében.

Jézus születése, tehát nemcsak a pásztorok, a zsidó országban élők érdeklődését, hanem a zsidó ország határain túl élőkét, a napkeleti bölcsekét is felkeltette.

Az evangéliumi elbeszélés szerint mindkét esemény istenkeresésére sarkallja az embert. A pásztorok útra keltek az angyal szavára, s megtalálták Jézust és öröm töltötte el szívüket.

A napkeleti bölcsek ugyancsak követték a Csillagot és teljesen ráhagyatkoztak, és megtalálták a zsidók királyát, a Messiást.

Máté evangélista mai evangéliumi szakaszban különösen kiemeli, hogy Jézusban van az üdvösség. - Ő az emberek megváltója, aki után ősidők óta vágyakozott az emberiség: Isten szövetségi népe éppúgy, mint a pogány nemzetek. - Ez utóbbiak képviselői a mai evangéliumban említett mágusok, napkeleti bölcsek. - Keresésük, reményük és várakozásuk célja a Betlehemi Gyermek, akiben megtalálták reményeik beteljesedését.

Az igazság megtalálása és az istenkeresés sohasem könnyű. Ennek Máté evangélista is tudatában volt. A betlehemi történetekben kihangsúlyozza, hogy a pásztorok és a bölcsek útra keltek a betlehemi jászoltrónus egyetlen királya felé. Keresték a Messiást.

Miként egykor, sokan tudomást szereztek Jézusról, úgy ma is. Vannak közöttük megkereszteltek is, akiknek kötelességük lenne hódolni előtte, s mégsem hódolnak előtte.

Az istenkeresés komoly nehézségekkel jár Az istenkeresés témája napjainknak is égető kérdése. Többen még az Isten gondolatától is szabadulni szeretnének.

Vízkereszt örömhíre istenkereső nyugtalanságunkat szeretné feloldani. Azt hirdeti, hogy az örök Isten nemcsak távoli szemlélője történelmünknek, hanem valóságos részese. Isten olyan közel áll hozzánk, hogy Keresztelő Szent János újjal mutathatott rá: "Nézzétek! Íme, az Isten Báránya!"

Az első karácsony óta Isten látható és tapasztalható módon lelhető fel a világban. Születése óta mindig vannak, akikről elmondható: "Bementek a házba, és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki”. Istenre leltek, még ha ez nem is volt könnyű.

Az embernek ott kell keresnie az Istent, ahol megmutatkozik, és olyannak kell elfogadni Őt, amilyen. Ma alig mondhatja valaki komolyan: "Én ott keresem Istent, ahol akarom”. Mert Isten a názáreti Jézusban már végérvényesen feltárta magát.

Tévednek, akik azt állítják, hogy "olyan vallást keresek magamnak, amilyent akarok, mert Isten egyszer már egyedüli és megismételhetetlen módon megjelent közöttünk és megmutatta magát. Azóta annyit tehetünk, hogy olyannak fogadjuk el Őt, amilyennek kinyilvánította magát a betlehemi Kisdedben.

Minden embernek számolnia kell Jézussal, akiben közénk szállt az Isten. Születése óta nem tehet úgy, mint ha Jézus Krisztus sohasem létezett volna. Születésnapjáról, évről évre megemlékezik a világ, annak nem keresztény része is.

Vajon nem az-e az oka annak, hogy a világ megannyi kínlódása, az igazságosság és a béke megteremtésének érdekében, kudarcba fullad! És az emberi kapcsolatok összekuszálódnak, s eltűnik az életből a szolidaritás.

Sajnos ez nemcsak hazai, hanem globális jelenség! Pedig immár kétezer éve hangzik a kereső ember felé: „Nem adatott más név az embernek, amelyben üdvözülhetne, mint Urunk Jézus Krisztus szent neve."

Amen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaKarácsony 2. vasárnapja

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
04

Bevezetés

Karácsony a kereszténység egyik legfiatalabb, 4. században keletkezett, de egyben egyik legnagyobb ünnepe is, amelyen Jézus születését, testet öltését üljük meg. Liturgiailag nyolcaddal. A mai vasárnap evangéliuma magasztos szavakkal mondja el a Karácsony, a Megtestesülés titkát. Azt, hogy az Ige testté lett, s közöttünk lakott, s azoknak, akik befogadták őt, hatalmat adott, hogy Isten fiai legyenek. A kérdés az, hogy befogadtuk e mi őt? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért emberré lett örök Ige. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus! Te testvérünkké lettél, add, hogy mi is testvérei legyünk egymásnak! Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus! Te hatalmat adtál azoknak, akik befogadnak Téged, hogy Isten gyermekei legyenek. Add, hogy mi is Isten gyermekeiként éljünk e világban. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Az Evangélium a Karácsony üzenetét és titkát idézi. Szent János evangélista himnuszt zeng, a megtestesült Bölcsességről, az Isten Igéjéről, amely közöttünk lakozott. "Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek." Szent János apostol, a szeretett tanítvány tényszerű megállapítása, hogy habár Isten szeretetből megtestesült, övéi közé jött, de nem mindenki ismerte fel. „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek.”

Szent Pál apostol ezt még jobban kiemeli és megerősíti: „Őbenne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt. Szeretetből eleve arra rendelt minket, hogy akaratának tetszése szerint, Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk, és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.”

Nagyon fontos, hogy ebben a megkezdett évben, újra tudatosítsuk ezt az Istenhez való tartozásunkat.

Jézus azért lett emberré, hogy általa a távoli Isten, közelvalóvá legyen. - Ez a titok a Szentírásban kétféle módon áll előttünk: a születéstörténetek elbeszélő formájában (a szinoptikus evangéliumok leírásában) és a Krisztus örökkévalóságáról szóló dogmatikus, kifejtő-értelmező kijelentésekben (János evangéliumában apostoli levelek leírásában).

A karácsony nem egy népre, hanem az egész világra vonatkozó esemény. Lukácsnál nem véletlenül játszik olyan nagy szerepet a világtörténelmi keret (Augustus császár, Cirénius és Pilátus helytartók), nem hiába nyílik meg az ég a betlehemi mezők felett, s nem véletlenül hirdet az angyali szózat békét az egész földnek.

Pálnál a krisztológiával kapcsolatosan nem ok nélkül találunk kozmológiai (a világegyetemre vonatkozó) kifejezéseket. Az emberrélétel az egész emberiségre vonatkozik. Ezzel az Úristen új fejezetet nyitott az egész emberiség történetében.

A karácsonyi történet a jövőre is vonatkozik. A karácsony fénye a hívők számára megváltoztatja a valóság képét minden dimenzióban.

Karácsony az új teremtés kezdete: „A régi elmúlt, és íme: új jött létre.” Olvassuk a Korinthusiakhoz írt második levélben. Karácsony a keresztény reménység forrása. Motivál és mobilizál minket, ugyanakkor vigasztal is az örök karácsony fényével. A karácsony túlmutat az egyéni és családi vonatkozásain.

A karácsony a kereszténységnek mind a mai napig a legnépszerűbb, leghatalmasabb és a legtöbb vallásos embert megmozgatni képes ünnepe. Ünneplése a szeretet kifejeződése kíván lenni – a kölcsönös ajándékozás, a családi összejövetelek és a vendéglátás formájában is.

Karácsonykor megolvad a jégpáncél az emberi szíveken, felengednek az emberek, s közelednek egymáshoz. Ha máskor nem is, de ilyenkor kicsit testvéreknek is érzik egymást.

A karácsonyt az emberi nyüzsgés szürkesége, sőt ínsége és nyomorúsága borítaná be, ha nem ragyogna át rajta Isten ember iránti üdvözítő szeretetet.

Szürkeség, sötétség borítja be mindazok életét, akik nem fogadják be őt, de a miénket, akik befogadtuk és befogadjuk, öröm árasztja el, mert hatalmat adott nekünk, hogy Isten gyermekei, a Világosság fiai legyünk. és isteni fénnyel járjunk e világban.

Ámen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaÚjév 2020

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
31

Bevezető

Újév napján vegyes érzelmekkel ébredünk. A megilletődés, a vágyakozás és a reménykedés érzelmei vesznek erőt rajtunk. Mindenki remél valamit. A munkanélküli állásról, a beteg egészségről, a félénk biztonságról, a magányos társakról, a becsapottak igazságról, a hontalanok meleg otthonról, a foglyok szabadságról álmodoznak. Mindannyian szeretnénk nyugodtan és békében élni. Békét szeretnénk szívünkben, békét családunkban, békét nemzetünknek és békét az egész világnak.

Gondolkodtunk e már azon, hogy mit teszünk majd mindezekért ebben az újesztendőben? Tegyük meg az első lépéseket már most e szentmise kezdetén.

 

Kirié-litánia

Jézus Krisztus, Aki áldássá lettél minden ember számára:

Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Aki testvérünk akartál lenni, hogy mi Isten gyermekei legyünk:

Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Akinek nevében üdvösséget talál minden ember:

Uram, irgalmazz!

 

Evangélium után

Minden emberi közösség, minden kultúra életereje lemérhető azon, hogyan értékeli az anyai szolgálatot. Ahol a nők nem tekintik áldott és boldogult állapotnak, ott a halál kaszái suhognak. Az élet tanítómestere, a történelem számos példával bizonyítja ezt a szomorú igazságot.

Az anyátlan, apátlan, gyermektelen világ mindenkor önmaga sírásója. Erre figyelmeztet egyházunk a polgári év első napján, amikor Szűz Mária istenanyaságát állítja elénk. Azt az alázatos, egyszerű asszonyt, akinek anyai ölén született és indult el isteni küldetésére a mi Urunk, Jézus Krisztus. Ezért lett Mária a karján hordozott Kisdeddel az újév drámájának első szereplője.

A liturgia azonban nem azért állítja elénk Máriát, hogy megcso-dáljuk, és dicséretét zengedezzük. Sokkal inkább az a célja, hogy belátassa velünk az anyai szolgálat fönségét, és követésére buzdítsa Éva leányait.

Bármennyire is vakmerőnek hangzik, de ki kell mondanunk: Minden keresztény hívőnek az a szerepe, mint Máriáé. El kell hoznunk, fel kell kínálnunk a világnak, minden embernek Jézust. Egy közönyös, egy ellenséges világban, ahol úton-útfélen gyilkos Heródesek leselkednek, szavunkkal, életünkkel meg kell jelenítenünk a világ Világosságát.

Isten már kezdettől fogva munkatársi szereppel tüntette ki az embert. Érvényes ez mind a természet, mind a kegyelem rendjében. Azon kell fáradoznunk, hogy a Földön, amelyet egy szókimondó író, Papini disznóólnak nevezett, megjelenjen az a Jézus, aki mint a bűnösök barátja, szívünk istállóját templomivá változtathatja.

Erre azért is nagy szükség lenne napjainkban, mert a Sátán, akit a Szentírás gyilkosnak nevez, félelmetes fegyvereket adott az emberiség kezébe.

"Napjaink válságát egyetlen mondatban lehet összefoglalni: az emberi tudat kialakulásától egészen századunk közepéig az embernek csak egyénileg kellett szembenéznie a halállal; Hirosima óta az emberiség egésze kénytelen együtt élni a biológiai fajként való kihalás lehetőségével."

Sajnos ennek a kockázata fennáll.

Ezek ellenére az ember értelmes természetéből következik, hogy célokat tűz maga elé és terveket kovácsol.

Ilyenkor, újesztendő táján, egyének és közösségek, intézmények, hivatalok nagy feladatokra vállalkoznak. Igaz, hogy számos olyan esemény közbe jöhet, ami megakadályozza egyéni és közös terveink megvalósítását, mert az ismert törvény szerint, ami közbejöhet, az, közbe is jön.

A hívő ember a tervezésben Máriát utánozza. Ő egészen biztos, hogy nem rendelkezett előjegyzési naptárral, nem voltak sajáttervei, mert az angyali köszöntés alkalmával véglegesen igent mondott Isten terveire, Isten akaratára. A Szentlélek által megvilágosítva a nagyokosságú Szűz megértette, hogy Isten terve, Isten akarata nem más, mint a mi földi boldogságunk.

Mária hívatása Isten terveiben csupán az, hogy isteni gyermeke számára meleg otthont teremtsen és bebizonyítsa a világnak, hogy a hívő, szerető, tiszta szív egy szolgálóleányt is királynővé tehet.

Ki kételkedhet, hogy ebben a szerető szolgálatban mindannyian utánozhatjuk Máriát? És ki kételkedhet abban, hogy mi krisztushívők a világ világossága lehetünk?

Bármilyen kicsik is vagyunk, szerény körülmények között élünk, az a küldetésünk, hogy a világ világosságává legyünk!

Lehet, hogy csak kevesek számára világítunk. Hitvesünk, szüleink, gyermekeink, szűkebb közösségünk felé azonban áraszthatjuk a szeretet fényét és melegét. Ha mindenki ezt tenné, sokkal fényesebb lenne sötét világunk. Ez a mindenkori keresztény feladat, amihez nem kell sok pénz, csak szeretet.

Ezért az újévi program összeállításakor szülessék meg szívünkben a szent elhatározás, hogy a most elkezdődött évben igyekszünk jobban szeretni hitvestársunkat, gyermekeinket, szüleinket és minden honfitársunkat, közülük kiemelten is azokat, akik oly bölcsen, alázattal, s önzetlen szeretettel szolgálják népünk szent javát.

Csak így biztosíthatjuk magunk, mieink, és nemzetünk számára a békés jelent, s biztonságos jövőt és boldogulást.

Ámen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaSzent Család ünnepe

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
28

Bevezetés

Ma Szent Család ünnepe van. XIII. Leó pápa szorgalmazta azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a 19. századi nyugati világban egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon.

A mai szentmise szentírási részletei olyan gondolatokat tartalmaznak, melyek a családi közösség szeretetkapcsolatának megerősítését szolgálják. Igyekezzünk ezeket értő füllel hallgatni, és ezeket meghallva és elfogadva, ezek legyenek a mi családi életünk meghatározói is.

Családi életünkre tekintve, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket..

 

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy kevés időt fordítunk családtagjainkra. Uram, irgalmazz!

Urunk, bocsásd meg, hogy nem teszünk meg mindent gyermekeink vallásos neveléséért. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem gondoskodunk kellően idős szüleinkről. Uram, irgalmazz!

 

Evangélium után

A mai szentmise szentírási részletei olyan gondolatokat tartalmaznak, melyek a családi közösség szeretetkapcsolatának megerősítését szolgálják. Az ószövetségi olvasmány Jézus Sírák fia könyvéből, a Tízparancs egyikére, a szülők tiszteletére hívja fel a figyelmet. Elsősorban arra a helyzetre gondol, amikor a szülők életük delelőjén túl szembenéznek erejük fogyatkozásával, vezető helyüket a már felnőtté vált gyermekek foglalják el a család élén.

A szentlecke, Szent Pál Kolosszeiekhez írt leveléből, a szeretet erős keresztény követelményével közelíti meg a közösségi élet, így a család ideális képét, szemben a mindennapok felmerülő problémáival.

A 12 éves Gyermekjézus templomban történt megtalálása ismert mindannyiunk előtt.A tizenkét éves Jézus a templomban, elsősorban nem a családi értékeket tartja szem előtt. Lényegi mondanivalója krisztológiai jellegű: Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom! Vagyis arra mutat rá, hogy a tizenkét éves Jézus egészen sajátos kapcsolatban van Istennel, az Atyával. A Szentírás mégsem mulasztja el megjegyezni, hogy a Gyermekjézus engedelmes volt nekik, anyja pedig szavait mind megőrizte szívében.

Kétségtelen, hogy a család ősi emberi intézmény, de a családi élet konkrét szervezetét, viszonyait erősen befolyásolják az egyes korok gazdasági, társadalmi viszonyai.

Pál leveleiben fellelhetők, a családra vonatkozó intelmek, fejtegetések egyértelműen magukon hordják a korabeli patriarkális felfogást, amely a férfit tekinti főnek, alapnak és rá építve bontakoztatja ki a családi eszményt.

A mai olvasó talán némi zavarral olvassa az ilyen sorokat, de ha igazán hívő szívvel és tanulékony lélekkel ráhangolódik a lényegre, akkor rájön, hogy a külső, korhoz igazodó kifejezésmódok mögött az igazi vezérlő elv a szeretet harmóniát, egységet teremtő ereje.

És így már nem az a fontos, kit említ az apostol elsőként, kit nevez főnek, hanem az, hogy a szeretet, a keresztény szeretet követelményét hogyan tudjuk beleültetni a család mindennapi életébe.

Mi, keresztények elfogadjuk, nemegyszer keservesen tapasztaljuk, hogy az adott kor erős befolyással van a család szerveződésére mind gazdasági, társadalmi vagy akár ideológiai kényszereivel. Mégis Jézus tanítása nyomán hittel valljuk, hogy van valami örök, a teremtő Istentől szándékolt eszményi kötelék a családban, amely a divatfelfogásoktól függetlenül, maradandó alapja ennek az együvé tartozásnak.

Jézus a házasság felbonthatatlanságát tanítva, úgy értelmezi a férfi és a nő teremtését, hogy a kettő egymást kiegészítő, harmonikus EGYET alkot a házasságban, a Teremtő elgondolása szerint. Ez az egység teremti meg az alapot arra, hogy az élet hordozójává, továbbadójává váljék az utódokban.

Sajnos, ami a fentebbiek szerint a legerősebb alapja a családi életnek, a szeretet, az teszi leginkább sebezhetővé. Ez a szeretet ugyanis többet kíván az embertől, mint a természetes létviszonyok ösztönös vonzása a férfi-nő, szülők-gyermek között. Ez az a szeretet, amelyre Krisztus adott példát, életét feláldozva a világ üdvösségéért. Ez az a szeretet, amelyről himnuszt ír Szent Pál az 1Kor 13. fejezetében, vagy amit fölvillant a kolosszeiekhez írt levél mai ünnepre rendelt részletében.

Ez a szeretet nem automatikusan jelenik meg a házasságkötéssel, a gyermekek elfogadásával. Erre nevelni kell önmagunkat, önző vágyaink, igényeink ellenében. Ennek mércéje a nagylelkű megbocsátás és a nemes áldozathozatal a másikért. Óriási türelem is kell hozzá, hiszen be kell érnie, mint a fán a jó gyümölcsnek.

Ma azért is jut sok család élete válságba, mert a divatszellem könnyelműen átsiklik a szeretet problémáján, mondván: ha az idő előtt megkóstolt gyümölcs savanyú, majd szakítok másikat. Való igaz, hogy a mai kor átlagfelfogása nem kedvez a keresztény családeszménynek. Ezért kell ébresztgetnünk önmagunkban a felelősséget.

A családban a hozzám közelállók sorsa az én kezembe van letéve. Megtartásukhoz egyetlen út vezet, a keresztény szeretet útja. Igaz, sok áldozattal, de nagyon sok boldog élethelyzettel, pillanattal is.

Az ember a világ vándora. De jó lenne, ha mindnyájan otthonra is lelnénk benne. A keresztény család ezen munkálkodik, ezt látja elsődleges feladatának.

Ámen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaKarácsony ünnepe

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
25

Bevezetés

Karácsony kettős ünnep. Az első nap, Jézus születésének, második nap pedig, az első vértanúnak, Istvánnak az ünnepe. Látszólag, mintha ellentétben állnának egymással. Itt élet, ott halál. Ám a hit szemével szemlélve, hamarosan eloszlik az ellentét. István halála ugyanis nem csupán földi élete végét, hanem egy új élet születését is jelentette. István nyitva látta az eget és ezt ezért láthatta, mert a Betlehemi Gyermek megnyitotta előttünk.

Észrevesszük e mi a két születés közötti kapcsolatot? Jézus e világra és az ember örök életre való szültés közötti kapcsolatot: Vizsgál-juk meg lelkiismeretünket!

 

Kirie litánia

Urunk Jézus Krisztus! Te mondottad: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért. Valóban azoknak tarjuk mi őket? Uram ir-galmazz.

Mit teszünk mi napjaink üldözött keresztényeinek sokaságért. Krisztus kegyelmezz.

Hiszünk mi abban, hogy a keresztények kiontott vére a keresz-ténység magva? Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

"A kövek beszélnek"

Milyen szomorú szerep hárul a kövekre nemegyszer a történelem folyamán. Még a Szentírásban is sokszor csak dicstelen szerep jut nekik. A sátán is kezébe vette a köveket Júdea sivatagában, és arra csábította Jézust, hogy változtassa át azokat kenyerekké.

Az is megtörtént, hogy Jézus ellenségei köveket ragadtak és gyilkos szándékkal támadtak Isten küldöttjére. Még arra is hajlandók lettek volna, hogy halálra kövezzék a házasságtörő asszonyt.

Pedig az Isten egészen más szerepet szánt a köveknek. Emlékezzünk a virágvasárnapi bevonulásra, amikor Jézus ellenfelei megirigyelik a feléje kiáltott hozsannát! Kifogásukra ezt feleli: Ha ezek az emberek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.

Vagy gondoljunk arra a jelenetre, amikor Péter vallomást tesz Jézus istenfiúi küldetéséről, mire Ő ezt válaszolja: Te Péter vagy és erre a sziklára építem egyházamat.

A kövek tehát ártatlanok, csak azok a kezek a bűnösek, amelyek gyilkos szándékkal dobálják István diakónus felé.

Nincs tragikusabb eseménye az emberi történetnek, mint amikor kövek repülnek az igazság, a szeretet hírnökei felé.

Megdöbbentő az emberi elvakultság, vallási vakbuzgóság, ami nem értékeli a lelkes erőfeszítést, amely előbbre viszi az emberiség életét. Beleragadnak, olykor önző érdekek miatt a tegnapok sarába, és az ehhez való makacs ragaszkodással útját állják a fejlődésnek.

Ez történt az evangélium indulásakor is. István diakónus azok közé tartozott, akik felismerték Jézus tanításának többletét a mózesi törvényhez hasonlítva. A régi rend hívei ebben áruló, ellenséges mozdulatot láttak és tehetetlenségükben erőszakkal akarták eldönteni az igazságot.

Már maga a tény, hogy igaz szavaira kövekkel válaszolnak, bizonyítja gyengeségüket. Lehet ugyan az igazság ellen kövekkel hadakozni, csak egyet nem lehet: győzelmet aratni fölötte.

István diakónust betemethették ugyan a kövek, de Jézus ügyét meg nem semmisíthették. Sőt azt kell mondanunk, a kövek bosszút álltak, amiért ilyen gyilkos szerepre kárhoztatták őket. Beépültek az Egyház alapzatába. Miként a kereszt is győzelmi jellé fényesedett, úgy a kövek is tündöklő drágakövekké változtak a hős vértanú szeretetének tüzében.

A Szentírás szerint az istenszeretőknek minden a javukra válik. Az Egyházra dobált kövek is. Eltemetik az Egyház életének hulladékait, és felöltöztetik a vértanúság szépségébe. A vértanúk, akik Jézus ügyéért áldozták életüket, kiemelkednek sírjukból és átadják sírjukat gyilkosaiknak. Hősi életükkel hirdetik az evangélium mindent felülmúló értékét.

Akiért, amiért életet áldoznak, az méltán kelti fel az emberek figyelmét. Minden vértanú odaállhat a betlehemi barlang mellé, mert az angyalok nemcsak Isten, de az ő dicsőségüket is hirdetik. Nincs nagyobb dicsőség, mint az igazság és szeretet ügyéért áldozni a drága életet.

Van még egy lényeges mozzanat István megkövezésében, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. A haldokló vértanú követi az Úr Jézus példáját és megbocsátó szeretettel imádkozik megkövezői-ért. Uram ne ródd fel nekik bűnül!

Igaz, hogy a nagylelkű, megbocsátó szeretet a keresztények életében sem tudta mindig legyőzni a bosszúvágyat. Emlékezzünk csak a megbosszulás vezérelte végzetes Első Világháború elindítására. Mégis azt kell mondanunk: Egyházunk sohasem lehet hűtlen az evangélium alapelvéhez. Sohasem hirdethet bosszút, hogy megtorolja legkedvesebb gyermekeinek, vértanúinak szenvedéseit, s halálát.

Gondoljunk csak a közeljövőben boldoggá avatandó Mindszenty bíborosra, akit cinikusan ma 70 éve tartóztattak le a kereszténység legszentebb kettős ünnepének másnapján.

Amikor hosszú rabságából 56-ban kiszabadult, az ország népéhez intézett első szavai között ott voltak eme szavai is: "Szívemben nincs bosszúérzés és harag senkivel szemben sem!"

A bosszúállás ugyanis nem erény, főleg nem keresztény erény! Nincs rajta Isten áldása.

Az István felé repülő köveken sem volt áldás. Az áldás mindig azokra száll, akik a hős vértanúhoz hasonlóan megvallják Jézust az emberek előtt, akik megbocsátanak ellenségeiknek és ezzel a krisztusi béke szent ügyét szolgálják, a békességet a földön minden jóakaratú embernek angyali üzenet megvalósulását.

Amen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Promoted products

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."