Evangélium, elmélkedésimádságszerda

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
11

 

 

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”  
Mt 11,28-30

Elmélkedés

A mai evangéliumból két emberi tulajdonságot emeljünk ki, a szelídséget és az alázatosságot. Jézus ezt mondja: „tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű.” E két emberi tulajdonságot, az emberré lett Istentől, Jézustól tanulhatjuk meg. Azt kéri, hogy az ő példája szerint legyünk szelídek és alázatosak. De mit is jelent e két tulajdonság? 
A szelíd ember jellemvonása, hogy visszafogja erejét. Érzi, hogy milyen erővel, képességekkel rendelkezik, de ezt nem érezteti a nála gyengébbekkel, főként nem él vissza erejével és hatalmával. Erejét nem akarja felhasználni arra, hogy másokat megfélemlítsen vagy megalázzon. Jézus megtehette volna, hogy isteni hatalmával megakadályozza az ellene irányuló támadásokat, de inkább szelídséget és türelmet tanúsított. Szeretettel tekintett az őt vádlókra, megpróbálta őket visszatéríteni a jó útra, megbocsátott az őt bántalmazóknak. Még a kereszten is, halála előtt is szelíden viselkedett. 
A szelídséggel rokon jellemvonás, magatartásforma az alázatosság. Ne a megalázottságra gondoljunk, amikor valaki kénytelen elfogadni mások hatalmaskodását, hanem arra, hogy valaki szabadon vállalja mások szolgálatát. És éppen ezért ez nem megalázó a számára, hanem örömmel végzi szolgálatát, mások segítését. Az alázat meghajlást, lehajlást jelent a másik ember, a szegény, a gyenge, az elesett felé. Isten Fiának emberré válása is ilyen lehajlás az emberiség felé. 
Van mit tanulnunk a mindhalálig szelíd és alázatos Jézustól. 
© Horváth István Sándor


Imádság

Jöjj el isteni dicsőség fénye! Jöjj el isteni erő és bölcsesség, tedd fényessé éjszakánkat, oltalmazz a veszélyben, tedd látóvá vakságunkat, erősítsd bátorságunkat, vezess kezeddel fogva minket, hogy hűségesen, szent akaratod szerint járjunk földi zarándokutunkon, míg végül fölveszel az örök hazába, amelyet te alapítottál, és magad építettél fel. 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Imák ebben a kategóriában

Evangélium, elmélkedésimádságpéntek

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
17

 

 

Evangélium

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?” 
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott. 
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”  
Mk 2,1-12

Elmélkedés

A szerdai evangélium kapcsán arról elmélkedtünk, hogy milyen jelentősége van annak, hogy az emberek a magatehetetlen betegeket Jézushoz viszik, illetve közbenjárnak nála a gyógyulás érdekében. A mai evangéliumban szintén megfigyelhető ez a mozzanat. Márk evangélista külön is megemlíti, hogy négyen vitték a bénát hordágyon. Ez a megjegyzés a bénultság komolyságát is jelzi. A béna cipeléséhez négy ember szükséges, a maga erejéből egyetlen lépést sem tudna tenni. Négy ember egyetértésének, közös szándékának és közös cselekvésének az eredménye az, hogy a béna eljut addig a házig, ahol Jézus éppen tartózkodik. Egy akadályt, a távolságot már legyőzték, közel vannak ahhoz, hogy a beteg Jézus elé kerüljön. De a házhoz érve újabb nehézségbe ütköznek, mert akkora a tömeg, hogy nem tudnak az Úr közvetlen közelébe kerülni. 
Úgy tűnik viszont, hogy számukra nincs akadály. Közös tervüket mindenképpen szeretnék megvalósítani. Ha már idáig elcipelték, akkor bizonyára ahhoz is volna erejük, hogy hazavigyék a hordágyon a bénát, de ez meg sem fordul a fejükben. Gyorsan megoldást keresnek, még attól sem riadnak vissza, hogy megbontsák a ház tetejét, s onnan felülről engedjék le a hordágyat a bénával. Elszántságuk eredményeként így kerül Jézus elé a beteg, akit aztán Jézus meggyógyít és saját lábán távozhat. 
Csak akkor kerülhetek Jézus közelébe, ha nem hátrálok meg a nehézségek láttán és leleményesen leküzdöm az akadályokat. 
© Horváth István Sándor


Imádság

Ó, Uram Jézus, te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, te magad vagy bennünk az örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, te vagy a világosság, amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem, egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne tudjam, hogy imádkozom, mert csupán te vagy bennem! 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságcsütörtök

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
16

 

 

Evangélium

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.” 
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.  
Mk 1,40-45

Elmélkedés

A leprás beteg meggyógyításának elbeszélését az elmúlt szombaton már olvastuk szent Lukács evangéliumából (vö. Lk 5,12-16), ma a Márk szerinti változatot olvassuk a liturgikus rendnek megfelelően. Egy abban a korban gyógyíthatatlan betegségben szenvedő ember, egy leprás személy kéri az Úr segítségét. Alázatosan, térdre borulva adja elő kérését. Kiderül Jézus cselekvésének indítéka is: „megesett rajta a szíve.” Tudjuk, hogy ez a bibliai kifejezés elsősorban nem sajnálkozást vagy szánalmat jelent, hanem irgalmasságot. Jézus megkönyörül az emberen, kezének érintésével meggyógyítja őt. Azt várnánk, hogy ezzel vége is a történetnek, a beteg kérése teljesült, nincs helye további beszélgetésnek, legfeljebb egy rövid köszönetnyilvánításnak. 
De nem ez történik, a találkozásnak ezzel még nincs vége. Jézus azt kéri a meggyógyult embertől, hogy teljesítse a törvényi előírást, azaz menjen el a paphoz, aki őt majd hivatalosan is gyógyultnak nyilvánítja és visszaengedi őt a közösségbe, de másnak ne szóljon a gyógyulásról, annak körülményeiről, és ne árulja el senkinek, hogy ki volt a gyógyítója. Az illető azonban nem teljesíti a kérést, hanem mindenkinek elmondja a vele történteket. Engedetlensége természetesen nem hálátlanságának a jele, hanem annak, hogy nagy örömében nem tud hallgatni arról, hogy milyen nagy csoda történt vele. 
Istennek tulajdonítom-e azt, amikor valami jó történik velem? 
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnék szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságszerda

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
15

 

 

Evangélium

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. 
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.  
Mk 1,29-39

Elmélkedés

A mai evangélium azzal kezdődik, hogy Jézus meggyógyítja Péter apostol anyósát. Cselekedetét megelőzi, hogy valaki szól neki a betegről. Nem tudjuk meg a történet leírásából, hogy ki szólhatott neki, de valaki közölte vele ezt a tényt. Valaki, bizonyára valamelyik családtag vette a fáradságot, elmondta, hogy van itt egy beteg, akin talán jó volna segíteni. 
Hasonló mozzanat figyelhető meg a történet folytatásában is. Az egész város ott szorong a ház előtt, ahol Jézus tartózkodik, köztük rengeteg a beteg. Hogyan kerültek ide a betegek? Úgy, hogy az egészségesek magukkal hozták őket, elhozták őket Jézushoz. A szövegből világosan kiderül ez: az emberek „odavitték hozzá a betegeket.” Odavitték, mert tőle várták a betegek meggyógyítását. A Jézushoz érkezők nem csak magukra gondoltak, hanem beteg családtagjaik számára kértek segítséget. Ugyanez történt akkor is, amikor valaki szólt Jézusnak Péter anyósa érdekében. 
Vannak olyan pillanatok, amikor valakinek ki kell állnia és meg kell szólalnia. Az igazságtalan helyzetekben persze nehéz ez a kiállás, nagy bátorságot kíván a megszólalás. De e nélkül nincs segítség, nincs megoldás, nincs szabadulás a bajtól. És ha azt látom, hogy a másiknak már nincs ereje, nincs bátorsága megszólalni, akkor nekem kell ezt megtennem az ő érdekében. 
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te életutad és főként keresztutad azt tanítja nekünk, hogy nem kitalálnunk kell a szeretetet, hanem rá kell találnunk a szeretetre és rá kell lépnünk a szeretet útjára. Nem kitalálnunk kell azt, hogy miként szeressünk, hanem azt kell tennünk, amit te is cselekedtél: szeretetből odaadtad, felajánlottad magadat Istennek értünk, emberekért. Önként tetted ezt, szeretetből, ahogyan minket sem kényszerít semmilyen külső törvény. Erre egyedül a szeretet szívünkbe írt törvénye indít minket. Segíts minket, hogy ne csak szóval hirdessük a szeretet parancsát, hanem megtegyük mindazt, amit a szeretet törvénye kíván.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságkedd

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
14

 

 

Evangélium

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.  
Mk 1,21-28

Elmélkedés

Jézus tanítását Márk evangélista ezzel a mondattal zárja le: „úgy tanított, mint akinek hatalma van.” Ez a kijelentés egyúttal bevezeti a csodás gyógyítást, amely a tanítás után következik. Az Úr isteni hatalma nem csupán szavaiból, tanításából sugárzik, hanem cselekedeteiben is megnyilvánul. Ha nem rendelkezne ilyen különleges hatalommal, akkor nem tudná megszabadítani a megszállottat a gonosz lélektől és annak ártó befolyásától. 
Mit jelent az a hatalom, amelyet Jézus birtokol, s amelynek birtokában tanít és gyógyít? Először is szabadságot. Jézus valahányszor megszólal vagy csodát tesz, mindig szabadon cselekszik. Nem kényszeríti őt semmi, nem befolyásolhatja őt senki. Főként nem korlátozhatja őt senki a cselekedeteiben, nem akadályozhatja meg őt senki abban, hogy jót tegyen az emberekkel. Mindent szabadon tesz, mégpedig az emberek javára. 
A szabadság mellett Jézus hatalma szolgálatot is jelent, azaz erejét és képességeit nem önkényesen és nem a maga javára használja, hanem másoknak segít vele. A hatalom tehát nem uralkodást, nem erőfitogtatást jelent, hanem szolgálatot, és ezt bizony jó volna tudnia mindazoknak, akik bármilyen vezető beosztást kapnak. 
Keresztény emberként minden hatalmat, erőt, szabadságot, képességet Jézustól kapok. Mire használom fel mindezt? 
© Horváth István Sándor


Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, felajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged. 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádsághétfő

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
13

 

 

Evangélium

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” 
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.  
Mk 1,14-20

Elmélkedés

Az Egyház igehirdetésében újra és újra elhangzik az, amivel Jézus egykor megkezdte tanítását a nép körében: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Ez a mondat a legtömörebben foglalja össze az Úr tanításának lényegét, amelyet aztán az ő mennybemenetelét követően az Egyháznak szintén hirdetnie kell az idők végezetéig. 
Hogy ez meg tudjon valósulni, mindjárt működése kezdetén tanítványokat gyűjt Jézus. Embereket hív meg, először is egyszerű halászokat, Simon Pétert és testvérét, Andrást, és egy másik testvérpárt, Jakabot és Jánost. Az elsőként meghívottak rögtön megérzik a Jézus személyéből sugárzó erőt. Rögtön felhagynak eddigi munkájukkal és vállalkoznak egy új feladatra, amelyről kissé titokzatosan csupán annyit árul el az Úr, hogy emberhalászok lesznek ezentúl. Nem estek abba a tévedésbe, hogy máris alkalmasnak tartották magukat az új feladatra, hanem rábízták magukat Jézusra. Hittek abban, hogy aki meghívja őket, majd megtanítja őket az emberhalászatra. Érdemes Jézus szóhasználatára odafigyelnünk. Nem azt mondja, hogy ezek az emberek majd emberhalászokká válnak, hanem azt, hogy ő teszi majd emberhalászokká őket. A meghívottak tehát Jézustól kapják az erőt, a hatalmat, hogy új feladatuknak, szolgálatuknak megfeleljenek, új küldetésüket teljesíteni tudják. 
Meghallom-e, amikor Jézus engem hív valamilyen szolgálatra? 
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenünk, add, hogy a te akaratodat mindig készségesen teljesítsük, hogy Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai nem a te gondolataid, e világ útjai nem a te útjaid. Add, hogy ebben a világban élve bátran vállalhassuk, hogy sokan ostobának tartanak minket, mert szeretnénk a te útjaidon járni. Vezess bennünket a te parancsaidnak útján, a hit útján végső célunk, a teljesség felé! 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságUrunk megkeresztelkedése

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
12

 

 

Evangélium

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre János engedett neki. 
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”  
Mt 3,13-17

Elmélkedés

A hit útjának kezdete 
A mai napon Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük, ami Keresztelő János által történt a Jordán folyó vizében. Keresztelő János azzal kezdte működését, hogy bűnbánatra szólította fel a népet. Ezt hirdette: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa” (Mt 3,2). Szavának hatását így írja le Szent Máté evangélista: „Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, Júdea és az egész Jordán-vidék. Megvallották bűneiket és megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban” (Mt 3,5). Az elbeszélés tehát világosan kimondja, hogy János keresztsége egy tisztulási szertartás volt, amely a bűntől való megtisztulást, megszabadulást jelképezte. 
Ez a tény megérteti velünk, hogy miért tiltakozott János és miért furcsa a mi számunkra is az, hogy Jézus is meg akar keresztelkedni. Neki ugyanis nincs szüksége a lelki megtisztulásra, hiszen nincs semmilyen bűne, ő a szent Isten. Akkor miért áll be mégis Jézus a bűnösök sorába, miért hárítja el János tiltakozását, és miért kéri kifejezetten, hogy János őt is keresztelje meg? Jézus nem azért lép a Jordán vizébe és nem azért merül alá, hogy megtisztuljon, hanem hogy ő tisztítsa meg a vizet, amely által sokak lelke megtisztul. Jézus nem kérkedik azzal a nép előtt, hogy ő a bűntelen Isten, hanem nagy alázattal áll be azok közé, akik bűnbánattal a szívükben jönnek Jánoshoz. Jézus megkeresztelkedésében azt kell meglátnunk, hogy Isten leereszkedik az emberekhez, sorsközösséget vállal a bűnösökkel. A Fiú alázatos cselekedete elnyeri a mennyei Atya tetszését, akinek hangja az égből hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” Nem csak a Fiú személyében telik az Atyának kedve, hanem az ő cselekedetében is, a bűnös emberekkel való közösségvállalásban. 
Az Úr megkeresztelkedésének ünnepén a saját keresztségünkre is gondolnunk kell. A születésünk napját mindannyian jól tudjuk, de azt már kevesebben tudják, hogy mikor lettek megkeresztelve. Akik felnőtt korukban részesültek ebben a szentségben, bizonyára tudják a napot, emlékeznek az eseményre, de akit kisgyermekként, csecsemőként kereszteltek meg, az nem emlékezhet. A keresztség a keresztény élet kiindulópontja. Ekkor lettünk Isten gyermekeivé, ekkor töltötte el szívünket a Szentlélek, ekkor lettünk az Egyház tagjává. A szentségek között a keresztség az első, ez az a kapu, amelyen keresztül belépünk a hit világába. A keresztség szertartása folyamán a vízzel való leöntés egy új lelkiállapotba kerülést jelképez, ezért nevezzük a lelki megtisztulás, a lelki újjászületés szentségének. A keresztség összekapcsol minket az Úr halálával és feltámadásával, mégpedig abban az értelemben, hogy mi meghalunk a bűnnek, a régi ember megszűnik, és újjászületünk Istenben, azaz új teremtménnyé, új emberré leszünk. 
A mai ünnep emlékeztet az Egyház s minden megkeresztelt, Krisztushoz tartozó ember sajátos küldetésére. Arra a küldetésre, amely Jézusnak a mennybemenetelkor mondott parancsából fakad: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19). Talán a mi környezetünkben is élnek olyanok, akik nincsenek megkeresztelve. Nem ismerik Istent, de bizonyára jószándék van a szívükben. Segítsük őket, hogy elinduljanak a hit útján! Mondjuk el nekik, hogy semmi sincs nagyobb ebben a világban, mint megismerni Krisztust. Semmi nem adhat nagyobb boldogságot az embernek, mint Jézushoz tartozni. 
© Horváth István Sándor


Imádság

Irgalmas mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Segíts minket, hogy irgalmad és megbocsátásod által újjászülessünk! Isten Fia, Jézus Krisztus, hirdetted és elhoztad nekünk az Atya irgalmát! Taníts minket alázatra és igaz bűnbánatra! Szentlélek Isten, aki a kiengesztelődés forrása vagy! Világosíts meg minket, hogy minden szegényben és rászorulóban Jézust lássuk, akivel jót tehetünk, amikor irgalmasak vagyunk hozzá! 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Promoted products

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."