Tihanyi Bencés ApátságprédikációiAdvent 2. vasárnapja

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
08

Kedves Testvérek!

Múlt vasárnap arról hallottunk, hogy Jézus Krisztus második, dicsőséges eljövetelével megvalósul az új teremtés, az Isten országa az emberiség, de a kozmosz számára is. Az emberiség számára ez azt jelenti, hogy az Atya Jézus által a Szentlélekben fölemeli magához, egészen közel kerül Hozzá, részesedik az isteni életben. Az első századokban a keleti egyházatyák ezt az állapotot nevezték teiózisznak, azaz megistenülésnek, Szent Péter apostol pedig azt hangsúlyozza, hogy Isten ígérete révén az isteni természet részeseivé válhatunk (Vö. 2Pét 1,3-4).

A kozmosz természetesen ebben nem részesülhet, de megdicsőülése azt jelenti, hogy az a kozmosz, ami most sokszor elrejti, felismerhetetlenné teszi Istent, úgy eltelik Isten jelenlétével, hogy világosan tükrözi Őt. Ettől az isteni jelenléttől természetesen megújul, többé válik, megemelkedik. Ezt az új állapotát tükrözi gyönyörűen Izajás próféta szövege, amit az olvasmányban hallottunk. A most számunkra elképzelhetetlen képek végső üzenete: „Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen,, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert” (Iz 11,9).

Az olvasmány első soraiban a próféta ebből a távoli jövőből a számára közelebbi jövőre fordítja tekintetét. Néhány száz évvel később megszületik Dávid király családjából a Messiás, az Úr Jézus Krisztus. A próféta szerint eltölti Őt az Úr Lelke. Ezen a próféta Isten erejét érti, mi már tudjuk, hogy Jézust a Szentlélek tölti el, aki nem egy személytelen erő, hanem az Atya és a Fiú közös szeretete. Ezt az isteni Lelket a próféta így jellemzi: „A bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudás és az Úr félelmének lelke” (Iz 11,2-3).

Fontosnak tartom most felidézni, hogy amikor megbérmáltak bennünket, a bérmáló püspök pontosan ezeket a szavakat idézte fölöttünk. Fölénk terjesztett kézzel azért imádkozott, hogy a Szentlélek töltse el a bérmálkozókat a bölcsesség és az értelem, a tanács és erősség lelkével, a tudás és az Úr félelmének lelkével. Szokták mondani, hogy a bérmálkozók a Szentlélekkel töltekeznek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy éppen most találkoznak először a Szentlélekkel. Az a tény, hogy hisznek, már a Szentlélek ajándéka, a megkeresztelkedésükben, a szentáldozásaikban, az imádságukban a Szentlélek sugárzásában éltek. A bérmálás azt a többletet jelenti, hogy a felnőttséghez közeledve a Szentlélek küldetést ad nekik, hogy a társadalomban éppen az Ő erejével tanúságot tudjanak tenni Jézusról. Minden megbérmált arra kap megbízást a Szentlélektől, hogy Jézus Krisztus tanúja, követe, közvetítője legyen a társadalomban. Ezek a tulajdonságok: bölcsesség, értelem, erősség, tanács, tudás éppen olyanok, amelyekkel a világban eredményesen lehet képviselni ügyeket, például Jézus Krisztus ügyét.

Merném most ajánlani mindenkinek, akik közülünk már részesültek a bérmálásban, hogy éppen most, Advent idejében szembesüljenek ezzel, és ha az eddig talán már nem volt több, mint egy emlék, most tudatosítsuk, újítsuk meg a bérmálásunkban a Szentlélektől kapott küldetésünket, és kérjük újra a Szentlélektől a most többször is emlegetett erényeket, pozitív tulajdonságokat, hogy valóban tudatában legyünk a bérmálásban kapott küldetésünknek és képesek legyünk a környezetünkben Jézus tanúiként jelen lenni.

Múlt vasárnap az Advent jelentőségét így idéztük fel: Jézus Krisztus volt, azaz megszületett. Emlékezünk az Ő első eljövetelére, hiszen éppen ez ad értelmet, alapot ahhoz, hogy tudatosítsuk: Jézus újra eljön, amikor Isten országa, királysága, uralma, az új teremtés megvalósul. Ez a múlt és a jövő. De Jézus nemcsak a múltban jött el közénk, és nemcsak a jövőben jön majd, hanem most is, mindig. Jézus van! A tanítványaitól annak idején így búcsúzott el: „Én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” Az Adventünk attól lesz igazi, és a Karácsonynak, de a dicsőséges Eljövetelnek is az adja meg az értelmét, ha a jelenben valóban Jézussal, Jézusban élünk.

Keresztelő Jánost kortársai Messiásnak hitték. De éppen a mai evangéliumi részletben önmagáról az eljövendő, de már ismeretlenül is a közöttük levő Megváltóra irányítja a tekinteteket. „Én csak vízzel keresztellek benneteket – mondja – de aki utánam jön, nagyobb nálam, Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket keresztelni.” Manapság sokszor mondják, hogy Európában elfáradt a kereszténység. Hogy felfrissüljön ez a fáradt, depressziós kereszténység, ehhez valóban tűzre van szükségünk. A tűz megtisztít, fölmelegít, lelkesedést is ad. Keresztelő János így határozza meg Jézussal való viszonyát: „Neki növekednie kell nekem pedig kisebbé kell lennem” (Jn 3,30). Adventünk idén attól lesz igazi, ha megbérmáltságunkban megújulva a Szentlélek révén Jézus növekedhet bennünk! Ámen.

Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Imák ebben a kategóriában

Tihanyi Bencés ApátságprédikációiUrunknak a Jordánban való alámerítkezése

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
12
Tihanyi Bencés Apátság prédikációi Urunknak a Jordánban való alámerítkezése

Kedves Testvérek!

Keresztelő Szent János a Megváltó érkezésére való felkészülésként a bűnbánatot hangsúlyozta. Ezt egy rítussal is kifejezte: az embereket alámerítette a Jordán vizébe, majd kiemelte őket belőle. Az alámerítés valaminek a végét fejezte ki, a kiemelés az új kezdetet. A keresztények átvették ezt a rítust, de egészen más értelmet adtak neki. Az alámerítés jelképezte Jézus halálát, a kiemelés pedig feltámadását. A keresztények számára ez kifejezte azt, hogy ebben a rítusban Jézus halála és feltámadása eseménnyé válik számukra, vagyis meghalnak a bűnnek és feltámadnak egy új életre, az Istennel való kapcsolat életére. Ez az áteredő és személyes bűneikből való megigazulást jelentette. Mindkét rítust keresztelésnek nevezik, de sejthető, hogy a kettő olyan messze van egymástól, mint – a szólás szerint – Makó Jeruzsálemtől. Ebben a szentbeszédben a keresztény keresztség legfontosabb sajátosságait szeretném röviden bemutatni.

A megigazulás, a bűnbocsánat a keresztség egyik oldala. A másik az, hogy a keresztség által nemcsak bűnbocsánatot kapunk, de új kapcsolatba léphetünk Istennel. Ez egy közeli kapcsolat. Az Újszövetség ezt így fejezi ki: Isten gyermekei lettünk. Nem a szolgaság lelkét kaptuk, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, akiben így szólíthatjuk Istent: Édesapánk. Ez a gyermeki viszony azt is jelenti, hogy Jézus Krisztussal együtt örökösei is vagyunk Édesapánknak, az Istennek. Ez az üdvösség, az örök élet.

Ha Isten Édesapánk, akkor Jézus Krisztus, a Fiúisten a testvérünk. Szent Pál ezt a Krisztussal való kapcsolatot a keresztséggel köti össze: „Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal 3,27). A ruha mindig valami lényegeset mond el az emberről. Ha Krisztust öltöttük magunkra, ha Krisztusba öltöztünk, akkor ez azt sugározza, hogy Krisztushoz tartozunk, az övéi vagyunk. Ennek pedig az a következménye, hogy azonosulunk Vele, követjük Őt, hozzá válunk hasonlóvá, egész életünk Őt sugározza, tükrözi. Ez azt is jelenti, hogy a Vele való ilyen szoros kapcsolatunk, barátságunk lelkesít, boldoggá tesz, örömmel tölt el minket. Ezt maga Jézus fogalmazza meg: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen” (Jn 15,11).

A keresztségünk az eddigiek szerint belső kapcsolatba hoz bennünket a Szentháromsággal. A Jézussal való meghalás és feltámadás a keresztségben a Szentháromság közelségébe, életébe visz be bennünket. Szent Péter apostol szerint „az isteni természet részeseivé válunk” (vö. 2Pét 1,4). Ezt a részesedést kegyelemnek szoktuk nevezni, sőt megszentelő kegyelemnek. Ez azt jelenti, hogy Istennek egészen tetszésére vagyunk, örömét találja bennünk. Ezért Szent Pál a Szentlélek templomainak nevez bennünket. És pontosan ezért a teológia meg meri fogalmazni azt, hogy keresztény voltunk itt a földön már megkezdett örök élet. Hiszen az örök élet nem más, mint hogy „Jézus által a Szentlélekben szabad utunk van az Atyához” (Ef 2,18). Ha Istenben élünk, már most a mennyországban vagyunk, még ha a földi zarándoklás kihívásai, veszélyei között is. Természetesen adódik ebből az a következtetés, hogy ez a puszta emberi létnél sokkal magasabbra emel bennünket. Ennek a megkezdett örök életnek az erejével egészen másként lehet viszonyulni a világhoz, az emberekhez, a szenvedéshez, a halálhoz, a művészethez, a tudományhoz, mindenhez.

Jézus Krisztus úgy alapította meg az Egyházat, hogy ennek az Istennel kapcsolatban levő bensőséges, örömteli életnek a hirdetője, tanúsítója, közvetítője legyen. Az Egyházat Szent Pál a Krisztussal való benső kapcsolat miatt Krisztus Testének mondja. Ha a keresztség ebbe az isteni életbe, a Szentháromsággal való közösségbe vezet be bennünket, akkor az Egyházzal is kapcsolatba hoz minket. Megkeresztelkedni ezért azt is jelenti, hogy a katolikus Egyház tagjaivá válunk.

Szent Pál szerint a mennyei Atya „Krisztus lába alávetett mindent, és Őt tette mindenek fölött való Fővé az Egyházban, amely az Ő teste és teljessége annak, akit Isten teljesen betölt” (Ef 1,22-23). Az Egyház azáltal lesz Krisztus teljessége, hogy általa minél többen hisznek Krisztusban, élik meg életüket, és üdvözülnek. Így mi is hiteles keresztény életünkkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Krisztus egyre teljesebbé válhasson Megváltóként az Egyház által. Föl tudjuk fogni keresztény életünknek a rangját? Természetesen ezt most még csak a hitben tehetjük, de a hit a tapasztalás elevenségéig mélyülhet el bennünk. Ezért természetes az, hogy számon tartjuk megkeresztelésünk helyét és idejét. A keresztelő kutat az Egyház anyaméhének szokták nevezni, amelyben megszületnek Krisztus tagjai, Isten népe. Örüljünk megkeresztelt voltunknak és éljünk tudatosan benne! Ámen.

Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

Fénykép: a tihanyi apátsági templom keresztelőkútja. Püspöki Apor képe.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Tihanyi Bencés ApátságprédikációiKarácsony 2. vasárnapja

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
05

Kedves Testvérek!

A rendszerváltás előtt vallásos irodalom alig volt hazánkban. Így Ausztriában alakult meg egy könyvkiadó, amelyik magyar nyelven jelentetett meg vallásos műveket. Ezeket aztán becsempészték Magyarországra. Így jelent meg 1972-ben „Ki nekem Jézus Krisztus?” címmel egy könyv, amely két francia katolikus lap közvélemény kutatását közölte. Az első rész címe: „Jézus Krisztus: találkoztam Vele”. Majd ezt olvassuk: „Az iskolás és a mérnök, az orvos és az iparos: 72 tanúságtétel.” A második rész címe: „Nekem szól ez a kérdés”. Ebben A-tól Z-ig a francia szellemi élet kiválóságai mondják el Jézussal való kapcsolatukról a gondolataikat. De számunkra különösen is fontos a könyv függeléke. Ugyanis ebben magyar orvosok, költők, színészek, egyházi emberek, tudósok válaszolják meg a kérdést.

Ebben a részben egy magyar marxista filozófus is megnyilvánul. Ez különösen azért fontos, mert gondolatai a „másik oldalról” jönnek. Lukács György tanítványaként már előbb megfogalmazta egy könyvében, hogy a marxistáknak felül kellene bírálniuk a vallással kapcsolatos gondolataikat. A vallást az elmaradottak világnézetének tartják, de például a Názáreti Jézust nem lehet a butaság, az elmaradottság termékének tekinteni. Szerinte Jézusban jelenik meg az igazi ember. Ezért a Jézus alak vonzó ereje messze meghaladja azoknak a körét, akik hisznek benne. A vallás alkotta meg, de alakjának jelentősége messze túlnyúlik a vallás hatókörén. Azt is felfedezi, hogy a mitológiai istenek éppen olyan elesettek, bűnösök, mint az emberek, bosszúállók, irigyek, gyilkolnak is. Ezzel szemben Jézusban nincs se irigység, se féltékenység, se bosszú, se gyűlölet. Ugyanakkor sorsa tejesen egyéni. Egyéni a viszonya korához, a korban érvényes törvényekhez, illetve szokásokhoz; egyénien alkalmazza az érvényesnek vallott isteni, erkölcsi törvényeket. Egyéni végül a halála is; halála az ő halála, saját sorsához tartozik.

Figyelemre méltó az a gondolata is, hogy a kereszténység sokszor elidegenítette a vallástól az embereket a maga történetével. Ugyanakkor viszont a kereszténység sokszoros megújulási képessége abból ered, hogy mindig vissza tudtak térni Jézushoz, és belőle új életre tudtak kelni.

Ezzel a háttérrel nagyon is aktuális az evangéliumi részlet: „Mi mindannyian az Ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, Ő nyilatkoztatta ki” (Jn 1,16-18).

Jézus Krisztus a tökéletes ember. Ő azonban tökéletes emberként egyben személyében Isten Fia, Isten is. Ebből azonban az következik, hogy ha mi igazi emberek akarunk lenni, ez nem történhet meg a nélkül, hogy Jézushoz ne válnánk hasonlóvá. Ebből a hasonlóságból azonban nem hiányozhat Isten. Jézus nem gondolható el az Atyával való kapcsolata nélkül. Ez a kapcsolat az Ő élete. Ha pedig Jézus az ember modellje, akkor az ember sem képzelhető el Isten nélkül. A teljesség, a teljes emberség számunkra csak ez által valósulhat meg. Isten nélkül, Jézus nélkül ember sincs!

Nagyon fontos ez a két szó: kegyelem és igazság. A kegyelem nem egy dolog, hanem viszonyt kifejező szó. Isten szeret bennünket, kapcsolatba akar velünk lépni, közeledik hozzánk. Ezt a hozzánk való közeledését nevezzük kegyelemnek. Ez a közeledés az Ő részéről Ajándék. Istennek hozzánk való közeledése terén Jézus nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen. Jézus megszületésével a mi igaz emberségünk is megszületett. Jézus a kegyelem: Istennek, az Atyának hozzánk való közeledése, velünk való egyesülése Ajándék. De Jézussal együtt az Atya ember voltunkat is nekünk ajándékozta. Minél inkább válunk eggyé Jézussal, annál inkább válunk emberré. És ez a mi igazságunk. Az az ember igazsága, hitelessége, ha egyesül Jézussal, az igaz emberrel.

Rengeteg ember él a világban, akik még nem ismerik Jézust. Hogyan juthatnak ezek az emberek kapcsolatba Jézussal, ha a kultúrájuk elválasztja őket Tőle? Csókay András idegsebész egy napilapunkban Karácsony előtt leírta ezt a mondatot: „Krisztus a szeretet – a szeretet Krisztus.” Minden kultúrában legfőbb értékként ott van a szeretet. A szeretettel együtt ott van Krisztus is, ha az a kultúra Őt képtelen is felfogni. Éppen a szeretet révén tudattalanul is Krisztusban vannak, Őbenne élnek. Az Egyháznak, nekünk, feladhatatlan feladatunk, hogy hirdessük nekik Jézus Krisztust, megismertessük velük. De ha ez az igehirdetés nem is éri el őket, anonim módon, a szeretet révén Krisztusban vannak. A szeretet a mentő híd. És mi sem feledkezhetünk meg arról, hogy mi, akik hiszünk Jézus Krisztusban, csakis a szeretet által lehetünk hitelesek Őbenne kortársainknak. Ámen.

Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Tihanyi Bencés ApátságprédikációiSzűz Mária, Isten anyja

Reggeli ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
02

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Tihanyi Bencés Apátságprédikációidecember 29.

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
30

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Tihanyi Bencés ApátságprédikációiSzent Család

Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
29

Kedves Testvérek!

A család kapcsán néhány fontos dologról… Szinte minden korban elhangzik ez a kijelentés: „A család válságban van.” Erről napjainkban is lehetne sok mindent mondani. Annak tudatában kell lennünk, hogy minden emberi közösséget, így a családot is emberek alkotják. Ha ezt tudatosítjuk, rájöhetünk, hogy nem a család van válságban, hanem azok az emberek, akik a családban élnek. A család válsága a benne élő emberek, házastársak, szülők, gyerekek válsága. A családban élő embereknek kellene arra ráébredniük, hogy a család nem önmagában jó vagy rossz. A család a benne élő emberektől lesz kiegyensúlyozott, békés, összetartó vagy éppen feszültséggel, veszekedésekkel, erőszakkal, végül szétszakadással sújtott.

Azt is szokták mondani, hogy minden ember jónak születik. Ha elvileg ezzel egyet is értünk, azért annak is tudatában kell lennünk, hogy egyikünk sem nulláról kezdi az életét. Kétségtelen, és ez a keresztény hit egyik alapigazsága, hogy minden ember lelkét, a személyiségének azt a magját, amely végül is meghatározza egész életét, Isten teremti. Ez azt jelenti, hogy létének kezdetén az ember már kapcsolatban van Istennel, aki szereti és akarja őt. De Istennek ez a lelket teremtő tette akkor történik, amikor a házastársak szeretetben való együttlétében a gyermek megfogan, élete elkezdődik ebben a világban. Bármennyire is Isten teremti őt, ez a teremtő aktus benső kapcsolatban van azokkal a szülőkkel, akik életre hívják őt. Ezért mondtam, hogy egyikünk sem nulláról kezdi az életét. Az életünk történetéhez hozzátartozik a családunk története is. Génjeinkben ott rejtőzik több nemzedék, különösen is a szüleink élete. Nagyban ettől is függ, hogy hogyan nőttünk föl, milyen elgondolásokkal indultunk neki az életnek, milyen értékeket tartottunk fontosnak, hogyan alakítottuk a családtagjainkkal, a kortársainkkal való kapcsolatainkat, hogyan bántunk a tehetségeinkkel, hogyan neveltük magunkat, milyen alapon választottunk pályát, hogyan közeledtünk a másik nemhez, milyen elvárásokkal kötöttünk házasságot? Hogy hogyan alakult a jellemünk, mivé fejlődtünk, az sokban függött a környezetünktől is. Az a mondás, hogy minden ember jónak születik, tehát rengeteg történelmi tényezőtől is függ.

Szoktak beszélni természetes erkölcsről. Ezen azokat a tulajdonságokat értik, amelyek adva vannak az emberségünkkel. Igaz az, hogy ennek a természetes erkölcsnek fő sarkpontjai a Tízparancsolatban fogalmazódnak meg. A Tízparancsolat pedig rögtön Istennel szembesít minket. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a természetes erkölcs is Isten akaratát, az emberről alkotott gondolatát tükrözi, vagyis erkölcsiségünk nem függetleníthető Istentől. Már az a tény is erről beszél, hogy Isten a maga képére teremtett bennünket. Ha nem is lehetünk azonosak Istennel, de ha képe vagyunk, akkor valamilyen mértékű hasonlóságnak kell lennie közte és közöttünk. Ez pedig azt jelenti, hogy emberi életünk minősége elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan Istennel való kapcsolatunk nélkül.

Óhatatlanul szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a múlt század ötvenes éveitől kezdve két-három generáció Isten nélkül nőtt fel és nélküle alakította az életét. Természetesen ezt a kijelentést is óvatosan kell kezelnünk. Minden embernek van lelkiismerete, és hogy a lelkiismeretében ki hogyan ismerte fel Istent, hogyan fogalmazta meg és élte meg a Vele való kapcsolatát, azt nem tudhatjuk. De annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy a társadalom többsége minden olyan külső segítség nélkül élte az életét, amely segíthette volna Istennel való kapcsolatának alakításában, és ezzel összefüggésben emberi élete minőségének alakításában is. Gondolhatunk itt a hitoktatásra, a szentségekben való részesülésre, azokra a szellemi-lelki hatásokra, amelyek az Egyházban való élettel összefüggésben óhatatlanul érhették volna az embereket, a kultúra alakulására. Az tény, hogy a bűn, a kegyelemtől való megfosztottságunk miatt, amelyet minden ember örököl megszületésével – ezt nevezzük áteredő bűnnek – az értelmünk elhomályosult, akaratunk rosszra hajló lett. Ennek pedig következménye, hogy az Isten nélkül élő társalom óhatatlanul elembertelenedik, és ez nyomot hagy a társadalom egészén, a családon is, hogy ne mondjam, pokollá teheti az életet.

Éppen ezért hallatlanul fontos, hogy azok, akik ebben a világban még kereszténynek vallják magukat, életük minőségével legyenek hatással a környezetükre. Az élet csak az által változhat meg, válhat emberileg jobbá, élhetőbbé, ha a keresztények a maguk élete által egy tisztább, egymásra figyelőbb, becsületesebb, örömtelibb életet sugároznak. Hallatlanul fontos, hogy mi valóban átéljük keresztény voltunk örömét, annak a nagyszerűségét, hogy Jézus sónak, kovásznak, világosságnak, hegyre épített városnak, tájékozódási pontnak küld bennünket a világba. Ámen.

Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Promoted products

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."