Tihanyi Bencés ApátságprédikációiAdvent 1. vasárnapja

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
30

Evangélium Szent Máté könyvéből (Mt 24, 37-44)

Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert amint a vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába [Ter 7,7], és nem is gondoltak rá, amíg el nem jött a vízözön és el nem ragadta mindnyájukat: így lesz az Emberfia eljövetele is. Ha akkor ketten a szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. S ha két asszony őröl malommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába. Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia.

Kedves Testvérek!

Miután az Advent magyarul eljövetel, most ennek a szent időnek a kezdetén induljunk ki a Jelenések Könyvének mondatából. Ezt olvassuk: „Én vagyok az Alfa és az Ómega – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljön, a Mindenható” (Jel 1,8). Biztosan nem követünk el erőszakot a szövegen, ha kissé módosítunk rajta. Bár Istenről szól, mégis alkalmazhatjuk Jézus Krisztusra, aki Isten közöttünk. Istenről a maga örökkévalóságában nem mondhatjuk, hogy van, volt és eljön, mert Isten kívül áll az időn, ezért nem lehet róla múlt, jelen és jövő összefüggésében beszélni. De Jézussal, a közénk testesült, közöttünk levő Istennel kapcsolatban nagyon is találó így beszélni: volt, van és eljön. Ez a három igeidő az egész Adventet átöleli.

Jézus Krisztus volt. Megszületett, eljött a történelemben. A kereszténységben Tőle számítjuk az időt. Időszámításunk eggyel kezdődik, de biztos, hogy Jézus nem egyben született. A keresztény időszámítást készítő szerzetes, Dionysius Exiguus (+550 körül) tévedett néhány évet. Ugyanis Jézus Nagy Heródes halála előtt született. Tudjuk, hogy ő időszámításunk előtt 4-ben halt meg. Az újszülött Királyt kereső bölcsektől megtudakolta a csillag feltűnésének idejét. Eszerint a kétévesnél fiatalabb gyerekeket ölette meg Betlehemben. Ez után rövidesen meghalt. Jézus tehát az ő halálakor már két éves lehetett, tehát vagy i. e. 6-ban vagy legkorábban 7-ben született. Advent kezdetén már erre a történelmi eljövetelre is emlékezünk, és Advent végén, Karácsonykor ünnepeljük. Ezzel ünnepeljük egész életünket, kultúránkat, mert minden, ami számunkra lényeges, az ezzel a születéssel kezdődött.

Jézus Krisztus újra eljön. A feltámadott Úr valamikor újra eljön. Ezzel a dicsőséges eljövetellel lesz vége a teremtésnek, illetve emelkedik Isten országává. Ettől új világ, a létezésnek egy egész új, sokkal hatalmasabb, diadalmasabb, boldogítóbb szakasza kezdődik a megdicsőült emberiség és az egész kozmosz számára is. Advent ideje ennek az eljövetelnek a várása. Advent a jövő várása, igenlése. Számunkra a történelem nem egy körforgás, minden réginek esetleg új formában való alakulása. A mi világképünk hasonlít a íjhoz, illetve a belőle kiröppenő nyílhoz. Egy pontból indul és száguld a cél felé. Mindennek igazában a cél ad értelmet. A cél mindig hoz valami közbeeső újat, de az egésznek a kiteljesedését jelenti. A cél megnyugvás, megérkezés. A mi számunkra ez azonban nem valami passzív megpihenés, hanem új kezdet Isten örökkévalóságában, az Isten királysága, uralma, országa. Szent Pál fogalmazásában: amikor minden alá lesz vetve Krisztusnak, utolsó ellenségeként a halál is, akkor maga a Fiú is aláveti magát az Atyának, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenben (vö. 1Kor 15,23-28). Ez a teremtés célja és értelme.

Advent ennek „az Isten minden mindenben” jövőnek a várása. Mindennapos keresztény életünknek csak úgy van igazi értelme, lendülete, ha ennek a tudatában, ennek az energiájával éljük. Nyilván nem arról van szó, hogy állandóan erre gondoljunk, de arról föltétlenül, hogy legyenek időszakok az életünkben, amikor az ebben való hitet tudatosíthatjuk, feleleveníthetjük, távlatait újra megláthatjuk.

Igazában erről szól az, hogy Jézus Krisztus van. Nemcsak megszületett a történelemben, nemcsak újra eljön az idők végén, de újra meg újra eljön a keresztény ember mindennapjaiba is. A keresztény élet lényegében ennek a folytonos jézusi jövetelnek, érkezésnek a megtapasztalása. Nagyon is fontos, hogy mindennapjaink ebben a keresztény tapasztalatban teljenek. A 20. század neves hittudósa, Karl Rahner szerint, ha a 21. századi keresztény nem lesz misztikus, akkor nem is lesz keresztény. Az ő értelmezésében a misztikus szó nem különleges élményeket jelent, hanem egyszerűen Isten megtapasztalását. Rahner szerint ez különlegesen is fontos a 21. században. Azért fontos, mert rengeteg vallás is létezik, sokféle világnézet, a világ jelenségeinek millió értelmezése. Ha a keresztény ember nem él egy eleven, átgondolt, és meggyőződéses istentapasztalásban, akkor könnyen lehet, hogy a hite kiüresedik, ellaposodik, magukkal ragadják ezek a mindig a könnyebb utat ajánló elképzelések és végül megszűnik kereszténynek lenni. A misztika éppen azt jelenti, hogy megtapasztaljuk Istent. Megtapasztaljuk őt az imádságban. Az Advent ideje lehetne az imádságban való fejlődésünk ideje. Megtapasztaljuk Őt a Szentírásban. Az Advent lehetne a mindennapos szentírásolvasás ideje. Megtapasztaljuk Őt a liturgiában, a szentségekben, különösen is az Eucharisztiában. Így a múltból a jelenben a jövőért élünk. Jöjj el, Uram, Jézus! Ámen.

Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Imák ebben a kategóriában

Tihanyi Bencés ApátságprédikációiAdvent 2. vasárnapja

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
08

Kedves Testvérek!

Múlt vasárnap arról hallottunk, hogy Jézus Krisztus második, dicsőséges eljövetelével megvalósul az új teremtés, az Isten országa az emberiség, de a kozmosz számára is. Az emberiség számára ez azt jelenti, hogy az Atya Jézus által a Szentlélekben fölemeli magához, egészen közel kerül Hozzá, részesedik az isteni életben. Az első századokban a keleti egyházatyák ezt az állapotot nevezték teiózisznak, azaz megistenülésnek, Szent Péter apostol pedig azt hangsúlyozza, hogy Isten ígérete révén az isteni természet részeseivé válhatunk (Vö. 2Pét 1,3-4).

A kozmosz természetesen ebben nem részesülhet, de megdicsőülése azt jelenti, hogy az a kozmosz, ami most sokszor elrejti, felismerhetetlenné teszi Istent, úgy eltelik Isten jelenlétével, hogy világosan tükrözi Őt. Ettől az isteni jelenléttől természetesen megújul, többé válik, megemelkedik. Ezt az új állapotát tükrözi gyönyörűen Izajás próféta szövege, amit az olvasmányban hallottunk. A most számunkra elképzelhetetlen képek végső üzenete: „Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen,, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert” (Iz 11,9).

Az olvasmány első soraiban a próféta ebből a távoli jövőből a számára közelebbi jövőre fordítja tekintetét. Néhány száz évvel később megszületik Dávid király családjából a Messiás, az Úr Jézus Krisztus. A próféta szerint eltölti Őt az Úr Lelke. Ezen a próféta Isten erejét érti, mi már tudjuk, hogy Jézust a Szentlélek tölti el, aki nem egy személytelen erő, hanem az Atya és a Fiú közös szeretete. Ezt az isteni Lelket a próféta így jellemzi: „A bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudás és az Úr félelmének lelke” (Iz 11,2-3).

Fontosnak tartom most felidézni, hogy amikor megbérmáltak bennünket, a bérmáló püspök pontosan ezeket a szavakat idézte fölöttünk. Fölénk terjesztett kézzel azért imádkozott, hogy a Szentlélek töltse el a bérmálkozókat a bölcsesség és az értelem, a tanács és erősség lelkével, a tudás és az Úr félelmének lelkével. Szokták mondani, hogy a bérmálkozók a Szentlélekkel töltekeznek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy éppen most találkoznak először a Szentlélekkel. Az a tény, hogy hisznek, már a Szentlélek ajándéka, a megkeresztelkedésükben, a szentáldozásaikban, az imádságukban a Szentlélek sugárzásában éltek. A bérmálás azt a többletet jelenti, hogy a felnőttséghez közeledve a Szentlélek küldetést ad nekik, hogy a társadalomban éppen az Ő erejével tanúságot tudjanak tenni Jézusról. Minden megbérmált arra kap megbízást a Szentlélektől, hogy Jézus Krisztus tanúja, követe, közvetítője legyen a társadalomban. Ezek a tulajdonságok: bölcsesség, értelem, erősség, tanács, tudás éppen olyanok, amelyekkel a világban eredményesen lehet képviselni ügyeket, például Jézus Krisztus ügyét.

Merném most ajánlani mindenkinek, akik közülünk már részesültek a bérmálásban, hogy éppen most, Advent idejében szembesüljenek ezzel, és ha az eddig talán már nem volt több, mint egy emlék, most tudatosítsuk, újítsuk meg a bérmálásunkban a Szentlélektől kapott küldetésünket, és kérjük újra a Szentlélektől a most többször is emlegetett erényeket, pozitív tulajdonságokat, hogy valóban tudatában legyünk a bérmálásban kapott küldetésünknek és képesek legyünk a környezetünkben Jézus tanúiként jelen lenni.

Múlt vasárnap az Advent jelentőségét így idéztük fel: Jézus Krisztus volt, azaz megszületett. Emlékezünk az Ő első eljövetelére, hiszen éppen ez ad értelmet, alapot ahhoz, hogy tudatosítsuk: Jézus újra eljön, amikor Isten országa, királysága, uralma, az új teremtés megvalósul. Ez a múlt és a jövő. De Jézus nemcsak a múltban jött el közénk, és nemcsak a jövőben jön majd, hanem most is, mindig. Jézus van! A tanítványaitól annak idején így búcsúzott el: „Én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” Az Adventünk attól lesz igazi, és a Karácsonynak, de a dicsőséges Eljövetelnek is az adja meg az értelmét, ha a jelenben valóban Jézussal, Jézusban élünk.

Keresztelő Jánost kortársai Messiásnak hitték. De éppen a mai evangéliumi részletben önmagáról az eljövendő, de már ismeretlenül is a közöttük levő Megváltóra irányítja a tekinteteket. „Én csak vízzel keresztellek benneteket – mondja – de aki utánam jön, nagyobb nálam, Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket keresztelni.” Manapság sokszor mondják, hogy Európában elfáradt a kereszténység. Hogy felfrissüljön ez a fáradt, depressziós kereszténység, ehhez valóban tűzre van szükségünk. A tűz megtisztít, fölmelegít, lelkesedést is ad. Keresztelő János így határozza meg Jézussal való viszonyát: „Neki növekednie kell nekem pedig kisebbé kell lennem” (Jn 3,30). Adventünk idén attól lesz igazi, ha megbérmáltságunkban megújulva a Szentlélek révén Jézus növekedhet bennünk! Ámen.

Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Tihanyi Bencés ApátságprédikációiKrisztus Király vasárnapja

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
23

Evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk 23,35-43)

A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt [Zsolt 22,8]: ,,Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!’’ A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, és azt mondták: ,,Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!’’ Felirat is volt fölötte: ,,Ez a zsidók királya.’’ A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: ,,Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!’’ De a másik leintette ezekkel a szavakkal: ,,Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.’’ Aztán így szólt: ,,Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.’’ Ő azt felelte neki: ,,Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!’’

Kedves Testvérek!

Szent Pál apostol imént hallott soraiból mindent megtudhattunk, amiért Jézus Krisztust „királynak” mondhatjuk, illetve királyunknak vallhatjuk.

A mindent megalapozó kijelentés: „Ő a láthatatlan Isten képmása.” Azért képmás, mert az Atya akaratából emberré lett, és az Ő emberségéről olvashatjuk le, hogy milyen az Isten. Az embert úgy teremtette meg Isten, hogy Istent kereső és Istent szomjazó lény legyen. És mert ilyen, föltétlenül szükséges, hogy Jézusban fölismerje a Képmást, és ha ez megtörtént, ebből már következik, hogy Jézust Útnak, Igazságnak és Életnek is fölismeri. Jézus, mint képmás egyben Istenhez vezető Út is. Istent keresve Őt megkerülni nem lehet. Egyedül Jézus mondhatja el, hogy Isten, az Atya mit vár el az embertől, mit tud neki nyújtani, hogyan találhatja meg élete igazi célját, értelmét Őbenne. De ez a Jézus, mint Isten képmása, egyben az Igazság is. Hiszen az igazság nem egyesek csip-csup igazsága, hanem maga a Lét. Jézust látva az egész létezésnek a valóságát, mivoltát látjuk. Ezért hangoztatja az apostol, hogy az Atya Jézus Krisztusban teremtett mindent. Az emberré lett, tehát az anyagi világgal is egyesült Jézus Krisztus volt az Atya számára a modell, amelyben szemlélhette, hogy a maga isteni valóságát hogyan lehet a teremtett világban megjeleníteni. Jézus Krisztus ezért minden teremtmény elsőszülöttje, benne lakik a teljesség. Nem túlzás, ha azt merem mondani, hogy Jézus Krisztusban láthatóvá válik az egész Kozmosz minden értelmességével, szépségével, titokzatosságával, ahogy Szent Pál fogalmaz: Jézus Krisztusban „meg tudjátok érteni, hogy a mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység és megismeritek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így mind jobban elteltek Isten mindent átfogó teljességével” (Ef 3,18-19). Éppen ezért Jézus az Élet is, aki betölt bennünket örömmel, lelkesedéssel, a szépség élvezetével, azzal, hogy Őbenne valóban otthon érezhetjük magunkat Istenben.

Ezt a kozmikus, dicsőséges Krisztust szólítja meg a 20. századi természettudós, de egyben misztikus jezsuita szerzetes, Teilhard de Chardin is imájában. Csodálta az anyagvilágot. Neki köszönhetjük, hogy alapvetően megváltozott a katolikus szemlélet a darwini evolúcióval kapcsolatban. Az ő nevéhez fűződik egy kínai ősember lelet felfedezése. Jézus Krisztust úgy szemléli, mint azt a hatalmas erőt, aki egyre feljebb emeli a létben a világot, míg eljut az Atyához. Ezért Chardin számára Jézus Krisztus az Ómega-pont, a mindent meghatározó, célhoz juttató Valóság. Nem tudom megállni, hogy ne idézzem fel számotokra az ő imádságát. Íme: „Dicsőséges Krisztus, az Anyag ölén titokzatosan szétáradó Erő és káprázatos Központ, ahol összefut a Sokaság számnélküli szála, kérlelhetetlen hatalom, mint a Világ és meleg, mint az Élet, homlokod hófehér, égő tűz szemed, lábad szikrázóbb, mint az olvadó arany, Te kinek keze a csillagokba ér fel, Te a Kezdet és a Vég, élő, halott és feltámadott, Te, aki túlcsorduló egységedben összegyűjtesz minden szépet, minden ízt, minden erőt, minden állapotot, Te vagy, akit lényem oly határtalan vággyal hív, mint a Mindenség: Te vagy valóban az én Uram és az én Istenem!”

De Jézus nemcsak a láthatatlan Isten képmása, a teremtés modellje, hanem a hozzánk egészen közel álló, minket bensőnkben legmélyebben érintő Megváltónk. Ő az elsőszülött a holtak közül, mert ő győzte le mindnyájunkért a halált. Feltámadásában egyszer s mindenkorra Ő lett minden ember számára az üdvösség, a feltámadás, az örök élet Kulcsa. Az Atya az ő kiontott vérében kiáradó szeretete miatt bocsátott meg az emberiségnek. Így Ő a menny és a föld, de a földön belül is minden nép kiengesztelője, egyesítője.

Éppen ezért alapította az Egyházat, amelynek Ő a Feje. Ennek a közösségnek az a feladata, küldetése, hogy az egész világon hirdesse, és életével tanúsítsa is, hogy az emberiségnek van jövője, van igazi reménye arra, hogy a földi élet Isten akarata szerinti megélése révén Jézus Krisztus által örökségképpen elnyerje az isteni életben való részesedést. Jézus saját magát Királynak nevezte, de még ezelőtt Pásztornak is. Jézus királysága nem valami üres csillogás, hanem igazi pásztorság. Ennek a pásztorságnak a lényegét Ő éppen abban látja, hogy kivezeti juhait, akik ismerik a hangját, és ezért örömteli bizalommal követik Őt, előttük jár, vezeti őket, és végül még az életét is odaadja értük.

Ezekkel a szavakkal, dadogásommal csak azt szerettem volna elérni, hogy felébredjen, vagy ha már felébredt, elmélyüljön, és minél mélyebbé válik, annál inkább tele legyen a Jézussal való kapcsolatotok csodálattal, mély lelkesedéssel, az iránta való barátságban, követésében való állhatatos kitartással, azzal a meggyőződéssel, hogy a Jézus Királynak odaadott életünk az emberségünk igazi sikere, győzelme. Ámen.

Nyiredy Maurus OSB, Balatonfüred-Kerektemplom

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Tihanyi Bencés Apátságprédikációivasárnapi gondolatok

Reggeli ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
16

Evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk 21,5-19)

Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: ,,Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.’’ Erre megkérdezték őt: ,,Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?’’ Ő pedig így szólt: ,,Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: ,,Én vagyok'', és: ,,Elérkezett az idő''; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük [Dán 2,28]; de ez még nem a vég.’’ Azután ezt mondta nekik: ,,Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Nagy földindulás lesz több helyen, dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

 

Kedves Testvérek!

Ahogy a teremtés nem esik a tapasztalatunk alá, úgy a világ végső sorsa sem. Éppen emiatt nem könnyű róla beszélni. Jézus Krisztus is érzi ennek a nehézségét. Kapóra jöttek neki az apostoloknak a templom szépségét dicsérő mondatai. Ő már tudja, hogy ennek a szépségnek meg vannak számlálva napjai. El fog pusztulni a várossal együtt. Ez be is következett negyven évvel később. Erről beszél nekik, de ez a téma már átvezet a világ végső sorsának az említésébe. Hagyományosan ezt nevezik a világ végének.

Mi nem beszélünk a világ végéről, legfeljebb a jelenlegi emberi történelem végéről. Mi a világ végső sorsával kapcsolatban annak átalakulásáról beszélünk. Ezen azt értjük, hogy az ősi teremtés Isten gondolatában még nem az a teljesség, amit Isten a világnak szán. A Jelenések Könyve arról beszél, hogy Isten újjáteremt mindent. Nem azért, mert az első teremtésben valamit elhibázott volna, hanem azért, mert ennél magasabb szintre, tökéletesebb állapotba akarja emelni. Erről az új teremtésről akkor esik szó az említett könyvben, amikor az emberiség végső állapotát említi. „Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. Láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászáll a mennyből, az Istentől. Olyan volt, mint a férje számára fölékesített menyasszony. Akkor a trón felől erős hangot hallottam: < Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom, mert a korábbi dolgok elmúltak >” (Jel 21,1-4). Tehát az új világ a megdicsőült emberrel kapcsolatos. Ahogy környezete volt az embernek, úgy a megdicsőült, átalakult világ is környezete lesz az embernek. Ez a világ és az ember éppen attól lesz más, attól alakul át, attól válik új teremtéssé, hogy közvetlen kapcsolatban lesz Istennel.

Minden átalakulás szenvedéssel jár. Jézus sorsának átalakulása a feltámadása volt. Ezt azonban meg kellett előznie szenvedésének és halálának. A világ átalakulásának modellje is Jézus szenvedése, halála és feltámadása. Azok az emberi történelemben bekövetkező negatív képek, és a kozmikus katasztrófák képei ezt az átalakulást érzékeltetik. Fontos tudatosítanunk, hogy Jézus nem helyszíni közvetítést ad a világ végső sorsáról. Ezért ezeket a képeket nem szabad szó szerint értenünk. A világ átalakulását Isten hatalma valósítja meg. A Szentírás sokszor ezt a hatalmat kozmikus katasztrófák képeivel érzékelteti. De hogy konkrétan ez hogyan valósul majd meg, nem tudhatjuk. Vegyük úgy, hogy a teremtéssel kapcsolatban is beszél a természettudomány ősrobbanásról, de hogy ez mit jelent, senki sem tudja elképzelni. Szemléljük ezeket a képeket a végidő nagy végső robbanásának, de abban a tudatban, hogy ezt az a mindenható Isten valósítja meg, aki a Szeretet. A Szeretet hívta létbe a világot, a Szeretet fogja átalakítani is a világot az isteni Szeretet szintjére. Erre a feltámadt Krisztus a garancia. Ezért nem kell félnünk!

Az evangéliumi részlet utolsó soraiban Jézus a jelenre irányítja az apostolok tekintetét. Mintha éppen nekünk mondaná, hogy tudjátok és számítsatok is rá, hogy a világban ma a legüldözöttebb vallás a kereszténység. Ha éppen most bennünket nem is üldöznek, de tapasztalhatunk a társadalomban egyfajta ellenségességet a kereszténységgel szemben. Ez különösen is fölmerül meglehetősen gúnyos megfogalmazásokban, ha megtapasztalják egyes keresztények méltatlan viselkedését. Természetesen ők tudják, hogy a kereszténynek hogyan kell élnie, és ezt szemünkre is vetik, ha ők a maguk életében ezt a szintet nem is veszik komolyan. Fontos tudatosítanunk, hogy egyes keresztények méltatlan, bűnös magatartásával kapcsolatban napjainkban többen úgy fogalmaztak, hogy nincs jogunk mások magánéletébe beleszólni. A keresztény bűne nem magánügy. Semmikor sem, de főleg akkor nem, ha vezető pozícióban van. Pontosan azért nem, mert rajta keresztül általánosítani fognak: na, ez az Egyház, ilyenek a keresztények! Számunkra csak egyetlen védekezési mód lehetséges: a hiteles életünk. De fontos azt is tudnunk, hogy minden ellenséges erőnek igazában nem velünk van baja, hanem Jézus Krisztust nem bírják elviselni. Velünk igazában Jézus Krisztus miatt van bajuk. Jézus szentsége, az általa az emberség mércéjeként megfogalmazott életstílus, illetve az, hogy az ember életének értelme nem ebben a világban van, felháborítja őket, mert a tudatuk, a lelkiismeretük mélyén érzik, hogy nincs igazuk, de egyszerűen képtelenek vagy nem akarnak megtérni. Jézus éppen arra hívja fel a figyelmünket, hogy a mi üldözöttségünk vagy közel-keleti testvéreink közül sokak vértanúsága tanúságtétel Őmellette. Ha ki is ontják a vérünket, életünk Istennél van, egy hajszálunk sem veszhet el, ha tudunk állhatatosan hitelesen Jézus követői lenni. Ámen

Nyiredy Maurus OSB - Balatonfüred-Kerektemplom

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Tihanyi Bencés Apátságprédikációiévközi 32. vasárnap

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
10

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Tihanyi Bencés Apátságprédikációiévközi 32. vasárnap

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
09

Evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk 20,27-38)

Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt: ,,Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének [MTörv 25,5-6; Ter 38,8]. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. Előbb a második, majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.’’ Jézus ezt felelte nekik: ,,E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai, a feltámadás fiai lesznek. Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ,,Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének'' [Kiv 3,6] mondta. Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.’’

Kedves Testvérek!

A túlvilágba vetett hit a zsidó vallásosságban meglehetősen későn jelent meg. Addig földi keretek között képzelték el az üdvösséget. Ezt Isten áldásaként fogták fel. Ez az isteni áldás a hosszú, egészségben leélt földi életben, a gazdagságban, a több gyermekes családi életben nyilvánult meg. A túlvilági hit a zsidóságnak Kr. e. 175 és 135 között vívott szabadságharca nyomán alakult ki. Ekkor ugyanis Palesztina fölött olyan uralkodók gyakorolták a hatalmat, akik el akarták görögösíteni a zsidóságot, meg akarták szüntetni a zsidó vallásgyakorlást. Ezért a zsidók többsége fellázadt és hitének megőrzéséért szabadságharcot folytatott. Tulajdonképpen kilátástalan helyzetük váltotta ki a túlvilágba vetett hitet. Az volt a meggyőződésük, hogy Isten hűséges, beváltja ígéreteit, ha nem is ezen a világon, de a túlvilágon. A lélek létébe és a feltámadásba vetett hit ennek a küzdelemnek a során alakult ki. Az Ószövetségben két könyv, a Makkabeusok könyvei tanúsítják ezt. Az első olvasmányt éppen ebből a könyvből hallottuk.

A Jézus korabeli zsidó társadalomban a szaddúceusoknak nevezett réteg tagjai többségükben a gazdagok közül kerültek ki. Ezek nem hittek sem a lélekben, sem a feltámadásban, szimpatizáltak a római megszállókkal és ezért szembefordultak a zsidó messiás hittel, amely föl akarta őket szabadítani a római megszállás alól. Természetesen ők is szemben álltak Jézussal. A mai evangélium szerint a zsidó sógorházasság gyakorlata alapján akarták kigúnyolni a Jézus által is képviselt túlvilágba vetett hitet. Ez a vita ad alkalmat Jézusnak arra, hogy számunkra is fontos tényeket fogalmazzon meg.

Az első az, hogy a túlvilági életet nem lehet a földi élet mintájára elképzelni. Ma is vannak olyan elképzelések, amelyek nem tudnak ebből a keretből kilépni. Ilyen például az iszlám, de a hazánkban is ismert Jehova tanúi közösség is. Az örök élet Istennek a földi életet messze túlhaladó életében részesít minket. Bár Jézus ragaszkodik a test halál utáni feltámadásához, de az Ő látásmódja szerint ez a testiség már nem a földi létezés törvényei szerint működik, hanem attól teljesen eltér. Érdemes felidéznünk Szent Pál gondolatait, aki szerint „test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a pusztulás nem örökli a romolhatatlanságot” (1Kor 15,50). Számára a mi feltámadott testünk modellje a feltámadott Krisztus. Őt felidézve a feltámadott testnek négy tulajdonságát sorolja fel: „Így lesz a halottak feltámadása. Pusztulásra vetik el, romolhatatlanságban támad fel. Gyalázatban vetik el, dicsőségben támad fel. Erőtlenségben vetik el, erőben támad fel. Egy emberi testet vetnek el, lelki test támad fel” (1Kor 15,42-44). Ezek a szavak: pusztulás, gyalázat, erőtlenség valóban a halált idézik fel. A feltámadott test ezzel szemben romolhatatlan, dicsőséges, erővel teljes. Ezeknek a szavaknak igazi értelmét ez adja meg: „emberi testet vetnek el, lelki test támad fel.” De a lélek itt nem az emberi lélek, a psziché, hanem a Pneuma, azaz a Szentlélek. Vagyis a megdicsőült testet a Szentlélek alakítja ki, aki az isteni élet sajátosságaiba öltözteti. Ezért fogalmazhat az apostol így: „Az első ember (Ádám) földből való por. A második ember (Krisztus) mennyből való. Amilyen a porból való, olyanok a porból valók is, és amilyen a mennyből való olyanok a mennyeiek is. Ahogy magunkra vettük a porból való alakját, úgy magunkra fogjuk venni a mennyeinek alakját is” (1Kor 15,47-49).

Ezt a vitát Jézus azzal zárja le, hogy hivatkozik a zsidóságban óriási tekintélyű Mózesre, aki Istenről úgy beszél, mint Ábrahám, Izsák és Jákob Istenéről, akik ugyan már századok előtt meghaltak, de Isten élteti őket. Ezért a döntő szó: „Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké, mert számára mindenki él” (Lk 20,37-38).

Isten a Szentírás tanúsága szerint a Lét teljessége. Az ő számára a nem-lét egyszerűen értelmezhetetlen. A Lét teljességébe nem fér bele a nem-lét. Ezért a Szentírás számára a halál olyan értelemben értelmezhetetlen, hogy Isten nem a halálra teremtette az embert. A Szentírás első lapjai arról tanúskodnak, hogy Isten életre teremtette az embert. De az ember csak úgy maradhat meg az életben, ha megmarad Istennel való kapcsolatában. Ebben pedig csak úgy maradhat meg, ha engedelmeskedik Istennek. Istennek nem engedelmeskedni, kilépni a Vele való szeretetkapcsolatból, a Szentírás számára igazában ez a halál. A fizikai halál már ennek a következménye és képe. A bűn és a bűnben való megmaradás a halál. A mi számunkra a mai szentleckét Szent Pál apostol ezzel a jókívánsággal zárja: „Az Úr irányítsa szíveteket Isten szeretetéhez és Krisztus állhatatosságához” (2Tessz 3,5). Isten szeretetét Jézus Krisztus hozta el közénk és mutatta meg azt, hogy hogyan lehet ebben a szeretetben megmaradni. Ő teljes létével ragaszkodott az Atyához, állhatatos volt még a földi halálban is. Őt követve élhetünk mi is Isten szeretetében egészen Krisztus állhatatosságáig. Ámen.

 

Nyiredy Maurus OSB, balatonfüredi Kerektemplom

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Tihanyi Bencés ApátságprédikációiMindenszentek

Reggeli ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
01

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Promoted products

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."