FélixatyaAdvent 1. vasárnapja

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
30

Bevezetés

A mai vasárnappal új egyházi évet kezdünk és belépünk az advent karácsonyra, Jézusra váró időszakába. Zöld adventi koszorú díszíti templomunkat és rajta a gyertyák. Az égő gyertya, Krisztusra, a világ világosságára emlékeztet.

De nemcsak Őrá! Az önmagát felemésztő, s fényárasztó gyertya az emberi sorsot is példázza. Arra figyelmeztet, hogy mi is égünk és elégünk egyszer. A kérdés csak az, hogy hol és miért ég életünk gyertyája Isten oltárán-e, vagy a Mammon, a bűn sötét ravatalán? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

 

Kirie litánia

Jézus Krisztus, Akit megígért a mennyei Atya, mint a világ megváltóját: Uram, irgalmazz!

Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Akit sóvárogva vártak a nemzetek: Krisztus, kegyelmezz!

Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Aki eljöttél, hogy meggyógyítsd az eredeti bűn sebeit: Uram, irgalmazz!

Uram, izgalmazz!

 

Evangélium után

Ma, advent első vasárnapján belépünk egy új egyházi évbe és ez-zel együtt új küzdelmek, új feladatok állnak előttünk. Erre figyelmeztet Szent Pál apostol is a mai szentmise olvasmányában. "Itt az óra, hogy felébredjünk álmainkból!" Fölkelni, levetni a sötétség tetteit, kezünkbe venni a világosság fegyvereit, ez adventi programunk.

Mi tagadás, de el kell ismernünk, hogy a küzdő egyház kebelén belül megtaláljuk az úgynevezett alvó egyházat is. Ki ne tudna alvó keresztényekről, akik fölhagytak vallásuk gyakorlásával és elkerülik a templomot?

Közöttünk is vannak talán, akik hosszú éveken át a dolcse niente fare, az "édes semmittevés " párnáján alszanak, és nem vállalják a keresztény élet küzdelmeit. Csak ritkán járnak templomba. Olykor-olykor eljönnek a templomba, egy kis templomi hangulatért, a feltámadási körmenetre, a karácsonyi éjféli szentmisére, a gyermekkori karácsonyok hangulatának idézése végett.

Ám mielőtt kidörzsölnék szemükből az álmot, ismét elalszanak. Kereszténységük, de talán a miénk is, sokszor se hideg, se meleg, meg-alkuvó, langyos hőmérsékleten tengődik. Őrlángon ég.

Elég általános tapasztalat, hogy korunkat többek között a vallásos hit, illetve a hitgyakorlásának a meggyengülése jellemzi. A mai ember szinte elvesztette érzékét az Isten iránt, és teljesen lefoglalja szívét a világi élet habzsolása.

Meghalt az Isten, kiáltozták sokan még pár évvel ez előtt is Sok alacsony műveltségi szinten élő átlagember el is hitte a hamis módon a tudomány mezébe öltöztetett szólamot. De nem az Isten halt meg, hanem e mondatot kitaláló divatos filozófia.

A modern embert ismét elfogta az egykori bábeli toronyépítők nagyravágyása. Építsünk fel egy új világot a saját erőnkből, saját terveink szerint. Építsük fel a Mammon imádására épülő globalizált világot. Ez szebb lesz, mint az Isten törvényeire épülő világ!

Bennünket, keresztényeket is megfertőzött ez az egyre erőteljesebben terjeszkedő új gazdasági és politikai irányzat. Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy mily könnyedén és mily sokan adják fel keresztény és nemzeti identitástudatukat. Mily könnyedén eresztik el fülük mellett a krisztusi szavakat: Virrasszatok! Józanok legyetek és éberek!

Nem csoda, ha közülünk is egyre többen elalszanak, és egyre növekszik az alvó egyház tábora. Mondanom sem kell, hogy minden látszat ellenére, nyugtalan álom ez, akárcsak annak a gyermeké, aki abban a tudatban alszik el, hogy nincs mellette az édesanyja.

Ám a toronyépítés, az Isten nélküli világ fölépítése nem megy zavartalanul. Mindenki a saját érdekeinek a nyelvét beszéli. Megtagadja az isteni törvényeket, kiselejtezi a néki nem tetsző parancsokat és még csodálkozik, azon hogy modern világunkban egyre nő a bűn vízözöne. A tapasztalat ugyanis arra tanít, hogy az evangélium megtagadása a sírásója a békés, rendezett földi életünknek.

A féreg nem szűnik meg pusztítani gyümölcsfáinkat, ha nem vesszük figyelembe létezését. Az emberiséget sem szabadítja meg a bűn következményeitől az isteni törvények sárba tiprása. Éppen ezért a bűn elleni küzdelem közös nagy ügye és feladata az emberiségnek. Vessük el hát a sötétség tetteit! Olyan forradalom ez, amelynek a szívünkben, belső világunkban kell végbemennie. Nélküle nem várható igazi változás, javulás az egyes ember, hazánk de az emberiség életében sem.

Hogy azonban helyesen lássuk a tényeket és magunkat, világosságra van szükségünk. Ezért az Egyház Krisztusra, a Világ Világosságára irányítja tekintetünket. Meg kell nyitnunk lelkünk sötétkamráját, hogy beragyoghassa Krisztus világossága. Egyedül neki van hatalma arra, hogy életünk fényérzékeny lapjára rárajzolja az Istennek tetsző ember-arcot.

Krisztus nélkül sötét a világ, jómagunk is sötétben botorkálunk. Az ő világosságát nem lehet pótolni a legnagyobb emberi lángelmék fényeivel sem. Csak akkor lesz tartós az álomból való ébredésünk, ha Krisztusra, mint életünk napjára irányítjuk tekintetünket.

Tanításából, élete példájából, századokon átlátó tekintetéből, szívének kohójából annyi fény, annyi meleg áramlik felénk, ami elől balgaság lenne elzárkóznunk. Ne elzárkózni akarjunk hát előle, hanem tiszta szívvel forduljunk feléje.

Ajándékozó, s ajándékot váró Testvéreim! Ne csak a kicsiny karácsonyi ajándékokra irányuljon a figyelmünk, hanem Őreá, az Úr Isten emberiségnek adott legnagyobb ajándékára, és kérjük Őt őszinte szívvel: Maran atha! Jöjj el Urunk Jézus! S maradj velünk

Amen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Imák ebben a kategóriában

FélixatyaAdvent 2. vasárnapja

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
07

Bevezetés

Advent második vasárnapján Keresztelő Szent János a tanítómesterünk. Bűnbánattal kell készülnünk az Úr eljövetelére, és a bűnbánat méltó gyümölcseit kell megteremnünk. Nem elegendő csak a bánat, az elkövetett rossz helytelenítése, hanem kell a bánatnak a gyümölcse is. Kell, hogy a felebaráti szeretet tetteivel segítsük egymást a karácsonyi lelkület kiépítéséhez.

Izajás próféta ösztönöz minket a Kezdőének szavaival: „Sion népe, íme, jön az Úr, hogy megmentse a nemzeteket, és hallani fogjátok dicsőséges szavát, szívetek örömére.

Hogy valóban megmentésünkre és örömünkre legyen az Úr jövetele, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirie litánia

Jézus Krisztus, Akiben beteljesedett a mennyei Atya minden ígérete: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Akit az ősatyák sóvárogva vártak: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Aki egykor eljössz ismét a világra: Uram, irgalmazz!

 

Evangélium után

Keresztelő Jánost úgy szoktuk emlegetni, mint az Ószövetség utol-só prófétáját, aki mint Jézus kortársa, meghirdette a messiási idők eljövetelét. Kemény szavakkal ostorozta a bűnben fetrengő embereket, és arra figyelmeztette őket, hogy a Messiást életük megváltoztatásával kell fogadniuk.

Általános tapasztalat, hogy emberi világunkban az élet nem halad mindig az isteni törvények útján. Csak a szabadságot nélkülöző teremtmények világában érvényesül maradéktalanul az Isten, a természet törvénye.

Az ember törékeny szabadsága birtokában letérhet az igazság, a jóság útjáról. Bűnt bűnre halmozva megronthatja saját és embertársai életét. Ezért is van szükségünk olyan emberekre, akik mint az igazság és szeretet megszállottjai fülünkbe kiáltják: Emberek álljatok meg, mert másként vesztetekbe rohantok!

Erre a feladatra vállalkozott Keresztelő János is, amikor rendíthetetlen bátorsággal hirdette a megtérés kötelességét.

Az evangélium beszámolója szerint. tömegesen vonultak ki hozzá a városok lakói, és sokan őszintén megvallották bűneiket.

Ez a jelenség arra figyelmeztet, hogy nem szabad az emberiségre, vagy annak egy-egy csoportjára a közös bűnösség pecsétjét ráütni. Nem szabad engednünk, hogy bizonyos, csoportok ráragasszanak nemzetünkre olyan hazug jelzőket, s rágalmakat, amelyekkel le akarják járatni a nagyvilág előtt nemzetünket. De egyházunkra sem, tapasztaltuk, hogy miket. S milyen gyorsan összeomlott ez a harsogó rágalomhadjárat.

Igaz, hogy olykor elhatalmasodik e világban a bűn, és pusztító vízözönnel fenyeget.

Ám mindig akadnak olyan Noé-ivadékok, akik Isten oldalára állnak és megépítik azt a bárkát, amely egy új világot zár magába. Az újrakezdésnek ez a reménye adta Keresztelő János ajkára is a prófétaszót, hogy fölébressze az emberek alvó lelkiismeretét. Veszedelmes dolog lenne örömben ujjongni, s megfeledkezni arról, hogy a gonoszság erői alattomos módon továbbra is működnek. Az ördög nem alszik.

Szentírás szavaival: Most van itt az idő, a kellő idő, hogy ébredjünk a mély álmunkból, s hallassuk szavunkat, harcoljunk és küzdjünk hazugság és gonoszság erői ellen, mert közel van hozzánk, úrjövetelt várókhoz az Úr.

Legyünk annak is tudatában, hogy miként Keresztelő János hallgatói között is akadtak olyanok, akiket csak a kíváncsiság vagy éppenséggel az ellenséges érzület vezetett hozzá, úgy ma is. Miként a farizeusokat és a szadduceusokat, úgy a maiakat is hasonló szempontok vezetik.

János azonban prófétai tekintetével felismerte képmutató magatartásukat. Kemény szavakkal megbélyegezte és a viperák fajzatainak nevezte őket. A fejsze már a fák gyökerén van, mondta, s kivágnak minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.

Ez a kivágás nem látványosan történik a jelenlegi üdvrendben, de folyamatosan működik. Annak ellenére, hogy az Úr Isten türelme végtelen. Ám visszaélnek vele mindazok az emberek és intézmények, amelyek egyházunk, s nemzetünk életfájának hajszálgyökereit vagdossák és megrontják, s szennyezik társadalmunk erkölcsi életének légkörét. Mint, politikamentes értelemben vett környezetvédők, legyünk éberek! Mert tudatformáló eszközök mögött állók nem tétlenek ma sem. Nemcsak a hitet irtogatják az emberek lelkéből, hanem különféle hamis jelszavak hangoztatásával végzik romboló munkájukat. "Művészinek" kikiáltott filmekben mutogatják a rablást, lopást, gyilkosságot, házasságtörést. És erkölcsi nihilizmusra nevelik a fiatalságot. Egyes írók beteges kéjjel úgy mutatják be az embert, mintha a bűnözés lenne alaptermészete.

A valóságban azonban a hét-köznapok embere nem tolvaj, nem csaló, nem csalja a házastársát és nem követ el erőszakos cselekményeket.

De ha nem is ilyen, és ilyes-miket nem követ el, azért egyetlen ember, egyetlen hívő sem mondhatja magáról, hogy bűntelen. Csak Urunk Jézus Krisztus tehette fel ezt a kérdést: Ki vádolhat engem a bűnről?

Keresztelő János ma nekünk, templomba járó hívőknek mondja: "Tartsatok bűnbánatot, mert közeledik az Isten országa!"

Megkeresztelt mivoltunk, templomba járásunk még nem jelenti azt, hogy mi már tökéletes, hanem azt, hogy folyton tökéletesedő keresztények vagyunk.

Ha legyőzzük magunkban a rosszat, legyőzzük a világban is. Így majd a gonoszság is visszavonulásra kényszerül és a szeretet gyűrűjébe zárva, le kell, hogy tegye a fegyvert.

Közel van már az Úr. Szívünk megtisztításával tegyük számára lehetővé a hozzánk való megérkezését!

Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaKrisztus, a mindenség királya

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
23

Bevezetés

Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztus Király előtt hódolunk. A huszadik század elején, amikor a nemzetek kezdtek elpártolni Krisztustól, amikor a népek kezdték el kiáltani a Krisztus-korabeli zsidóság szavaival: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk. Nem akarjuk, hogy a názáreti ács fia legyen a mi királyunk és vezérünk. XI. Pius pápa rendelte el 1925-ben, hogy az egész katolikus világegyházban legyen kiemelt ünnepe Krisztus Királynak. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezése szerint, az egyházi év utolsó vasárnapján.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Te vagy az Igazság és Igazságosság királya. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Te vagy az irgalom és jóság királya! Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te vagy a Szeretet és Békesség királya! Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Ellentmondásosnak tűnik, hogy Krisztus a világmindenség királya, hiszen az evangéliumokból úgy ismertük meg Jézust, mint aki soha nem törekedett hatalomra. Napjainkban sokaknak amúgy is idegen ez, hiszen könnyebb Jézust testvérünknek érezni, velünk egyenrangúnak, mintsem Istenfiának, aki akkor nevez barátainak bennünket, amennyiben megtesszük, amit parancsol nekünk (Jn 15,14).

Élete során Krisztus kerüli azt, hogy királynak tekintsék. Nem szereti a Messiás megszólítást, mert politikai tartalommal társul. A csodálatos kenyérszaporítás után az őt királlyá tenni akaró tömeg elől elmenekül. Amikor csodát tesz, vagy gyógyít, megtiltja, hogy beszéljenek róla. Kerüli mindazt, ami miatt félreértelmezhetnék királyságát.

Egyetlen egyszer engedi meg, hogy királyként tiszteljék: a Jeruzsálembe való virágvasárnapi bevonuláskor, amelyre már rávetette árnyékát a közelgő szenvedése. Nyíltan pedig Pilátus előtt vallja meg: „király vagyok”; amikor a halálos ítélet küszöbén áll. Nem tiltakozik, hogy a keresztre ráírják, hogy „Názáreti Jézus, a zsidók királya”. A kereszten engedi meg, hogy királynak nevezzék – amikor semmi félreértés nem eshet már.

A főtanács kereszt alatt álló tagjai bizonyára nem is veszik észre, hogy nem csak elismerik Jézus hatalmát, amikor gúnyolódnak vele („másokat megszabadított”), hanem még azt is, hogy – velük ellentétben – hatalmát mindig a nép javára fordította, és nem önző módon a maga javára, még földi életének utolsó perceiben sem. A kereszten is hatalmát gyakorló királyként válaszol a jobb lator kérésére: „Még ma velem leszel országomban”! 

Döbbenetes. Egy gonosztevő s bűnöző: a jobb lator. Abban a rettenetes órában, amikor ellenségei diadalmaskodnak, tanítványai hitüket vesztik, megszólal, a bűnösségét beismerő, s megvalló és megváltozó gonosztevő.

Abból a néhány szóból, amit Jézus a kereszten mondott, Jézusnak abból a nemes magatartásából, amelyet pokoli kínjai közepette tanúsított, megszületik a hit, s fölismeri Jézusban a Messiást, és győztest lát a legyőzöttben.

Olyan hitvallással fordul Jézus felé, amellyel a körülöttük kiabáló, gúnyolódó emberek megtagadnak tőle. Nyomorúságos életének a végén, gyötrelmes szenvedéseiben, amikor az igazság fénye világít szívébe, reményteli kéréssel fordul Jézushoz: "Emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel!"

S a haldokló Király, aki a kereszten teljesen tehetetlennek látszik, olyant tesz, amit a földön egyetlen király sem tud megtenni. A halál közelében örökéletet, létének beteljesedését ígéri annak, akinek élete itt a kereszten szégyenletes halállal fejeződik be. "Még ma velem leszel a paradicsomban!"

Mily csodálatos Isten irgalma! A halál kapujában is alkalmat ad a megtérésre.

Oh, bárcsak minden emberhez, honfitársunkhoz eljutna ez a krisztusi örömhír, és Krisztushoz térnének. Krisztus az a király, akit meg-rugdaltak, keresztre szögeztek, egykor és ma is, világszerte e világban. Ő nem száll le szent keresztjéről, Ő ott hal meg értünk ég és föld között, mert a keresztáldozata a világ végéig tart. Ő király, nem a keresztje dacára, hanem épp általa: a "sokakért", minden alattvalójáért kiontott vére árán.

Éljünk méltón tanításához, hogy végóránkon, nekünk, bebocsájtást kérőknek is azt mondhassa majd, amit a jobb latornak mondott: Ma velem leszel a paradicsomban.

Ámen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Félixatyaévközi 33. vasárnap

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
16

Bevezetés

Közeledik a liturgikus év vége. Az Igeliturgia olvasmányai a végső dolgokra utaló részleteket közölnek velünk. Az évközi harmincharmadik vasárnapon az evangéliumi perikópában mintegy ráhangolódunk az egyházi év lezárására, hiszen a világ végéről, a végső dolgokról kapunk tanítást Jézustól. Hogyan nézzük mi ezeket a Jézus által felsorolt véget megelőző jelenségeket?

 

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy a véget megelőző jeleket nem olvassuk mindig helyesen. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy e jelek nem eredményezik életutunk kiigazítását. Krisztus kegyelemezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem voltunk mindig kellően állhatatosak a hitben. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

„Kő kövön nem marad, mindent lerombolnak” Jézusnak a jeruzsálemi templom totális pusztulását megjövendölő szavai minden bizonnyal sokkolóan hatottak tanítványaira,

Olyan ez, mintha egy római zarándoklaton a Szent Péter bazilika mérhetetlen értékeiben el-merülő hívőt szólítaná meg egy hang: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad.” El tudjuk képzelni, micsoda rémületet váltana ki az ezt hallóból.

A templomépület ugyanis hatalmas kövekből épült, mely az örökkévalóságot jelképezte az apostolok szemében.

Amennyi ma e falból látszik, ugyanannyi van mélyen folytatólagosan a föld alatt.

A templombelsőt mindenütt faragott díszes libanoni cédrussal, arany és ezüst díszekkel, fogadalmi ajándékokkal borították. Belül egy négyzetcentiméternyi követ nem lehetett látni. A tanítványok, – mint minden zsidó ember – hihetetlen büszkeséggel nézte a templomot. Jézus mégis azt mondja nekik: kő kövön nem marad itt. Elképzelhetjük tanítványainak elképedését. Zsidó fülnek megdöbbentően hangzik. Alig érthető. Szinte világomlást jelent

Egyszóval lehetetlennek tűnt a jeruzsálemi templom pusztulása. De egy korabeli zsidó történetíró – Josephus Flavius – könyvéből tudjuk, hogy a jövendölés néhány évtized múlva bekövetkezett. 70-ben Jeruzsálemet a római hadsereg hihetetlen kegyetlenséggel elpusztította, A templomba menekülők ezreinek az életét oltották ki az égő templom rájuk zuhanó hatalmas kövei. S patakokban folyt a szemtanú szerint a templom lépcsőin az emberi vér. Valóban kő kövön nem maradt.

Az apostolok kérik Jézust, mondja meg, mikor lesz ez, és milyen előjelei lesznek. Jézus kitér a válaszadás elől. De Jeruzsálem pusztulásának előjeleiként háborúkról, éhínségről, földrengésről és ragályos betegségekről szól.

Ezek is bekövetkeztek Jézus halála után nem sokkal. Az I. sz. közepe táján a Római Birodalomban mindenfelé háborúk voltak; számos földrengés pusztított Kis-Ázsiában és a görög szigeteken; Rómában a pestis 30 ezer áldozatot követelt; Palesztinában 45 körül éhínség volt. Jézus a keresztények üldözéséről is jövendölt, s tudjuk, ez is bekövetkezett.

Jeruzsálem pusztulása így lett a keresztény világban a világvég előképe.

Hiszen az óta is se szeri, se száma a szünet nélküli töménytelen sok, egyre kegyetlenebb háborúnak.

Se szeri, se száma a természeti katasztrófáknak. Földrengéseknek, vulkánkitöréseknek, hurrikánoknak, tájfunoknak, orkánoknak, szökőáraknak, özönvízszerű áradásoknak, ipari katasztrófáknak, tengeri olajkutak okozta katasztrófáknak.

És mennyi a Napban és Holdban, a csak távcsövekkel megfigyelhető katasztrófa, és még sokszorosabban a csillagok világában, a világűrben.

És mennyi a demokrácia és szabadság exportálásával okozta káosz következtében fellépő testvérháború, etnikai és vallási üldözés.

Naponta ölik a katolikusokat, Ahogy Jézus mondotta: gyűlölni, üldözni fognak benneteket miattam. Gyűlölik is, és üldözik is a Benne hívőket valahol, szinte naponta.

És mennyi, az embereket hamis eledellel etető jövendölés. Főleg a világvéggel, annak idejével kapcsolatban. Ha mégsem következik be, akkor újat találnak ki. Miért? Mert vezetőik ebből élnek. Az emberek meg hiszékenyek. Szeretnek rendkívüli dolgokról hallani.

Mit mond Jézus ezekről a jövendő mondókról?

Ne higgyetek nekik! Ne kövessétek őket!

Jézus nem szorongást akar kiváltani bennünk. Hát akkor mit?

Jézus nem ijesztgetni akar a világ végével, hanem mintegy „távcsövet” ad a kezünkbe, hogy távolabbra és lássunk. A földi láthatáron túlra is tekintsünk.

Jézus azt akarja, hogy vegyük észre ezeket a világvége előtti mai jelenségeket, jelzéseket. S tudjuk ezeket helyesen olvasni. S a helyes olvasás Istenhez térést, hitben való állhatatosságot eredményezzen.

Mert Urunk Jézus Krisztus szavai szerint, aki mindvégig állhatatos marad a hitben, az üdvözül.

Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Félixatyaévközi 32. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
09

Bevezetés

A mai, évközi 32. vasárnap evangéliumában a szadduceusok Jézussal folytatott ironikus vitáját fogjuk hallani. Kitalált, lehetetlen tanmeséjükkel érvelnek az örök élet ellen.

Népünk mai szadduceusai, hasonló ateista elvekkel mossák ki népünk tudatából a túlvilági élet hitét, és kifinomult módszereikkel kényszerítik a hit nélküli életet népünkre.

Gondolkodtunk-e már azon, hogy ennek milyen következményei vannak szellemi, anyagi, erkölcsi és érzelmi vonalon? Közeli és távoli jövőkép nélkül, céltalanul, a megsemmisülés tudatával élni? Mit teszünk mi azért, hogy az ateista métely, ne mételyezzen tovább bennünket sem egyénileg, sem közösségileg? Itt a nagy lehetőség!

 

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, az örök élet hitében való ingadozásainkat. Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg az örök élet elérését veszélyeztető vétkeinket! Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem lépünk fel határozottabban a házasságot kikezdő tanokkal szemben. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Lukács evangéliumából a feltámadás kérdése című szakaszt (Lk. 20:27–39.) olvastatja föl az évközi harminckettedik vasárnapon az Egyház. Az ismert történet szerint a szadduceusok, az ókori zsidóság azon elöljáró csoportja, amelynek tagjai tagadták a feltámadást, az alábbi elméleti kérdéssel próbálták meg sarokba szorítani Jézust: a feltámadáskor kinek az asszonya lesz az a nő, aki a földi életben a sorban elhunyt hét fivér mindegyikének felesége volt? A felvetés a mózesi törvényekben gyökerezik: miszerint ha valakinek gyermek nélkül hal meg a testvére, köteles nőül venni az özvegyet, hogy „támasszon utódot testvérének”.

A szigorú rendelkezésnek, miként a mózesi törvényeknek általában, praktikus oka volt: ha egy zsidó férfinak genetikailag nem is lehetett, legalább jogi értelemben legyen örököse. Jézus, mint általában, közérthetően kezd bele a válaszába – „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek” –, majd az ószövetségi iratokban való jártasságát megcsillantva folytatja azt, 

A mai világunkban különösen életszerűtlen a mózesi törvények eme passzusa. A törvény arról árulkodik, hogy a családi kötelék – ószövetségi szóhasználattal: a vér parancsa – mindenekfölött áll.

A család szentsége természetesen ma is a keresztény tanok egyik sarkalatos pontja. Csak éppen az egyház már nem szab, nem szabhat meg polgári törvényeket, sőt már a rosszallását sem nagyon fejezheti ki, inkább csak szelíden kérleli a világiakat. Elveszítette az Európai Unióval szemben a legelemibb szellemi ütközetet, így az unió alapokmányába nem került be a keresztény gyökerekre való hivatkozás.

Ebből fakadóan nincs kétségbevonhatatlan, megfellebbezhetetlen érték, ezért relativizálható minden, de minden a jog eszközeivel. Így például a család fogalma is.

Az újkori szaddúceusok is hasonlóan gondolkodnak, mint a Jézus korabeliek. Nekik is központi kérdésük a nősülés, mégpedig a többszöri nősülés, a házasságkötés előtti együttélés, vagy a házasságkötést kiiktató puszta együttélés, földi örömök hajszolása. Ma már minden második házasság válással végződik, és deviáns együttélési formákat is családi közösségként akarnak elfogadtatni. Sőt! Nem a mózesi törvények szerint, hanem adoptálással, még utódokat is biztosítani.

És ezzel párhuzamosan, szkeptikus, s ironikus magatartás a halálon túli élettel szemben!

T. A valóságot, a problémákat tudomásul kell venni és időben és gyökereinél kell orvosolni. A közvélemény-kutatók igyekeznek kimutatni, hogy az emberek jelentős része, sőt a keresztények közül is sokan, - a mai modern szaddúceusok, - nem hisznek az örök életben.

Kedves Testvérek! Evangéliumban hallott Jézusi szavakat idézek: "Akik méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez." - mert Isten sokkal szebb világot készített, mint sem azt el tudnánk képzelni.

Mennyire szomorú lehet most Jézus, hogy az emberek elmennek nagyszerű meghívása mellett, és nem kérnek az örökkévalóságból. Mi, akik itt vagyunk, ne okozzuk Jézusnak ezt a szomorúságot, hanem engedjük szívünkbe az ő Lelkét, a Szentlelket, aki fölserkenti bennünk azon igazi örök élet utáni vágyat, amelyet „emberi szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.”

Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Félixatyaévközi 31. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
03

Bevezetés

A mai evangéliumi szakaszban Zakeus történetét olvastatja fel a Liturgia. Zakeus szerette volna látni Jézust, ezért mindenre hajlandó volt. Hogy Jézust láthassa, kistermete miatt felmászik a fügefára. És törekvésének meg lett a jutalma. Jézus észreveszi a legapróbb indulást is, és elébe megy az indulónak. Minden vasárnap alkalom erre az indulásra, alkalom arra, hogy Jézussal egy asztalhoz ülhessünk. Hogy méltók lehessünk erre. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy bennünk oly gyenge a Veled való találkozás utáni vágy. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a Veled való, találkozásaink, nem késztetnek Zakeus tetteihez hasonlókra. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem követjük példádat és nem hívjuk a mai Zakeusokat. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Temetőlátogatáskor, a sírok között sokszor elhangzik: "de jó ember volt. Egy Földön járó szent. Milyen nemes lélek". Pedig minden bizonnyal az elköltözött is gyarlóságokkal küzdő, sokszor csak az emlékezés éveinek távlatán át megszépítő, ideálissá növekedő testvérünk volt. Ennek ellenére valóban sokuk szentté lett földi életében.

A mai evangélium egy szentté változott embert állít elénk. A gazdag ifjú ellentétét, aki ugyan el akarta nyerni az örök életet, de amikor megtudta, hogy ehhez le kell mondani a gazdagságáról, szomorúan otthagyta a Mesterét.

Zakeus, akinek epizódját csak a Lukács evangéliumban olvassuk, két jelezővel rendelkezik: ő a vámosok feje, a jerikói vámhivatal igazgatója. Nem egyszerű köztisztviselő, hanem főnök. Ez az egyik jelző. És a másik jelző: gazdag. Nem pusztán megél valahogy a munkájából, hanem mások kizsákmányolásából gaz-dagodik meg. A két állítás bűnössége súlyát akarja hangoztatni.

A tömör leírás arról nem tudósít, vajon miért akarta Zakeus látni Jézust. Hallott felőle, talán tudott a farizeusról és a vámosról mondott példázatáról?

Egy bizonyos: nem az értelem vezette abba a pózba, amelyet kénytelen volt kis termete miatt elfoglalni, hanem a szíve. Az a tény, hogy egy fügefa lombjai között húzza meg magát, méltósága ellenére, mint egy utcagyerek fára mászik, nem is gondolva arra, hogy kinevetik. Valami belső, legyőzhetetlen vágyra utal, ami fellobbant benne, s amelyet Jézus tud, észrevesz és értékel.

Amint odaér, rögtön föltekint a fára és megszólítja. Mindkét igének fontos jelentése van. A föltekint -nek is, és a megszólítjá-nak is!

Az Úr Jézus tekintete Zakeus lelkébe mélyed, átjárja melegével, megaranyozza fényével. Történt mindez azért, mert nemcsak Zakeus akarta látni Jézust, hanem Jézus is látni akarta a vámost. Zakeus látomása terméketlen marad, ha nem találkozik az Úr Jézus tekintetével. Ráadásul Jézus megtetézi tekintetét biztató szavával is: Zakeus, gyere le gyorsan!

Ki tagadhatná, hogy földi életünk legnemesebb öröme abból fakad, ha a szeretet nevében, a szeretet hangján megszólít valaki. Ebből a megszólításból kiviláglik, hogy fontosak, kedvesek vagyunk a másik ember számára.

Hogy az Úr Jézus megszólító szavának milyen a hatalma, azt nem csupán Zakeus példája bizonyítja. Gondoljunk csak az apostolokra, akik Jézusnak hívó szavára mindent elhagytak és követték őt.

Gondolhatunk a neves és névtelen szentek seregére, akik még a keresztúton is követték Mesterüket.

De gondolhatunk magunkra is, akik azért vagyunk itt, mert Jézus ránk tekintett és nevünkön szólított.

Az Úr Jézusnak minden evangéliumban feljegyzett szava és mondta hangsúlyos. Ez a mondata is: "Ma a te házadban kell megszállnom!"

Zakeus örömmel fogadta házába Jézust. Egy asztalhoz ült vele, együtt étkeztek. Egy asztalnál étkezni valakivel nemcsak Keleten jelentett komoly kiváltságot és bizalmat. A magyar ember, ha egy asztalhoz ül valakivel és megosztja vele kenyerét, valamiképp sorsközösséget vállal vele. A közös étkezés egyfajta életközösség.

A zsidók megütköztek Jézus magatartásán, amikor a bűnös embernél, Zakeusnál szállt meg, s egy asztalhoz ült a vámosokkal.

Azt mondanom sem kell, hogy Jézus ezzel a tettével semmiképp sem helyeselte Zakeus cselekedeteit. Sőt, azok, akik Jézussal egy asztalnál ültek, azok mássá lettek!

Zakeus is mássá lett! Egy olyan fordulat következett be életében, amely egyszeriben összeszorítja, majd kitágítja a szívét, megfordítja az életét. Majd következik a jelenet későbbi mozzanata, amikor a tehetős vámos fölkel a családi asztaltól és restituciós, jóvátevő vallomást tesz: "vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, akkor négyannyit adok helyette". Döbbenetes ez az elhatározás.

A különös eseményt Jézus történetzáró mondata látja el csattanóval: "Ma üdvösség költözött ebbe a házba, mert ő is Ábrahám fia". Kis túlzással mondható: maga az Úr Jézus nyilvánította őt szentté azzal, hogy Ábrahám, a hit atyja fiának nevezi.

Minden krisztushívő tudatában kell, hogy legyen annak, hogy ma is nagy számban élnek Zakeusok közöttünk, akik Jézus általunk közvetített pillantására és szavára várnak.

De egyáltalán, hiszünk-e mi abban, hogy ők is megtérhetnek? Bízunk-e abban, hogy Isten ma is meg akarja fordítani a bűnösök útját, s az embereket, akik eltávoztak tőle, egy asztalhoz akar ülni velük. Hiszünk-e mi abban, hogy ma is elérkezhet az üdvösség napja, a Krisztus nélkül élő mai emberhez is.

Merjük hinni! És merjük ennek megvalósításáért meg is tenni mindazt, ami tőlünk telik! "Mert az Emberfia azért jött, hogy - a mi segítségünkkel - megkeresse és üdvözítse, ami elveszett". Amen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaHalottak napja

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
02

Bevezetés

Kedves Testvérek!

Halottak napján, vagy az a körüli napokban igyekszik mindenki eljutni szerettei sírjához. Ilyenkor fehér virágokkal borított és gyertyák imbolygó fényével megvilágított sír-hantok között szeretteinkre emlékezve botorkálunk a temetőben. Körül leng bennünket ilyenkor az elmúlás hangulata, s egyre közelebb kerül hozzánk saját elmúlásunk gondolata is. S a költő szavaival mondjuk: ”Égnek a lelkemben kis rőzsedalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, arról, hogy meghalok.”

 

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg nekünk, hogy oly gyenge a mi örökkévalóságban való hitünk. Uram! Irgalmazz nekünk!

Urunk bocsásd meg nekünk, hogy oly ritkán gondolunk elhunyt szeretteinkre. Krisztus kegyelmezz nekünk!

Urunk! Bocsásd meg nekünk, hogy nem vagyunk készek e világból való távozásunkra. Uram, irgalmazz nekünk!

 

Evangélium után

A halál szomorú ténye ellenére is, az ember lelke mélyén ott él a kiolthatatlan vágy az örökké élés, az el nem múlás után. Még a gyógyíthatatlan betegében is, még a halálos ágyon is, és elemi erővel tör fel a lélekből, még az utolsó pillanatban is.

 

Az embernek, mégis tudomásul kell vennie a megmásíthatatlant, az örök emberi sorsot, a halált is, a távozást a földi létből. – A fájdalmas, megrendítő, mindennél valóságosabb tényt. Akár gondolunk rá, akár nem - akár készülünk rá, akár nem. Egy napon kopogtat majd nálunk is az Úr.

Ezért figyelmeztet bennünket Jézus eme szavakkal: „Legyetek készen, mert egy órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!” - Eljön, szólítani fog bennünket is: „Adj számot sáfárkodásodról, mert többé nem sáfárkodhatsz!”

Mi hívők is gyakran gondolunk arra az órára, amikor eljön értünk az Úr. Hervadás és lombhullató fák haldoklása között is, sírok között is, az enyészet birodalmában is, a kripták néma csendjében is, keresztekre tekintve, saját elmúlásunkról elmélkedve is, Krisztus keresztjére tekintünk, és a föltámadott Krisztusba vetett hittel, a hervadáson túli kikeletre, síron túli égi otthonra, enyészeten túli örök életre gondolunk.

Ilyenkor, halottakról emlékezve, képletesen szólva, a hit lépcsőjén, a hit mankójára támaszkodva, átnézünk a túlvilágba, „ahol nincs többé halál, sem jajgatás, sem fájdalom,” csak örökké tartó boldogság!

Átnézünk abba az országba, amely országnak világító szövétneke az Isten Báránya, Üdvözítőnk, Jézus Krisztus.

Átnézünk abba az országba, amelyben összehasonlíthatatlanul többen élnek, mint itt a földön.

 

 

Átnézünk oda, ahol szeretteink vannak, és keressük őket. Különösen azokat a szeretteinket, akik csak gyertyalánghoz hasonló, pislákoló hittel távoztak az élők közül. És ajkunk imádságot remeg értük, mert fülünkbe cseng a Szentírás eme mondata: „Üdvös és hasznos dolog imádkozni az elhunytakért” Üdvös és hasznos, mert így ők is, a tisztuló lelkek is eljuthatnak Isten színről színre látására.

Imádkozunk, s elkezdünk beszélgetni velük, olyan őszintén és olyan szeretettel, mint az életben még soha. Szólítgatjuk őket. S nemcsak a hála, hanem a bocsánatkérés és a bánat érzésével is. Mert a velük való kapcsolatainkban volt olyan is, amin, míg éltek, nekünk kellett volna változtatnunk, de nem változtattunk. El kellett volna mondanunk, de nem mondtuk el. Meg kellett volna tennünk, de nem tettünk meg…

És kérjük őket, legyenek közbenjáróink, szószólóink az Úrnál, hogy az örök élet hitével járjuk élet-utunkat, és így eljussunk majd mi is örök otthonunkba, Isten színről-színre látására, s szeretteinkkel való boldog, s örökké tartó találkozásra.

Ámen.

 

Imádság

Valamennyien a saját lelkünkből fakadóan mondjuk az „Őszi tájék” című vers gondolatait:

 

Elhervad a rózsa, lehull a levél,

Ezért születünk hát, ez az életi cél?

Csak eddig a pálya, semmit se tovább?

Vagy itten az ember csak öltözik át?

 

Elhervad a rózsa, lehull a levél,

Hiába hisz ember, hiába remél?

Hát semmi, de semmi, ami vigasztal

Ott túl amaz árkon, újra tavasszal…?

 

Sírhalmot ölelve az anya zokog.

Majd kigyúl a csillag, kisüt a Hold,

S ott fenn a keresztfán suttogja a szél:

Kinyílik a rózsa, kihajt a levél!”

 

Egyetemes könyörgések

Hívek könyörgése

Testvéreim! Az Egyházban, Krisztus titokzatos testében mindnyájan összetartozunk, felelősek vagyunk egymásért. – A felebaráti szeretet indítson most imára bennünket egyházközségünk, templomunk minden meghalt tagjáért.

 

1. Te mondottad Istenünk: "„Atyádat és anyádat tiszteld!” Könyörülj el-hunyt szüleinken, nagyszüleinken, aki által földi életünket kaptuk. – Földi gondoskodásukat jutalmazd meg az örök élettel. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

2. Könyörülj elhunyt testvéreinken, a hitvestársakon, a jelenlévők gyermekein, rokonain, barátain, jótevőin. – Add, hogy akikhez a szeretet szálai fűztek bennünket, azok a te országodban élvezhessék örök szeretetedet. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

3.Tekints Urunk elhunyt lelkipásztorainkra, akik az örök élet útjára vezettek minket. – A lelkekért való buzgólkodásukért Te légy örök jutalmuk! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

4. Elhunyt tanítóinkért, nevelőinkért is könyörögjünk! Add hogy ők, akik bennünket az igazságra, a jóra és a szépre tanítottak, miként a csillagok az égen, úgy tündököljenek a mennyben! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

5. Templomunkban egykor oltárod körül szorgoskodókért, elhunyt sekrestyésekért, kántorokért, ministránsokért is könyörögjünk. – Add meg nekik, hogy a mennyek országában is közeledben lehessenek! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

6. Templomunk építőiért, fenntartóiért, anyagi támogatóiért is könyörögjünk! Nagylelkűségüket, munkájukat jutalmazd örök javaiddal! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

7. Emlékezzünk meg a háborúkban elesett hősi halottakról. – Add, hogy akik annyit szenvedtek és életüket áldozták hazánkért, népünkért, megbocsátó irgalmadból élvezhessék örök békédet, Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

8. Emlékezzél meg 56-os hőseinkről is, akik nem ágyban párnák közt haltak meg, hanem a harc mezején folyt ki ifjú szívükből a vér, vagy akiknek bitó-fán oltották ki életüket haza és honfitársaik szeretetéért. Urunk legalább Országodban add meg nékik az őket megillető elismerést és dicsőséget! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

9. Foglaljuk imádságunkba mindazokat, akik temetőinkben nyugszanak, de azokat is, akik távol hazánktól idegen földben, és jeltelen sírokban pihennek, de egykor közöttünk éltek. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

10. Gyújtsunk gyertyát és mondjunk fohászt azokért is, akiknek már hozzátartozói nem élnek, vagy akikről megfeledkeztek, és akikért senki sem imádkozik. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

Híveid teremtő és megváltó Istene, töröld el elhunyt híveid minden bűnét, hogy esdő könyörgéseinkre megkaphassák a bocsánatot, amelyre mindig vágyakoztak. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Promoted products

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."